HÁNYSZOR?                                                                                                           

Az Úr Jónáshoz másodszor is szólt, megismételve a küldetést.                      

  Azt a parancsot, ami ellen tiltakozott a szíve, a lelke,                                          

   ami elől futott és menekült, amíg az ÚR utól nem érte...                                    

  Míg meg nem járta azt a mélységet,  ahol megtanulta az engedelmességet,                      és fölismerte, hogy az Úrnak  különös terve van vele.                               

Az Isten ma is számít gyermekére,Terve van veled és velem                                 

  Mert oly sok még a bűnös város,ahol nem tudják, mi a kegyelem,                      

   és mennyi a halálra ítélt, saját vesztébe rohanó ember!                                              

Ki mondja meg nekik, hogy közel a vég? Ki látja a sok vergődő szívet, nyomorral, bajjal terhelt életet,  ki adja át az üzenetet,                                                      

 hogy van számodra, van megoldás még?                                                                 

Az Úrnak terve van velem s veled, s bárhová futnál előle,                                      

  a küldetést el nem kerülheted! Szólt egyszer... talán szólt másodszor is, Mondd, hányszor várt hiába reád? Saját terveid, vagy üvöltő zene               

 nem nyomhatja el többé szavát, szíved mélyén egy halk hang egyre sürget. Ne várj addig míg a mélységbe vet! A küldetést el nem kerülheted.

-------------------------------------------

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE

"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).

Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak.             Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást szüntelen csak magadért ,és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.

-----------------------------------------------