Vallomás Zsolt 32:5 .
Ha itt az ősz. S te újra nyílsz szívemben, ez húsvét-szűlte tavaszi csoda,
bár hervadtál, míg elsuhant felettem a nyári álmok végtelen sora.
Uram, tudod, hogy mennyire szerettem bűnök csalóka, vibráló tüzét;
közel Hozzád, de mégis elveszetten, hamis gyöngyökből fűztem rút fűzért.
Lélektelen kövekből építettem oltárt magamnak, s bálványszobrokat.
Színes palástba bújt csaló szívemben álarc mögé sok bűnös gondolat.
Csodád felől, ó, hányszor ölt a kétség csak azt becsülve, mit a test szeret,
de most lettél azóta nekem érték, örök tavasz mulandó ősz felett.
Ma itt az ősz. Lassan lehull a lomb már, lehull szívemről a titok-palást,
s míg újra szól az örök drága zsoltár, Uram, fogadd e fájó vallomást.
Balogh Miklós (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)
------------------------------------------
IGAZ REMÉNY. Az emberek mind semmiségbe vesznek, De Isten mindörökre megmarad.
Mindegy tehát, hogy születnek, temetnek, Mindegy, hogy átkoznak, avagy szeretnek-
Ő jön ítélni, jutalmazni majd. Az emberek mind behullnak a sírba.
De lesznek, akik nem halnak meg soha. Ők hiszik, tudják. Életüknek titka,
Úgy történhet csak, ahogy meg van írva – Áldás az élet szöges ostora!
Az embereknek mosolygása megfagy, De Isten arcán ott marad a fény.
Hosszú az élet, és rövid, mint egy nap. Egy napért érdemes, ha minden elhagy –
Mert él az Isten, s igaz e remény. Kárász Izabella „Fényből fényességet” 125.
---------------------------------------------------------
Tudom, hogy elfogadtad Jézust,
Egy esti összejövetel végén jól öltözött férfi emelkedett fel a helyéről, s ezt mondta:
- Én elfogadom Krisztust Üdvözítőmül!
Másnap este karján egy vézna kisfiúval lépett a terembe. A gyermeket az emelvényre téve a prédikátorhoz lépett és súgva mondta:
- Ez az én kis Józsikám. Az orvosok szerint nem élhet sokáig, meg kell halnia.
A prédikátor ránézett a gyerekre. Látta, hogy arca túl fehér, karjai vékonyak. Ezután az apa csenevész gyermekéhez lépve büszkén mondta:
- Ez Józsika. Ő vezetett engem Krisztushoz.
A prédikátor kissé meghökkent, mert azt hitte, hogy az embert ? vezette az Úrhoz.
- Józsika így szólt hozzám: "Apu, én nem mehetek a templomba, de anyu elmegy veled, én pedig az egész idő alatt imádkozom." Esténként ahogy hajlékunkba benyitottam, a gyerek kis mankójával az ajtóig jött. Én karjaimba vettem. Ilyenkor minden este megkérdezte: Apu, elfogadtad ma este Jézust? Tegnap este azonban amikor karjaimba vetette magát, nem tette fel a kérdést. Ehelyett arcocskáját a vállamba temetve könnyes örömmel mondta: "Apu, tudom, hogy te ma este elfogadtad Jézust!" Testvérem, én azért tértem meg, mert ez a gyermek imádkozott értem.
Hívő emberek között is sokszor elhangzik a kérdés: bizonyosak vagyunk-e az örök életünk felől? A sorok hiszem, hogy sokakat mélyen elgondolkodtatnak. Nagyon bízom abban, hogy olyanok is lesznek, akik hűségesebben kezdik el követni Jézust. Bárcsak mindannyian felkészülve várnánk a mi Mennyei Atyánkkal való találkozást.
---------------------------
Egy esti összejövetel végén jól öltözött férfi emelkedett fel a helyéről, s ezt mondta:
- Én elfogadom Krisztust Üdvözítőmül!
Másnap este karján egy vézna kisfiúval lépett a terembe. A gyermeket az emelvényre téve a prédikátorhoz lépett és súgva mondta:
- Ez az én kis Józsikám. Az orvosok szerint nem élhet sokáig, meg kell halnia.
A prédikátor ránézett a gyerekre. Látta, hogy arca túl fehér, karjai vékonyak. Ezután az apa csenevész gyermekéhez lépve büszkén mondta:
- Ez Józsika. Ő vezetett engem Krisztushoz.
A prédikátor kissé meghökkent, mert azt hitte, hogy az embert ? vezette az Úrhoz.
- Józsika így szólt hozzám: "Apu, én nem mehetek a templomba, de anyu elmegy veled, én pedig az egész idő alatt imádkozom." Esténként ahogy hajlékunkba benyitottam, a gyerek kis mankójával az ajtóig jött. Én karjaimba vettem. Ilyenkor minden este megkérdezte: Apu, elfogadtad ma este Jézust? Tegnap este azonban amikor karjaimba vetette magát, nem tette fel a kérdést. Ehelyett arcocskáját a vállamba temetve könnyes örömmel mondta: "Apu, tudom, hogy te ma este elfogadtad Jézust!" Testvérem, én azért tértem meg, mert ez a gyermek imádkozott értem.
Hívő emberek között is sokszor elhangzik a kérdés: bizonyosak vagyunk-e az örök életünk felől? A sorok hiszem, hogy sokakat mélyen elgondolkodtatnak. Nagyon bízom abban, hogy olyanok is lesznek, akik hűségesebben kezdik el követni Jézust. Bárcsak mindannyian felkészülve várnánk a mi Mennyei Atyánkkal való találkozást.
---------------------------
Halál
Atyám, a Te kezedbe teszem lelkemet,
ez volt az utolsó sóhaja Polykarpusnak, Prágai Jeromosnak, Luthernek,
Melantchonnak és még sok más nagy léleknek. Ki kívánhatná ennél fenségesebb
szárnyakra bízni lelkét Istenhez való röptében.
- Semmi sem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk, Jézus Krisztusban? - Semmi, még a halál sem! Mert én élek, és ti is élni fogtok – mondotta Ő.
- Ha ma nem vagy készen, az leszel-e holnap? (Kempis)
- Aki Pál apostollal mondhatja: “Szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni”, az tanújelét adja annak, hogy a földi dolgoktól megszabadult, megérett a menny számára. (Spurgeon)
- A halál nem befejezése az életnek, csak egy közbeeső jelenet, átmenet a mulandóságból az örökkévalóságba. (Humbolt)
- Nincs biztosabb a halálnál, és bizony – talányosabb a halál idejénél.
- Némely ember úgy él, mintha megváltotta volna jegyét a mennyországba, s meghagyta volna a kalóznak, hogy közvetlenül a végállomás előtt költse fel.
- A meghalás művészet, melyet az életben kell megtanulni.
- Gyermekként születtem és gyermekként akarok meghalni, mert a gyermekeké az Istennek országa.
- Jó Jézusért élni, még jobb Jézusért szenvedni, de a legjobb Jézus ölén meghalni. (Berecki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése