Megelégedettség

„Ne legyetek pénzsóvárak, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” Zsidókhoz írt levél 13:5

Egy fiatalember vezetés közben balesetet szenvedett, és elég látványosan összetörte az autóját. Mikor megérkezett a rendőr, a fiatalembert az autója mellett állt, és magában motyogott. Ahogy a rendőrtiszt közelebb ért, hallotta, amint a férfi ezt mondja: „Óh, a BMW-m, óh, a BMV-m, óh a BMW-m!” A rendőr végignézett a fiatalemberen, és azt mondta: „Maga megőrült, nézze meg milyen állapotban van a keze. A bal karja teljesen össze van roncsolódva”. A fiatalember lenézett és azt mondta: „Óh, a Rolexem, a Rolexem…”

Lehet, hogy nem túl életszerű a történet, naponta érhetnek bennünket különböző veszteségek. Az elmúlt napokban az árvíz miatt sokaknak el kellett hagyniuk otthonukat. Csak a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal. Sokszor egy élet munkájával összegyűjtött vagyon válik semmivé pillanatok alatt. Mi marad ilyenkor? Keserűség, és összeomlás? Vagy hála, hogy életben vagyunk, és reménység, hogy Isten megsegít?

A pénz irányította világban, sokan adják oda magukat élő áldozatként, hogy olyan dolgokat szerezzenek meg, amelyeket aztán nem tarthatnak meg. Pénzre szükségünk van a tisztességes élethez, de pénzsóvárgás felemészti az embert, mert sohasem mondja ki: „ez nekem épp elég”, nem vágyom többre. A pénzsóvárgás céltévesztés, mert a megszerzett tárgyak csak egy rövid ideig adnak örömet és kielégülést, utána még több kell – bármi áron.

A pénz világában sok a kísértés, de van rá orvosság: a hála, és elégedettség, ill. bizalom Istenben. A hála segít arra figyelni ami van, legyen az bármilyen kevés, vagy sok – Isten azt megtudja áldani.

Az Istenbe vetett bizalom pedig azért fontos, mert egyedül ő megbízható. Ő tartja  a szavát, és a legnagyobb bajokban is számíthatsz gondoskodására, szeretetére. Ha Isten azt ígéri, hogy velünk lesz, és megőriz, miért kételkednénk benne?

 

Veled van az Úr!

„Közösségben van az Úr az őt félőkkel, szövetségére tanítja őket. Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. ” Zsoltárok könyve 25:14-15

Ma reggel, ahogy ezt az igét olvasod, barátom, képzeld magad mellé Istent. Képzeld el, ahogy ott ül melletted a kanapén, és rád mosolyog. Összeborzolja a hajad, és veled együtt nevet úgy, hogy még a könnye is kicsordul. Vagy képzeld el úgy, mint aki veled együtt hallgat át egy egész napot a tó partján, és csak örül a szavak nélkül együtt töltött időnek. 

Képzeld el, ahogy figyelmesen meghallgatja vágyaidat, álmaidat, örömödet és bánatodat, és együtt érez veled, hiszen tudja, miken mész keresztül, mert mindezeket veled élte át. Képzeld el, ahogy néhány könnycseppet töröl le az arcáról, ahogy veled együtt visz virágot a temetőbe. Képzeld el, ahogy veled együtt kap a szívéhez egy különleges jó hír hallatán. Képzeld el, ahogy ott ül melletted, kezét válladra teszi, miközben te ugyanígy hallgatod meg a barátodat, és próbálod vigasztalni. 

Képzeld magad elé, amikor büszkén kihúzza magát, mert épp a közös történetetekről beszélsz valakinek, épp azt ecseteled, milyen sokat jelent számodra Isten. És képzeld el, ahogy tárt karokkal vár a menny kapujában, szorosan átölel téged, a hazatért tékozlót, és kezdetét veszi egy öröklétnyi nosztalgiázás. 

Isten veled van, Barátom, nem hagy magadra sohasem. Hát éld át igazán ezt a különleges szövetséget! Engedd, hogy közel jöjjön hozzád, egészen közel, és várd, hogy felgördüljön a függöny, és végre megláthasd az Isten arcát!

------------------------------

Csináld magad kereszténység

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” Efézus 2,8-9

„Az ember szinte reménytelen áldozata a csináld magad gondolkodásnak. Ez a kifejezés jól leírja születésünktől jellemző emberi természetünket. Más ilyen címkék lehetnek az énközpontúság és az önelégültség. Az alapelv gyermekkorunktól kezdve rögzülve van bennünk. Emlékszem arra, hogy próbáltam kitakarítani a garázst, és hároméves gyermekem betévedt hozzám, hogy segítsen. Valamit csinálni kezdett, de nem úgy, ahogy kellett volna. Felkapott dolgokat, amiket már elraktam, és odapakolta, ahová nem kellett volna. Megpróbáltam kijavítani a dolgait. Tudod, hogy mit mondott erre? ’Majd magamtól, apuci, majd magamtól!’ Ki tanította erre? Valószínű, én is segítettem ebben. Az anyja is hozzájárulhatott. Azonban az biztos, hogy születésétől fogva magában hordozta az egészet…

Mivel ezzel az örökölt csináld magad természettel születtünk, és mivel nehéznek találjuk a függetlenségünk feladását (ti. ahhoz, hogy Krisztus követői legyünk, alá kell rendelnünk magunkat Istennek és ez az énünk feladásával jár), azt látjuk, hogy a vallásban az ember gyakran attól függ, amit maga is meg tud tenni, hogy megszerezze és kiérdemelje az üdvösséget. Ez minden pogány vallás alapja. Könnyen a cselekedetek vagy a viselkedés áldozatává lehetünk, mintha az lenne az üdvösség reménysége. Azonban Efézus 2,8-9. versei azt mondják, hogy kegyelemből van üdvösségünk, hit által, és ez nem tőlünk van. A kegyelem nem tőlünk van és a hit sem. Róma 12,3. elmondja nekünk, hogy a hit ajándék, amit mindenki megkap. Azután Isten adta nekünk a Szentírást is, ami által a hitünk növekszik (ha olvassuk!). Tehát a hit ajándék és a kegyelem is egy ajándék. Be kell látnunk, hogy amennyiben elfogadjuk Isten Szavát, nem kereshetjük magunkban az üdvösség reménységét vagy bármit. Csupán elfogadhatjuk ezt az ajándékot.”

Morris L. Venden: A működő hit, 81. old. Élet és Egészség Könyvkiadó, Bp. 2006