ÉN SZERETEM AZ ELNYŰTT BIBLIÁKAT.
Hajlék az ISTEN, Könyve menedék!
Én szeretem az elnyűtt bibliákat,
énekeskönyvek kopott fedelét,
énekeit, mik meg-nem-kopva szállnak
a MENNY URÁHOZ, gyűrött bár a kotta:
„Tebenned bíztunk eleitől fogva...’’
Az Ige szól, és felfrissül a fáradt,
élő vizet lel ismerős sorokba’...
Én szeretem az elnyűtt bibliákat.
--------------------------------

Minden út.
Erről szól minden út,
Melyet ember befut.
Ki nem akarja,
Az is odajut.

Végleg önmagára talál,
S nem leli többé a halál.
Ki bölcsen igazgat utadon,
Isten az, tudom.

-------------------------------

Csendprogram.

Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten csendjében megmaradni.
------------------------------
EGYMÁSRA ÉPÜLÜNK

Bizony egymásra épülünk,
egymást folytatjuk mindahányan.
Ímé a régi, ép kövek
a templom fundamentumában!
Akik előttünk jártak itt,
most is velünk az ÚR ügyében,
s a bizonyságok fellege
száll nemzedékről nemzedékre.
----------------------------




ELJÖN AZ IDŐ.
Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.

--------------------------------

CSAK VÁRJ, FIAM!

Fut a vonat az éjszakában,
s a hajnal határához ér...
A gyermek várva-vár kinézve,
de még kevés a fény.

Még pisla lámpák s csillagok vigyázzák
az éji utat és a síneket.
Kevés a gyermeknek a fény, s csillag,
s az álmos emberek.

De többet nem láthat, hiába nyitja
kerekre csillogó szemét,
mert elfedi a nem látott csodákat
a messzeség, a szürkeség.

„Szeretnék többet látni! Mért nem
süt már a nap! Minek a köd? “
- nyöszörgi, már-már sír a gyermek
a párás ablak mögött.

„Várj, kisfiam, várj!“ - mondja apja -
„Mindjárt virrad, kinéz a nap,
s látsz kisfalut, házat, barit, virágot,
ahogy a fénnyel játszanak.“

- Csak várj, fiam, jön már a hajnal!
- hallom Atyám szelíd szavát,
mikor szívemben sírva nézem
az ólomlábú éjszakát.

Csak várj, fiam, túl a ködön már
a gyöngykapun ragyog a fény!
- Fut a vonat az éjszakában
s a hajnali határhoz ér...

----------------------------

Bibliám.
Ha fáradt vagyok – üdítő nyughelyem.
Ha sötét vesz körül – szava égő mécsem.
Ha éhes vagyok – éltető kenyerem.
Ha ellen szorongat – fegyvertársam nekem.
Ha beteg vagyok – mennyei patikám.
Ha egyedül állok – barát vár benne rám!