A festményen a lemeztelenített Józsefet láthatjuk vad, indulatoktól fűtött bátyjai karéjában. Az elkényeztetett fiút átadják az ismaelitáknak.                  A kietlen, vigasztalan tájjal a reá váró megpróbáltatásokat vetíti előre a művész.

József különbnek érezte magát testvéreinél – most náluk alacsonyabb sorba került: rabszolga lett. Korábbi lelkületével Isten nagy terveire alkalmatlan volt. Íme, Isten most kiemeli ebből a helyzetből, hogy formálja jellemét, és ez által történelmi művét, választott népe jövőjét is munkálja.

Ha fals a dal .

„Senki sincs olyan szent, mint az Úr, sőt rajtad kívül senki sincs. Nincsen olyan kőszikla, mint a mi Istenünk!” Sámuel 1. könyve 2:2.

Anna meddő volt. Hosszú éveken át  imádkozott és Isten meghallgatta őt. Egy kisfiúval – Sámuellel ajándékozta meg. Bár nem volt költő, szíve háláját egy gyönyörű dalban énekelte el. Ezt a csodaszép művet olvashatod 1 Sámuel 2. fejezetében.

Nemcsak sírni tudott, hogy miért nincs gyermeke, nemcsak könyörgött érte, hanem mert szívből, hangosan hálát adni. Nem zavarta, milyen szavakba önti örömét.

Nagymamám szokta mondani: „Kéréseink útja kitaposott országút, köszönetünk ösvényét meg benőtte a gyom!”

Ne légy ilyen! Merj szívből és őszintén köszönetet mondani! Dalolj! Nem baj, ha kicsit fals, ha egy oktávval lejjebb kezdted. Énekelj! Adj hálát! Köszönd meg!

Mert mialatt ezt teszed, elfelejtesz – sőt nem is tudsz – panaszkodni!

És hát tényleg van miért hálát adni!

---------------------------------

"Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét."

(Jakab levele 3:2)

"Már a legkisebb macska is valóságos műalkotás." - mondta Leonardo da Vinci. Szerinte Isten tökéleteset alkotott ebben a kicsiny méretben is. Azt hiszem, kisebb méretben is találhatunk tökéleteset...

  "Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten."

(Ady Endre)

"Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák.

Rajtuk át Isten szól: jövök."

(Reményik Sándor)

--------------------------------------

"Akkor - magától - szűnik a vihar, 

Akkor - magától - minden elcsitul, 

Akkor - magától - éled a remény. 

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem."

(Reményik Sándor)

-----------------------------------------

"Örömét szétosztva mind

Szinte kisded lesz megint,

A bú ismerőjeként

Hordja bánatunk felét.

S ne hidd, míg száll sóhajod,

Hogy Teremtőd nincsen ott,

És ne hidd, ha könnyezel,

Hogy Teremtőd nincs közel.

Belénk oltja örömét:

Hogy bajunk ő zúzza szét,

És míg meg nem enyhülünk,

Mellénk ül és sír velünk."

(William Blake)

------------------------------------

Milyen tökéletes és milyen szép, micsoda gyönyörű dallam, amire az emberi nyelv képes. Csodálatos, ahogyan a szavak megformálódnak a nyelvünkön és a gondolatainkban és megfogannak, és hihetetlen csodákká lesznek. 

Mire használjuk ezen a mai napon a nyelvünket? Szépre, jóra, tökéletességre: Isten dicsőségére és emberek épülésére? Legyen így! Ma legyünk tökéletesek!

--------------------------------------