In Memoriam id. Szőllősi Árpád.

„Mert aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.”

 Márk evangéliuma 9:41

Ahogy visszanézel az életedre, mindig azok a pillanatok magasodnak ki, amikor másokért tettél valamit - írta Henry Drummond

 A napokban hallottam, hogy valaki elkezdte olvasni János evangéliumát arra figyelve, hogy Jézus mennyit prédikált és mennyi jót tett. Egy füzet egyik oldalára írta a prédikációkat a másikba a tetteket. Már az első fejezetek után abba is hagyta az összehasonlítást, mert az egyik oldalon a strigulák behozhatatlanul megsokasodtak.

Jézus sokkal többet segített az embereknek, mint amennyit prédikált. Ezért mondta Mahatma Gandhi, amikor megkérdezték tőle, hogy hogyan terjedhetne el a kereszténység az Ő hazájában, hogy „ Éljetek úgy, ahogy Uratok Jézus Krisztus élt”.

Gyermekkoromból emlékszem egy lelkészre, aki először az öreg Simson motorjával látogatta szüleimet, később már egy Trabant személygépkocsival. Nagyon meghatározó volt életem alakulásában ez a lelkész. Sokat tanultam tőle szolgálatból, elhívásból, szeretetből. Soha nem felejtek el egy jelenetet. Szüleim a házunk előtt dolgoztak. Nagy munkában voltunk, az új kerítés alapját betonoztuk. Megérkezett a lelkész egy lelkipásztori látogatásra. Amikor meglátta, hogy milyen munkát végzünk, kinyitotta a Trabant csomagtartóját, kivette a munkásruháját és leállt betont keverni. Ezt a lelkészt úgy hívták, hogy id. Szőllősi Árpád.

Ő többet adott egy pohár víztől és Jézus azt ígéri, hogy ennek meg lesz a jutalma.

Szószólónk, Jézus

„Kedves gyermekeim, azért írtam ezt nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki mégis bűnt követ el, van aki segít nekünk, és szót emel az érdekünkben az Atya-Istennél: az igazságos Jézus Krisztus!” (Egyszerű fordítás) János első levele 2:1

„És mi van, ha mégis…?” Kérdezzük gyakran, leginkább olyankor, mikor tisztában vagyunk saját gyengeségünkkel, sebezhetőségünkkel – és látjuk a kihívás nagyságát.

A bűnnel és kísértésekkel szembenézni pedig nem kis dolog, „emberfeletti” kihívás. Isten ismeri gyengeségeinket, korlátainkat, ugyanakkor erőt és győzelmet is biztosít.

A végső cél pedig a BÉKESSÉG Istennel. Békesség, hiszen a lázadó, Isten elől menekülő embernek nem lehet nyugalma. Ezért ajánlotta fel Jézus Krisztus által a megbékélés lehetőségét. Ha voltál már tartósan haragban valakivel, akkor tudod, hogy ez mennyire megterhelő tud lenni. Nehéz megtenni az első lépéseket, de utána már könnyebben és természetesebb minden.

Krisztus által – mint közös ismerősön keresztül – bátran mehetünk Istenhez. Ő nem egy olyan haragvó Isten, akit valahogyan ki kell engesztelni. Bár Jézus vállalta a halált, mégis a teljes Szentháromság minden tagja az emberiség megmentésért fáradozik.

Pál azt írta a 2Kor 5: 17-19 versében:

„ Így hát, ha valaki Krisztusban van, az az ember már az Új Teremtéshez tartozik! Ami benne régi volt, az elmúlt, és minden tekintetben újjá (új teremtéssé) lett! Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített és újra egyesített saját magával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy mi is segítsünk más embereknek abban, hogy kibéküljenek vele.  Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és nem hibáztatta őket a bűneik miatt. Ezt az üzenetet pedig, amely az Istennel való kibékülésről szól, ránk bízta.” (Egyszerű fordítás)

Milyen bátorító a gondolat, hogy bármilyen bűnt is követtünk/követünk el, Jézus által szabadon mehetünk Istenhez bocsánatért, aki maga is azon van, hogy helyreállítsa a megromlott kapcsolatunkat.

-------------------------------------------------------

Csak szeress...

„Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”  Máté evangéliuma 22:37-40

Csak ennyi lenne az egész. Csak szeretni kellene, és nem itt tartanánk. Csak szeretni kellett volna már az elején, szeretni Istent, és nem enni a gyümölcsből, amire azt mondta, hogy tabu. Csak szeretni a másikat, és felvállalni, hogy „vétkeztem, Uram...” Csak dönteni helyesen Isten mellett akkor is, ha épp nem igazán érthető a miért, és nem hallgatni a Kísértő szavára, mert az óta sem tudjuk, mi a jó és mi a rossz, és bár Isten képére lettünk teremtve, ma már közel sem hasonlítunk rá. 

Csak szeretni, ennyi lenne. Nem várni, hogy lépjen a másik elsőként, hanem megtenni azt a bizonyos legnehezebb lépést. Nem várni, hogy Isten oldja meg életem összes gondját, problémáját, táncoljon úgy, ahogy én fütyülök, és majd akkor Őt választom, hanem elfogadni, amit adott az Élet, és megtanulni, szeretni Őt. Ma. 

Nem nézni a bőrszínt, etnikai hovatartozást, politikai nézetet és gondolkodásbeli különbséget, hanem úgy bánni a másikkal, ahogy én is szeretném, hogy velem bánjanak. Nem gondolkozni azon, hogy megéri-e, hanem kinyújtva kezemet, adjak esélyt a másiknak az újrakezdésre. És időnként nem azt nézni, én hogyan járok jobban, hanem mi lenne neki a hasznos. 

Álomvilágban élek - mondod halkan magadban. De még lehet. Talán. Ha te és én ma döntünk, akkor neked, nekem és a környezetünknek más lesz. Ha végre igazán megértjük azt az áldozatot, amit Isten hozott meg értünk, ha végre igazán megértjük, hogy Ő szeret, akkor nem lesz nehéz dönteni. Akkor akarni fogjuk ezt a döntést, és a szeretet lesz a természetes. 

Hát legyen így! Engedjük Istent közel magunkhoz, engedjük be az életünkbe, és hagyjuk, hogy cselekedeteinket átformálja a szeretet egyszerű parancsolata!

-----------------------------------------

Az istenfélelem fontossága

„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.  (Prédikátor könyve 12:5-6)

Bölcs Salamon ezekkel a szavakkal összegzi tanításának lényegét: „féld az Istent és tartsd meg parancsolatait”. Egész életbölcsessége ebben az egy mondatban foglalható össze. Az ember legfontosabb dolga, hogy megtanulja félni az Urat és a neki való engedelmességet. Az emberi élet végső célja tehát nem a gyermeknemzés, nem a karrierépítés vagy a vagyonszerzés, de még csak nem is a jó cselekedetek sora, hanem az istenfélelemre és az engedelmességre való eljutás.

Mai világunkban erre esik a legkevesebb hangsúly. Mindenki boldogulni akar, egyről a kettőre szeretne jutni anyagilag, megszabadulni a hitelektől, valamire vinni ebben az életben, szerencsét próbálni külföldön, stb. De szinte sohasem halljuk, hogy valakinek az lenne az életcélja, hogy megismerje Isten rá vonatkozó tevének részleteit, jobban megismerje az Úr akaratát, Igéjének tanítását és hogy saját terveit, akaratát Isten ellenőrzése alá helyezze. Amikor valaki ilyenekről beszél, akkor azt általában nem tartják normálisnak. Bölcs Salamon azonban ebben látja az élet végső célját, értelmét.

Az indoklásban arra hívja fel a figyelmet, hogy tetteinket Isten meg fogja ítélni; nem csak a nyilvánosakat, hanem a titkos tetteket, sőt még a gondolatainkat is. Semmi sem terelheti majd el az Úr figyelmét, minden tettünk, szavunk, gondolatunk, indítékunk az Ő ítélete alá fog esni. Isten végső soron igazságot fog szolgáltatni, akkor majd mindenki megkapja jutalmát, büntetését.

A Jelenések könyvében, a hármas angyali üzenetben, az első angyal üzenete érdekes módon nagy hasonlóságot mutat Salamon előbbi megállapításával. Az első angyal üzenetét így olvashatjuk: „Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait.” (Jelenések 14:7). A három angyal üzenete olyan hír, amit meg kell hallania minden földön élő embernek (ezért repül az angyal az ég közepén). Ez a hír pedig nem más, mint Isten félelme. (Félni Istent nem egyenlő Istentől félni. Istent félni azt jelenti: tisztelni, szeretni, nagyra tartani, megbecsülni, engedelmeskedni neki). A világnak, s benne nekem és neked is kedves barátom, az a legfőbb dolgunk, hogy megtanuljuk félni az Atyát, Jézus Krisztust és a Szentlelket.

Az angyal üzenete azonban sürgető, mert azt mondja: „eljött az Ő ítéletének órája”. Vagyis Isten félelmének elsajátításával nem várhatunk sokáig, hiszen az ítélet a küszöbön van. A bibliai próféciákból tudjuk, hogy Isten ítélete kezdetét vette. Az azóta eltelt évek Isten kegyelmének, türelmének köszönhető. Itt az ideje, hogy komolyan imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek Isten félelmére megtanítson bennünket, s az Úr törvényét a szívünkbe írja, hogy engedelmesek legyünk Isten akaratának.

Isten kegyelme, türelme nem jogosít fel bennünket arra, hogy visszaéljünk vele.                            Az idő értünk van, Isten azért nem vetett még véget a földi történelemnek, mert időt akar adni nekünk az élet legfontosabb leckéjének elsajátításához: az Ő félelmének és az iránta való engedelmességnek az elsajátításához. Péter apostol így beszél Isten türelméről:.                   „És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok” (2Péter 3:15);                                        „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Péter 3:9).

Fontoljuk meg, hogy eddig mi volt az életcélunk. Szükség van-e korrekcióra?                       Tűzzük ki életünk legfontosabb céljául Isten félelmét és a neki való engedelmességet! Imádkozzunk azért ma , hogy Isten Szentlelke tanítson meg erre bennünket.