MÉFIBÓSET,- 2Sámuel 9:1-13

És felrémlik a gyermekkori emlék,
riaszt borzongat lázas éjszakán…
Ötéves volt… felkapta őt a dajka,
és futott vele át a palotán,
sikongva, mint ki eszét vesztve száguld,
mert Jezréelben rettentő csatán
elesett Saul, a megszállott király is,
a nagyapa, – és apja: Jonathán.
A dajka fut, reszket már gyenge karja,
és hirtelen: rettentő zuhanás!
Rémült sikoly! Vad fájdalom hasít át
Mindkét lábán, mint a villámcsapás.
Felemelik, mert talpraállni nem tud,
a dajka vonja-rántja őt tovább…
– Árvaság, jajszó, csúfos összeomlás,
és dermedten csüng a két béna láb.
Évek telnek, ő csak tengődik árnyként.
Naponta reszket, teste-lelke fáj.
Mi vár reá, bukott királyi sarjra?
Az országban most Dávid a király!
S hirtelen kemény léptek zaja koppan,
Királyi testőr menten ott terem,
– Uram reád lelt, küldi a parancsot:
színe előtt sürgősen megjelenj!
Véget ér hát a boldogtalan élet?
Saulért most Dávid rajta bosszút áll?
– Asztalomnál lesz naponta étked,
Saul minden birtoka rád visszaszáll!
– Reám, holt ebre? – dadog Méfibóset,
az ámulattól elakad szava.
– Többé ne rettegj. Megterítve vár rád
a királyi kegyelem asztala.
***
(Jaj, hányszor voltam jótettekre béna,
bukott Ádámnak lázadó fia,
de hívat töviskoronás Királyom –
kenyérbe-borba rejtve, látom:
Vár reám a Kegyelem asztala!) Siklós József –IG---

------------------------------------------

DÁVID ÉS GÓLIÁT .

Páncélba bújt a pogány Góliát,
Úgy szidalmazta Isten táborát.
„Hol van a sok hős, bátor ember,
Megvívni vélem senki sem mer?!“
Hallja ezt Dávid, Isai fia,
Szívében érzi: helyt kell állnia.
„Dárda és kard van a kezedben.
Én pedig bízom Istenemben!“
Jó parittyából éles kő repül.
Góliát attól rögtön elterül.
Ujjong a tábor: „Ez az Úr volt!
Dáviddal Isten maga harcolt!“ Siklós József

-----------------------------------------------

ELVESZETT A KIS BÁRÁNY .

Elveszett a kis bárány,
vad oroszlán tépte,
Dávid pásztorgyerek volt,
bátran elment érte.
Amíg küzdött, neki is
kiserkent a vére,
selymes szőrű juhának
életét megvédte.
Jézus juha vagyok én;
rám támadt a Sátán,
jó Pásztorom értem jött,
veszedelmem láttán.
Le is győzte a Gonoszt
véres keresztfáján,
így tett nekem szabaddá,
örök élet vár rám! Siklós József

---------------------------------------------

Most más madár dalol
Mióta Jézus Krisztus velem jár,
elhallgatott a fekete madár,
mely minden év után azt sírta: Kár!
Végig az úton, tűnő éveken
azóta más madár dalol nekem.
Erőm újul a csengő éneken.
Ha hervad a százvirágú tavasz,
arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,
akár virág nyit, akár tél havaz.
Ha évek után évek tűnnek el,
és egyre sebesebben szállnak el,
– az örök ifjúságról énekel.
Arról, hogy mindig új a kegyelem,
és mindig egy, aki itt jár velem
fénylő nappalon, sötét éjjelen.
A célról, amint hívogatva int,
s minden lépéssel közelebb megint…,
melyért könny, küzdelem megérte mind.
Előttem száll, és énekel nekem.
Énekeit vele zümmöghetem,
amint megyek át tűnő éveken.
Újulva hallgatom új dalait,
amint reájuk sorra megtanít
a csodaszárnyú, szent madár: a HIT. Túrmezei Erzsébet

-----------------------------------------------------