Zsidók 3:7-8,- Annakokáért amint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,

Egy tanítvány felkereste a mesterét, aki a halálán volt.

- Hagyj rám valamit örökségül a bölcsességedből – kérte tőle.

A bölcs kitátotta a száját és kérte az ifjút, nézzen bele.

- Megvan a nyelvem? – kérdezte tőle.

- Igen – felelte a tanítvány.

- És a fogaim, megvannak még?

- Nincsenek – válaszolta a tanítvány.

- És tudod-e, hogy a nyelv miért él tovább, mint a fogak? Mert puha és hajlékony. A fogak hamar kiesnek, mert kemények. És ezzel tudsz mindent, amit érdemes megtanulni. Többre nem tudlak megtanítani. Brúnó Ferrero nyomán.

 Galátziabeliekhez 5:24-26,-  Akik pedig a Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.  Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. 

„Egészen át kell adnunk szívünket Istennek, különben sohasem munkálhat bennünk olyan változást, amely által visszaalakíthat minket a saját képmására. Természetünk szerint elidegenedtünk Istentől… Sátán tőre erősen fogva tart minket… Isten arra vágyakozik, hogy meggyógyítson, és szabaddá tegyen bennünket. Ez azonban teljes átformálást kíván, egész lényünk megújulása szükséges hozzá. Ennél fogva teljesen át kell adnunk magunkat Istennek ahhoz, hogy elvégezhesse bennünk ezt a munkát.

Az én elleni harc a legnagyobb csata, amelyet valaha is vívhatunk. Átadni énünket, alárendelni mindent Isten akaratának, küzdelembe kerül, de szükséges, hogy a lélek engedelmeskedjék Istennek, mielőtt megújulhatna.

Isten kormányzata nem vak engedelmességen és oktalan korlátozásokon alapszik, noha Sátán így akarja feltüntetni. Ellenkezőleg, az értelem és a lelkiismeret egyetértésére épül. Nem kényszeríti ránk akaratát. Nem fogadhatja el azt a hódolatot, ami nem önkéntes, ami nem értelmes meggyőződésből való. A kikényszerített engedelmesség akadályozná az értelem és a jellem valóságos fejlődését. Az efféle engedelmesség automatává alacsonyítaná le az embert.

Isten azt akarja, hogy a lehető legmagasabb szintű fejlődést érje el az ember, aki teremtő hatalma alkotásainak csúcsa…

Ha Krisztus lakozik egy ember szívében, akkor a lélek annyira megtelik szeretetével, a vele való közösség örömével, hogy mélységesen ragaszkodik hozzá, és – Őt szemlélve – egészen elfeledkezik énjéről. Krisztus iránti szeretete lesz rugója minden cselekedetének…

Isten soha nem azt kívánja, hogy olyan dolgot adjunk fel, amit a legjobb érdekünkben áll megtartani. Hiszen minden cselekedetében gyermekei javát tartja szem előtt….                         Nem találhatunk valóságos örömöt azokon az utakon, amelyeket Isten eltiltott tőlünk, hiszen Ő az, aki tudja, hogy mi a legjobb számunkra. … Csakis azoknak az élvezeteknek a kerülésére szólít fel, amelyek végül szenvedés és csalódást okoznak, és bezárják előttünk a boldogság és a menny kapuit. / ami elválaszt TŐLE!/ A világ Megváltója elfogadja az embereket úgy, ahogy vannak, összes fogyatékosságukkal, tökéletlenségükkel, gyengeségükkel együtt. Békét és nyugalmat akar adni mindazoknak, akik hozzá jönnek, részesíteni akarja őket az élet kenyerében.” E.G. White: Krisztushoz vezető lépések (Odaszánás című fejezetből) 

-----------------------------------