HA SZÁMBAVETTED…  
Ha számbavetted mind a vétkeid, Szemed, ha metszőn önmagadba látott: ,                                             Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egy pár imádságot!                                                      Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sújt az öklünk tudva, odaszánva.                                                 A legsikoltóbb seb talán nem az, Mit oszt a kardunk nyílt, lovagi tornán                                                     S tán az se, mit suttogva, hátmögött, Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet.                                               Mely indult jóakarat ösvényén És öntudatlan gúnyba tévedett.                                                                  A  legszörnyűbb lavinák úgy lehet, Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni – véltük – nincs miért, S mit elhallgatni jobb lett volna tán.,                                                      S mikor egy gyötrődő szív úgy eped Egy szónkért, mely meg tudná váltani,                                              S virágoskertből sivataggá lesz. Mert azt az igét nem mondottuk ki.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, A léptünk rajta döngve áthaladt,                                             Semmit se tettünk – csak nem vettük észre – És eltapostuk, mint egy bogarat.                                       Oh végtelen a vétkeinknek száma, Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, Szüntelen egy virágot tör le lábunk.                                         Ha számbavetted mind a vétkeid, Szemed ha metszőn önmagadba látott:                                               Az ismeretlen sok, sok bűnödért Még mondj el egy pár miatyánkot.
(Tarts őszinte, mély bűnbánatot!!) Reményik Sándor (utolsó sor: Borzási Sándor)

----------------------------------------------

Nagy az én hitem.
Nagy az én terhem, Uram, mint a fának a hó, a jég.                                                                          Roskadok, csontjaimban mintha terheket hordanék.                                                                                  Nagy az én fáradtságom, Uram, el se bírnék többet.                                                                                   S mégis úgy kezdem napom, mint akik mindig sürögnek. .                                                        Nagy az én hitem, Uram, mint azoké, akik vágynak, .                                                                            remélnek türelemmel – szegényei a világnak…                                                                                             Füle Lajos (Hozsannázó napok, II/498) 

-------------------------------------------------------------------------

2016-04-25

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)

Nem lehetünk egymás számára idegenek, ha ugyanazon településen élünk, ha ugyanazt az Urat követjük, ugyanazt a Szentírást olvassuk, ha ugyanazokért a célokért imádkozunk! Akkor olyan szervesen kell egymásra épülnünk, miként egy jó alapokkal bíró házban a téglák tartják stabilan az épületet! Mindnek megvan a maga helye, ahová az alkotó teremtő akarattal helyezi! Mi sem véletlenül születtünk abba a családba, ahová, arra a településre, ahová. Nekünk itt kell lennünk polgártársaivá a szenteknek, és háza népévé Istennek.

Azt mondod, a te lakóhelyeden a gyülekezet közel sem „a szentek gyülekezete”? Valóban nem az. Profán, világi értelemben véve valóban nem. Bűnökkel terhelt, kísértésekkel küzdő, sok nyomorúságban elbukott, tökéletlen emberek közössége, megannyi hibával, felróható botlással. De Istennek mégis az tetszett, hogy ilyenekre bízza az evangélium ügyét, hogy ne angyalok szolgálják az ő nevét ebben az épületben, a földi életben, az anyaszentegyházban, hanem esendő emberek! Akik bibliai értelemben véve mégiscsak szentek, hiszen a Bibliában szent az, ami Istennek van elkülönítve! (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

A szeretet nem adó, vagy követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan - egyedül a maga csodatévő hevétől.

-----------------------------------------------------

 

2016-04-24

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által. (Efézus 2,19-22)

Egység, összefogás, együvé tartozás… Olyan szavak ezek, melyeket a Szentírás nem a hangzatos, de sokszor üres, tartalom nélküli frázisok szintjén ad elénk, hanem a valós életben megvalósuló alapelvek szintjén. Beszél a lelki testvérek közötti összetartozásról akkor, amikor az egyházat és a gyülekezeteket úgy mutatja be előttünk, mint a Krisztus-test valóságát, amelyben mindenkinek megvan a maga, Istentől kapott talentumai által élhető feladata.

Úgy van szükségünk egymás támaszára, testvéri közösségére, miként testünkben szükség van a kezekre, lábakra, a legkisebb szerveinkre, minden sejtünkre… Ezért hamis az az állítás, amit sokan a magukénak vallanak: nekem van hitem, de nincs szükségem a gyülekezetre, nem igénylem a közösséget. Gyülekezet nélkül nem lehet együtt örülni az örülőkkel, és együtt sírni a sírókkal! Gyülekezeti közösség nélkül senki ne akarja megélni az apostolok örömét, amikor az ősgyülekezetben egy szívvel és egy lélekkel imádták az Urat, és szolgálták a felebarátot! Sem a televíziós, sem a rádiós istentisztelet nem fogja megadni ennek áldását! Sem a karosszékben, sem vasárnap délelőtt a fakanál mellett állva! Még ez a mostani igeolvasásod sem adja meg ennek az áldásnak örömét! (Gyallai Henrietta)

A nap gondolata:

A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia. Senki sem téríthet el engem ettől a meggyőződéstől, mert a tapasztalás tanított meg rá. (Gandhi)

--------------------------------------

VISSZA AZ ISTEN  ÍGÉJÉHEZ

A mindennap nyugtalanságából --- vissza az Isten békességhez,

Emberi csalódásokból --- vissza Krisztushoz,

Világi bölcsességből — vissza az evangéliumi üdvbizonyossághoz,

Széttagoltságból --- vissza az őskeresztyén egységhez,

Szervezkedésből --- vissza az apostoli rendhez,

Merev liturgiából --- vissza a szellemben imádáshoz,

Világias életformából --- vissza Jézus hű követéséhez !

KOMOLY  KÉRDÉSEK  ??

Mikor v olt utoljára , hogy ?

egy lelket Krisztushoz vezettél, egy haragosoddal kibékültél,

igazi áldozatot hoztál, bizonyságot tettél,

valakit megvigasztaltál, valakinek lelki segítséget nyújtottál,

őszinte bűnbánatot tartottál,  imád meghallgatásra talált ,

ébredésért imádkoztál, szólt hozzád az Ige , szeretetből szolgáltál,

vállaltad a felelősséget,  Isten  előtt csendben voltál,

valakitől bocsánatot kértél, nem ítélkeztél, hanem elnéző voltál,

időztél a kereszt alatt , az első szeretet tüzében égtél,

felvetted a keresztet, végig olvastál egy biblia könyvet,

beláttad,hogy nincs igazad,hálát adtál a szenvedésért,

örvendeztél, bár mellőztek, csendes maradtál, amikor megbántottak ??

/mikor volt utoljára ??/

Kész vagy – e  ?

elszenvedi fájdalmat ,bánatot , kitartani a próbákban , útra kelni,

otthonmaradni, más helyét betölteni, a legalacsonyabb szolgálatra,

Másokat hordozni, félre állni és várni, szólni, hallgatni, lemondani,

Őrködni és imádkozni, türelmesen várni, lelkeket menteni, 

Feszültségeket elhordozni, szelíden figyelmeztetni, engedelmeskedni,

Az utolsó helyet elfoglalni, élni Krisztusért, meghalni Krisztusért,

Isten előtt megállni, Jézus vissza jövetelére várni  ?

/ Kész vagy – e ?? /