Uram, ebben az okos korban ne engedd elbutulni néped,
Hogy az üres emberi szó el ne némítsa szent igédet!
És ebben a jóllakott korban ne engedd meg, hogy éhen haljunk.
Táplálj mennyei eledellel, hogy pusztulásba ne zuhanjunk.
És ebben a jéghideg korban adj nekünk lángoló szívet,
hogy szereteted melegét árassza, aki e földön a tied.
A Urunk, ebben a fáradt korban adj új tettekre erőt nekünk,
és légy a mi erőnk Te magad, ha lankadunk, ha elcsüggedünk!
(L. Weingärtner után Túrmezei Erzsébet)

----------------------------------------------

Örök ima.
Aki hittel imádkozik,
Mennyországba kívánkozik.
Áldd meg, Uram, annak létét -
Te adj neki lelki békét!
Segítsd őt a gondban, bajban,
A mélységes nagy nyomorban.
Légy vele az életében,
Bátorítsd a félelmében! Ámen!

-----------------------------------

Krisztus az út.
Nem ítélek - nem ítélnek, Jézusunkban így remélek.
Az Ő szava örök, való, Más e földön csak mulandó.
Lehetsz gazdag vagy épp szegény - Rossz lélekkel nincsen erény.
Istent dicsérd kitartóan, Szent Fiával imaszóban!
Szeret téged, bízzál Benne - Borulj Hozzá, zárd szívedbe!
Bűneinkért meghalt értünk, Megváltása áldás nékünk.
Ki már megtért, éljen Véle - Formálódik jövőképe.
De aki Őt nem ismeri, Előbb-utóbb el fog veszni.
Krisztus az út, igazságunk - Kegyelmében vigaszt látunk.
Égen-földön reménykedünk - Öröklétbe hittel megyünk.
.-------------------------------------
Keskeny úton járva:
Hol keressünk? Hol találunk? Véled, Urunk, nincs magányunk!
Megsegítesz minden percben - Rendet tartasz életünkben.
Mindig ott élsz a szívünkben - Erősítesz a hitünkben:
A létünknek teljes terén , Drága Kincsünk, legszebb Remény!
Dicső Jézus! Lelkünk hálás - Te vagy nékünk a megváltás.
Kegyelmedért áldunk Téged - Boldogság az Örökléted! Ámen!

-----------------------------------------

NŐTTÉL-E GYERMEKEM?
Atyámnak műhelyében egy ajtót ismerek,
Mit néma áhítattal szemléltem, mint gyerek,
Atyám kezével írva rajt sok jel és vonás
Értelmét csak mi tudtuk, de meg nem érti más.
Mi gyermekek, ha néha betévedtünk ide,
Tanulmányozni kezdtük a sok jelt ízibe.
Világosan kitűnt itt sok érdekes adat,
Hogy évről-évre mennyit nőttünk egy év alatt.
S kedvünket még fokozta, ha - mint tette apánk,
Irónt s vonalzót véve, a mérést folytatánk,
S befutva jó anyánkhoz, újságoltuk a hírt,
Hogy íme, mind a hányan nagyot nőttünk megint.
- De egyszer - míg anyámnak jelentést így teszek,
Hogy én már innen-onnan felnőtt ember leszek,
Furcsán mosoly’g reám, s így szól: "Oh mondd nekem,
Vajon, mint "lelki ember", nőttél-e gyermekem?"
Növekszünk mind a korban, míg évet év követ;
Hogy életünk mulandó, s a vég felé siet,
Azt minden óra jelzi, - használjuk jól ki hát,
Mert éltünk itt rövid bár, - örök lesz odaát.
Krisztus kertjébe vagy már beplántálva te itt,
Élted meghozza-e a Lélek gyümölcseit?
Figyeld meg, hogy Megváltód lágyan és csendesen
Megkérdi minden este: "Nőttél-e gyermekem?"
Ájtatosan figyelve hallom anyám szavát,
Érzem, hogy amit most mond, mélyen szívembe vág,
És bár sok jó tanács üres szó volt nekem
Ez egy szót nem felejtem: "Nőttél-e gyermekem?"
A nagyvilágba mentem, hogy férfivá nőttem,
S szülőföldemre vissza évek multán jöttem.
S hogy ím leszáll az este, és minden elpihen,
Anyám megszólít halkan: "Nőttél-e gyermekem?"
Mint egykor volt, a szíved jó föld-e még vajon,
S van, amit elvetettem, áldás a jó magon?
Üres vagy telt kalász-e, mit élted megterem,
Belső hitéletedben nőttél-e gyermekem?"
Oh drága szent örökség, anyám mit rám hagyott!
E szó az élet útján folyvást felém ragyog.
S nem hagy lankadni, esni, ha sötét estéken
Hallom az Úrnak hangját: "Nőttél-e gyermekem
(Németből fordította: Vargha Gyuláné)
------------------------------------

)

A 139. Zsoltár margójára.
Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első "a" betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat...
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és
értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő,
keresztet.
Amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten,
és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.

-----------------------------------

Bibliám.
Ha fáradt vagyok, üdítő nyughelyem,
Ha sötét vesz körül, szava égő mécsem,
Ha éhes vagyok éltető kenyerem,
Ha ellen szorongat, fegyvertáram nékem,
Ha beteg vagyok, mennyei patikám,
Ha egyedül állok, barát vár benne rám.

-------------------------------------------

Fölfelé.
Akik mindig az útra néznek, Sohasem látnak csillagot
Csak rögöt, sarat, port, És sok-sok egymásra tipró lábnyomot.
Akik mindig az utat nézik, Örömük sohasem lehet.
Nem látnak messze, biztató célt Csak a napi kis terheket.
A csillagokra kell felnézni És csüggedezni nem szabad
Bár nehezek és küzdelmesek A felfelé vivő utak