A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Az ilyenek ellen nincs törvény.” (MBT) Galatákhoz írt levél 5:22-23,De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség,szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

A lényeg – mint sok más esetben – itt is a részletekben rejlik. A szép és jól ismert lista végén a mellékesnek látszó mondat: „Az ilyenek ellen nincs törvény”. Az ilyeneket valóban nehéz lenne számon kérni. Tessék örülni, és türelmesnek lenni, de lehetőleg azonnal! Ne legyél önző! Miért nem vagy jószívű?... Ezekről nem ír a Törvény! Vagy mégis? És a szeretet törvénye? A másik szeretete, megbecsülése, szolgálata?

A teljes fejezetet olvasva azt látjuk, hogy Pál arról beszél, hogyan lehet valaki teljesen Krisztus követője. Mi legyen az Ószövetségi szabályokkal, a régi törvényekkel, melyek úgy tűnik kitörölhetetlenül beleivódtak generációk gondolkodásába. Dobjuk el őket? Ha meg akarok felelni Istennek nem fontos engedelmeskedni? De Igen. A törvények fontosak, jók, védenek, Krisztushoz vezetnek. Csakhogy a törvény lelkes megtartói (akkoriban farizeusoknak hívták őket), épp a lényeget, a szeretetet nem gyakorolták. Vagyis valójában Lélek-telen istenfélő emberek voltak, még ha nyilvánvaló, vagy botrányos bűnöket nem is követtek el.

A Lélek gyümölcseiben az a szép, hogy nem emberi erőfeszítés, vagy erős koncentráció eredménye. Ezt a bennük lakozó Szentlélek termi meg. Valójában nem is a „listát”, hanem Krisztust kell szem előtt tartanunk, ha örök életre szomjazunk. A többiről, ő majd gondoskodik.

-------------------------------------

2016-04-17

Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?” Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.”

Igénk az emberi nagyravágyás, az elsővé lenni kérdését boncolgatja! Naggyá lenni, elsővé válni valamiben, nagyon sok ember szívében jelenlévő gondolat. Ez testet ölthet abban, hogy valaki legjobb tanulója legyen az osztályának, legjobb sportolója legyen csapatának, legjobb dolgozója legyen munkahelyének. Persze legjobbnak lenni valamiben viszonylag keveseknek adatik meg. Ám annál többeknek mozgatja meg a fantáziáját, az álomvilágát. Naggyá lenni azonban nemcsak önmagunk miatt, valamilyen teljesítményünk kapcsán lehetünk, hanem akkor is, ha olyan valakinek tartozunk a belső köréhez, aki sokra hivatott. Talán erre szokták mondani, hogy valaki jókor volt (van) jó helyen. Furcsák vagyunk mi, emberek, mert még Jézus mellett is naggyá kívánunk lenni. Igénk arról számol be, hogy két tanítvány, Zebedeus fiai, azaz Jakab és János nem mindennapi kéréssel fordulnak Jézushoz. Mivel közel érzik Jézus megváltói pályájának tetőpontra jutását, ezért szeretnének jobb és bal keze felől ülni a trón mellett. Ez nem kevesebbet jelent, mint a Jézus utáni második és harmadik helyet szeretnék maguknak biztosítani. Elítéljük őket emiatt vagy bennünk is jelen van a naggyá lételnek ez a lehetősége? (Katona Béla)

A nap gondolata:

Ne annyit markolj, amennyit szeretnél, hanem amennyit a kezedben bírsz tartani. (Seneca)

------------------------------------------------

2016-04-16

Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik. (Habakuk 2:3)

Az akadályok nem lophatják el a látásodat a te beleegyezésed nélkül. Winston Churchill ezekkel az emlékezetes szavakkal élesztette fel, támadta le és ostromolta Britanniát a vereség szélén táncolva: „Soha ne add fel! Soha ne add fel! Soha, soha, soha ne add fel!” A nehézségek elkerülhetetlenek, de feladni nem kötelező! Ha hitben jársz és nem vagy hajlandó feladni, Isten garantálja, hogy nehézségeid nem fogják megakadályozni látásod beteljesülését. Bár rabszolgaként éltek, Izráel mégis megkapta az erőt ahhoz, hogy legyőzze Egyiptom minden erőfeszítését, amivel megpróbálták megtörni őket. Túlélésük és sikerük történetét így olvashatjuk: „… mennél jobban sanyargatták őket, annál inkább szaporodtak és terjeszkedtek…” (2Mózes 1:12). Pál álma, hogy az egész világot elérje az evangéliummal, minden fordulónál úttorlaszokba ütközött. Amikor szorongattatása nőtt, ezt vallotta meg: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk!” (2Korinthus 4:8-9). József hosszú úton jutott el a kormányzói székig. Ez az út elárultatáson, üldöztetésen és magányosságon át vezetett. Álma éveket késett, de még mindig élt, mert nem adta fel. Most, Egyiptom kormányzójaként, amikor végre valóra vált álma igazolást nyert még kritikusai szemében is, így emlékszik vissza a csodálatos útra, ahogyan Isten valóra váltotta azt: „Gyümölcsözővé tett engem Isten nyomorúságom földjén” (1Mózes 41:52). József nem volt hajlandó feladni álmát, ez tartotta őt életben. Az akadályokban a lehetőségeket kereste, és Isten gyümölcsözővé tette őt, nem úgy, hogy mentesítette a megpróbáltatásoktól, hanem úgy, hogy éppen ott léptette őt elő „nyomorúságai földjén”. A nehézségeid nem tudják megállítani Istent – ne hagyd, hogy téged megállítsanak!

A nap gondolata:  ... mit ér a környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?

-------------------------------------------