Isten védő kezén .           
Félelem, gond nélkül
boldogan élhetünk,
Isten védő kezén
pihen az életünk.
Mért aggódunk mégis?
Mért gyötör félelem?
Hisz Istennél jobban
nem szeret senki sem!
Ő még azt is védi,
ki szent nevét bántja:
szíve bűnbánatát
türelmesen várja.
Szánó szeretete
mindenkit betakar,
mert nem elveszteni:
megmenteni akar.
Bizalommal mehet
Hozzá minden ember.
Mentő szeretete
Mélyebb, mint a tenger.  Pecznyik Pál

--------------------------------

Az oltalom.
Igen, Uram, már nem félek,
benned bízom, reád nézek!
És ha ég, föld, tenger,
minden összeszakad,
a jövő akkor is
szent kezedben marad.
Bátran emeld fel hát szemedet,
az Úr oltalmaz meg tégedet.
Benne bízzál, mert Ő megsegít,
a reménység meg nem szégyenít! Szegő-Szollás Klára

-----------------------------------------

Égő csipkebokor.
A vadrózsa ágain
Tüzes szirmok bomlanak…
Lángvörös és rózsaszín
Fényben ott megláttalak.

Jelenléted szent heve
Szívembe is átcsapott…
– Atyáimnak Istene!
Érted mindent elhagyok!
Félek, mert megláttalak,
S mert megláttál, reszketek.
Botladozó ajkamat
Gyógyítsa meg jó kezed!
Mózes – ez az én nevem.
És rólad mit mondhatok?
Nem értem, de hirdetem:
TE vagy az örök VAGYOK!
Veszem sarum és botom,
S merre mondod, elmegyek…
Míg csak élek, hordozom
Mély zenéjű szép Neved!
Gerzsenyi Sándor, 1973 (Első kéve c. kötet)

----------------------------------

Jelenés. 
Ha el tudod fogadni, hogy a tények
mögött, melyekkel sorsod alakul,
ott van az Isten bölcsessége: néked
mint új Mózesnek, megjelent az Úr.
A sors olyan, akár a csipkerózsa,
és hamar vedd le sarudat, hamar!
Nézd tisztelettel, s bátran hagyd az Úrra,
ahogyan benned lobogni akar! Szent-Gály Kata (Hozsannázó napok, II. 620) 

-----------------------------

MIT MONDJAK, NEM TUDOM…
Ha tudnám…
Ha tudhatnám a szót,
a varázsigét,
hogy visszanyerné, akinek kimondom
elveszített hitét.
Ha tudhatnám a szót, a varázsigét, –
de nem tudom,
csak nézek tanácstalan, hallgatag.
Ha ismerhetném annak életét,
akivel éppen szemben állok!
Milyen hatások
után találkozott velem?
De semmilyen szót nem találok.
Mit mondjak, nem tudom…
Uram, a nagy úton
csodatevést tenni nem akarok,
de egy szót, hogyha megadod,
mondanék mindenkinek
(magamtól szólni látod, nem merek),
hogy felcsillanna szeme,
dalba fogna szíve,
kacagna boldogságban,
lehullna egy imában,
kiáltaná:
Elvesztettem, de megtaláltam! –
…Én állok csak. Ő elmegy.
Mázsárnyi terhek nyomják.
Ha tudtam volna a szót, amit várt!
…Uram, a szót súgd, add belém!
Kárász Izabella  “Fényből fényességet”

--------------------------------

„EGY IGÉCSKE’’ 
„E világ ura bárhogy támadna, nem árthat mégsem,
megítélte Isten, megdönti egy igécske!“ – Luther Márton

Halott voltam,
s egy igécske életre keltett.
Téli fagyban
egy igécske tavaszt teremtett.
Hideg voltam,
és egy igécske lángra szított.
Sötét voltam,
s egy igécske fénybe borított.
Koldus szívem
egy igécske gazdaggá tette,
néma húrját
egy igécske megzendítette.
Börtönajtóm
egy igécske szélesre tárta,
szegény rabot,
kivezetett a szabadságra,
Tél volt bennem,
de most nyílik ezer virágom,
s énekemben
egy igécske hatalmát áldom.
Lehet sötét, lehet hideg,
körülvehetnek jégszívek,
vak éjszakák, fagyos telek,
reménységről énekelek.

Elég egy langyos lehelet:
holnap minden újjá lehet
Ma nincs tavasznak híre még,
de „egy igécske’’ is elég.
Boldogan hirdeti dalom,
hogy egy igécske hatalom.
,,Legyen!’’-  és lesz! Élet fakad,
s elsöpri mind a gátakat.  Túrmezei Erzsébet.