Istentől jövő világosság

"Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán." (Új Károli)

"Isten egyszer régen azt mondta: „Ragyogjon fel a fény a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban, az ő személyében és jellemében." (Egyszerű fordítás) Korinthusbeliekhez írt 2. levél 4:6

Felismerni, megismerni Jézust… nem könnyű! Vagy mégis? Egy évvel ezelőtt, mikor a Jézus életéhez kapcsolódó helyszíneken jártam, próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett Jézust látni az akkori embereknek. A régi városok, falvak utcáin sétálva könnyebben képzeltem el a jól ismert bibliai történeteket, ugyanakkor ott volt bennem az érzés: mindez nem díszlet, ez valós emberek, valós életének helyszíne (akkor is és most is).

Az akkor élő emberek számára Jézus éppolyan rongyos vándortanítónak tűnhetett, mint bármelyik a sok körül, akiket akkoriban láthattak. Ugyanolyan hús-vér ember volt, mint ők. Látszott rajta zsidó származása, kezein ott volt a kétkezi munkának a nyoma. Nem volt rajta semmi kirívó dolog. Egyszerű embernek tűnt.

Mégis, akkor mit láttak benne már csecsemőként a betlehemi pásztorok? Miért dicsőítette Istent Anna és Simeon? Vagy később, miért hagytak hátra mindent különböző emberek, hogy kövessenek egy idegent? Vagy miért volt békesség Istvánnak, az első keresztény vértanúnak az arcán miközben kövek repültek felé?

És ma, most miért épp ezt az oldalt olvasod? Mit akarsz itt? Miért nem a pletykalapokat olvasod? Valamit megláttatod veled az Isten? Valami vágyakozást érzel arra, hogy időt tölts Istennel és magadba szállj?

Ez nem a véletlen műve. Isten elkezdett benned valamit. Előbb talán csak egy szempillantás volt, aztán tovább időztél, most pedig a legtermészetesebb dolog számodra Jézus szemlélése. Igen, ott, rajta, benne ragyog legtisztábban, legfényesebben Isten dicsősége. A személyében és jellemében maga Isten látható teljes szeretetében.

---------------------------------------------

Jobbulást

„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak.” Malakiás könyve 3:20 (Károli ford. 4:2)

Ami a gyógyulásodhoz igazán hiányzik... Az igazság, hogy végre kiléphess a téged körülvevő dobozból, és tovább láss, mint ahogy azt a fizikai korlátok engedik. Az igazság, hogy végre igazán tudd, mi is történt azon a gyászos vasárnap estén. Az igazság, hogy végre őszinte mosoly fakadjon arcodon.

Igen, barátom, lesz egy ilyen nap. Eljön az ideje annak, amikor minden apró részletre fény derül, mint egy Agatha Christie krimi végén. Amikor felfedezed, hogy az események kicsit mások voltak, másként zajlottak, mint ahogy te megélted. Amikor végre igazán tudod, így volt a jó. 

Lesz egy nap, amikor az igazság nem okoz már fájdalmat, hanem begyógyítja a régen sajgó sebeket. Amikor nem lesz több furcsa álommal teli éjszaka, melyek után nehézkes a reggel, és keserves a lét. Amikor nem lesz többé űr és hiány, mert életed összes kérdésére választ kapsz, és Isten elhozza számodra az igazi szabadulást. 

-----------------------------------------

 "És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus:  Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." (2Kir 2:9) 
  
  Értékes leckéket tanulhatunk meg Elizeus próféta tapasztalatából. Az Úr Illés segítőjének választotta ki, miután próbákon, kísértéseken
keresztül bizonyságot szerzett hitéről. Elizeus kész volt azt tenni, amire Isten utasította, nem próbált menekülni a legalázatosabb szolgálat
elől sem, hanem hűséggel vállalta a kisebb megbízatásokat, csakúgy, mint a nagyobb felelősséget. Kész volt mindig szolgálni Őt minden
tekintetben, melyet az Úr kijelölt számára, még ha az természetes hajlamaival ellenkezett is. Lépésenként megtanulta az alázat és a szolgálat leckéjét...
  "És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." (2Kir 2:9) Nem kért földi megbecsülést vagy nagy emberek közötti magas tisztséget.
A Lélek kettős mértékéért könyörgött, hogy a dicsőséget Istennek adhassa. Tudta, hogy csak az Illésen megnyugodott Lélek kétszeres ereje teheti alkalmassá elődje helyének betöltésére, mert Illés koránál fogva rendelkezett azzal a bölcsességgel, amit az ifjúság semmilyen módszerrel nem pótolhat...
  Amikor Isten az Ő gondviselésében jónak látja visszahívni a munkájából mindazokat, akiknek Ő adott bölcsességet, akkor megsegíti és megerősíti utódjait, ha keresik az Ő támogatását és az Ő útján járnak. Talán még bölcsebbek lesznek, mint elődjeik, mert hasznosítják azok tapasztalatait és tanulhatnak hibáikból.
  Az Úr különlegesen gondoskodik egyházáról. Azok, akik keresik az Ő bölcsességét, világítani fognak a világban, mind fényesebben ragyogva
a teljes délig.