Isten cselekvő szava

„Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.”

Ézsaiás könyve 55. fejezet 10-11. vers

Ha már veteményeztél, tapasztalhattad; a kertben látszólag a legnagyobb pazarlás a magvetés. Több száz magból jó, ha egyharmada megmarad és kihajt. És ha már kibújt a kis hajtás, akkor is annyi ismeretlen tényezőtől - időjárás, kártevők, stb. - függ, hogy megmarad-e, lesz-e és milyen lesz a termés.

E sok rizikó ellenére az egész világon mai napig általános szokás, hogy a már biztosat, a magot elássák a földbe, hogy ott megsemmisüljön, és ezáltal megsokszorozódjon.

Isten, mint magvető ugyanezt teszi. Megszólít, s neki elég, ha néha egy-egy szót meghallasz. Azt az egy szót pedig öntözi, táplálja és, ha hagyod csodát tesz benned. 

De hogy milyen nehéz engedni ennek a szónak, jól példázza az alábbi elképzelt történet:

Egyszer egy gyakorlott hegymászó több órás mászás után a fáradtságtól eltévesztette a lépést, megcsúszott a meredek sziklafalon, a karabiner kiakadt, ő pedig zuhanni kezdett a feneketlen mélység felé.

Szerencséjére esés közben jobb kezével még el tudott kapni egy kiálló követ, és ott csüngött a szikla peremén élet és halál között. Próbálta felhúzni magát, de sehogy sem sikerült. Ekkor így kiáltott fel: Istenem, csak most segíts! Mondd, mit csináljak?

Válasz azonban nem jött. Ekkor fogadkozva ismételte el kérését: Istenem, csak most segíts! Ha megmentesz, ígérem mindent úgy teszek, ahogy mondod.

Ekkor megszólalt az Úr: Ó, hányszor hallottam már ezt? A bajban mindegyik ezt mondja… Nem Uram - mondta a hegymászó - én komolyan neked fogok élni.

Rendben, akkor engedd el a követ! - válaszolt beleegyezően az Isten.

S a hegymászó méltatlankodó válasza oly sokszor gátolta meg az én életemben is Jézus szavát, hogy csodát tegyen, hogy megmenthessen: Engedjem el a követ? Csak nem gondolod, hogy megőrültem?

Te elég őrült vagy feladni magad, céljaidat és megtapasztalni Isten cselekvő szavát?

-----------------------------------

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, aképphen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” Ésaiás könyve 55,8-9
Gyülekezetünk egyik tagjának szomszédjában tűz ütött ki, és az ő lakásuk is teljesen tönkrement. Az egyik ismerőshöz költöztek átmenetileg. Felvetődik a kérdés, hogy Isten miért nem akadályozza meg az ilyen és ehhez hasonló tragédiákat, amikor megtehetné?
Olyan szépen el tudjuk mondani, hogy Isten formálni, nevelni szeretne bennünket, alkalmassá tenni az Ő országára és ezért megengedi azt, hogy nehézségek érjenek bennünket. Minden próba erősebbé tesz bennünket, és közben Isten figyel ránk, hogy nagyobb megpróbáltatás ne érjen, mint amit ne tudnánk elviselni.
Ez mind szép és igaz, de akkor mit kezdjünk azokkal az igékkel, hogy Ő „Megőriz…”, „Megvéd…”, „Nem érhet baj …” stb.
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok” – mondja a ma reggeli Igénk. Isten másként nézi a mi életünket. Gondoljunk csak a Jézus eljövetele előtti időkre! Most még három csoportja van az embereknek: akik hisznek, akik nem hisznek, és akik közömbösek. Mielőtt Jézus eljön már csak két csoport lesz: akik hűségesek Jézushoz és akik nem.
Melyik csoporthoz akarsz tartozni?
Ha az egyikhez, akkor nem vehetsz és nem adhatsz majd szabadon. Minden pillanatban ott lebeg majd a halálos ítélet a fejed felett. Üldöznek, és menekülnöd kell. Ezek azokkal történnek, akik Jézust követik. A másik csoport viszont elszenvedi a hét utolsó csapást, harapdálják nyelvüket fájdalmukban, a nap forrón perzseli őket.
Első látásra úgy tűnik, hogy mindegy mit választunk, szenvedni fogunk. De Isten gyermekei számára az ígéret is felcsendül – és ez a különbség ma is.
Isten nem ígérte a nehézségek, problémák nélküli életet, de azt igen, hogy Ő a nehézségekben is a tenyerén hordoz bennünket.
91. Zsoltárban a következőket olvashatjuk:
„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert Ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.”