A beszéd hatalma

"Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek." Példabeszédek 16:24

Aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember. Sajnos nem nagyon van ilyen.    A kilencedik parancsolatban Isten a nyelvünktől védi az embertársainkat.                  A Tízparancsolatból egy a nyelvünk bűnei ellen emel védelmet.

Hogyan vétkezünk a szavainkkal?

- Többet mondunk a kelleténél, vagy kevesebbet. 

- Tudunk beszélni a semmiről is, de a fontos témákról egyáltalán. 

- Akkor válaszolunk, ha nem kérdeztek, de némák maradunk, amikor valaki valami igazán fontosra kíváncsi. 

- Ugyanazt elmondjuk többezerszer, míg a lényegeset nem mondtuk ki még talán soha. 

- A Hogy vagy? kérdésre kurtán azt mondjuk, hogy jól, vagy túl bőven válaszolunk. 

- Panaszkodunk, vagy repkedünk a magasban, ezzel elbizonytalanítjuk azokat, akik azt hiszik, hogy velük valami baj van, mert nincs kedvük ujjongani. 

- Dicsekszünk, pedig nincs rá okunk, vagy nem mondjuk el a jó tapasztalatainkat, azt gondolva, hogy ez senkit sem érdekel.

Szókratész egyszer azt mondta a tanítványának, hogy a szavainkat mindig három szűrővel kell megmérni: igaz, jó, hasznos. 

- Ha valami nem igaz, nem érdemes róla beszélni, még a végén valaki elhisz egy hazugságot. 

- Ha nem jó - bár attól még lehet igaz -, nem szabad róla beszélni, mert így is sok a rossz a világban, ne szaporítsuk még jobban. 

- Ha nem hasznos, hallgassunk, mert nem feltétlenül kell minden szemetet továbbadni. Ez a világ nemcsak az áruk szemetébe fog belefulladni, hanem abba a sok felesleges szócséplésbe, amivel csak elbonyolítunk mindent, ami addig egyszerű volt.

Jézus azt mondta, hogy a szavaink alapján mentenek fel, vagy marasztalnak el bennünket az ítéletben. Isten csak olyan embereket enged be az országába a megtisztult bűnösök közül, akik nem jelentenek veszélyt a világegyetem tökéletességére nézve és a szavaik is igazak. Nem beszélnek sokat, de nem is némák. Megvédik a másikat és nem sározzák. A másik erényeiről beszélnek és a maguk hibáiról. 

Hemingway szerint az embernek két év kell ahhoz, hogy beszélni megtanuljon és 50 év, hogy a hallgatás is a sajátja legyen. Szerintem egy egész élet kell ahhoz, hogy az ember helyesen megtanuljon beszélni és közben elsajátítsa azt is, hogy mikor kell hallgatnia. Bölcsesség szükségeltetik hozzá. Azt pedig Istentől kérhetjük.

--------------------------------------------------

A bűnbocsánat módja.

„Azért legyen nektek tudtotokra atyámfiai férfiak, hogy általa (Jézus Krisztus által) a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. … Őáltala mindenki megigazul, aki hisz!” Apostolok cselekedetei 13:38-39.

Hallottad már ezt a mondatot: Én nem tudok magamnak megbocsátani!? Talán már Te is mondtad? Életünk során bizony követünk el bűnöket, amiket úgy szeretnénk meg-nem-történtté tenni. De nem lehet. Még évek múlva is elpirulsz, vagy szégyenkezve lehajtod a fejed, ha találkozol vele, vagy ha eszedbe jut.

A másik oldal meg az, amikor éppen TE nem tudsz megbocsátani.

Tudod, van itt egy törvényszerűség. Ha elhiszed azt, hogy Isten képes minden bűnödet megbocsátani – ha kéred, akkor Te is elkezdesz más szemmel nézni mások ellened elkövetett „bűneire”.

Indulj el ezekkel a gondolatokkal: „Jézus minden bűnömet megbocsátotta, hisz kértem Őt erre. Tiszta lapot ajándékozott nekem ma reggel. Boldog vagyok. Felszabadultam! Lement a gond a szívemről! Hiszem, hogy másokra is rá tudom vetíteni azt a szeretetet, amit én Istentől kaptam.”

Tehát, ezekkel a gondolatokkal indulj el, de ne felejtsd el az egész nap folyamán sem! Hisz Jézus kimondhatatlanul szeret téged, s rajtad keresztül szeretné másokra is kiárasztani szeretetét! Légy ebben eszköz!

----------------------------

 

 

 

Isten embere és az üzenet

„Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja,

 és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.” (János evangéliuma 3:34)

Minden korban voltak Istennek emberi, akiket Ő küldött azért, hogy szólják az Ő beszédét. Így jöttek létre azok a könyve, írások, levele és énekek is, amelyek a Bibliát alkotják. Rajtuk keresztül az Úr szól hozzánk ma is. „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Péter 1:21). Ritkán gondolunk arra, hogy Bibliaolvasás közben ugyanaz az Isteni Szó (Ige) szól hozzánk, mint ami (aki) kezdetben teremtett mindent. Hogyan lehetséges, hogy hajdan Isten szavának ilyen hatalmas ereje volt tapasztalható, ma azonban nem igazán történik semmi az Ige hirdetése nyomán?

Az ige azt mondja, hogy Isten mérték nélkül adja az Ő Lelkét „annak”. Kinek is? A hirdetőnek, vagy a hallgatónak? Elsősorban a hirdetőnek, hiszen 2Péter 1:21 szerint, aki Isten beszédét szólja, nem saját kútfőből meríti mondanivalóját, hanem Isten Lelkének ihletésére, aki pedig magától az Úrtól kapja üzenetét (lásd: János 16:13b). A hirdető tehát, aki igazán Isten beszédét szólja, valóban a Szentlélek hatalma alatt végzi feladatát. De mi van a hallgatókkal? Hát éppen ez az! Istennek igéje hatalommal bír, de sohasem vesz hallgatóin erőszakot. Nem akarja meggyőzni őket mindenáron, erőnek-erejével. Csak azok számára válik élővé az Ige, akik hittel fogadják azt. „Mert nékünk is hirdettetett az evangélium, miképpen azoknak: de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották” (Zsidók 4:2).

Te hogyan viszonyulsz Isten beszédéhez? Elfogadod? Mindent hiszel és elfogadsz, amit a Bibliában olvasol, vagy pedig szelektálsz? Hogyan hallgatod az istentiszteleten a prédikációt? Attól függ, ki az, aki prédikál? Eljut-e üzenete hozzád, a szívedhez? Tanácsol-e, megérint-e, időnként meg tud-e feddeni Isten beszéde? Hittel fogadod, vagy fenntartásokkal, kritikával? Isten beszédét így kell olvasnunk, hallgatunk: „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thessalonika 2:13).

Vágysz arra, hogy Isten ereje megnyilvánuljon az életedben, úgy, ahogyan az apostoli korban tapasztalható volt? Akkor hidd, hogy Isten beszéde úgy jó és úgy teljes, ahogyan azt olvasod a Szentírásban, az Ó- és Újszövetségben együttvéve. Isten Lelke mérték nélkül fog rád is kiáradni, hogy életedben megmutatkozzék Isten csodálatos hatalma.

Van még egy nagy tanítása ennek a bibliaversnek. A keresztény emberek, akiket az Úr elküldött erre a világra (Máté 28:19-20), nem szólhatnak bármit. Nekik az Isten beszédét kell szólniuk. Nem mondhatják meg „jól a magukét”, mert rájuk az Isten beszéde, az evangélium üzenete bízatott. Akkor kapjuk meg Isten Szentlelkét, ha ennek a megbízásnak eleget teszünk, illetve azért imádkozunk, hogy Istennek olyan szolgái legyünk, akik azt szóják, amit az Úr rájuk bízott, s nem „a magukét hajtják” nem akarják „jól megmondogatni”, hanem arra vágynak, hogy Isten szócsövei legyenek, akik igével és evangéliummal bátorítják felebarátaikat. „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak” (Kolossé 3:16).

-------------------------------------------

Ússz tovább!

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”  Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18

Balról hatalmas hullámok borítanak el minduntalan. Néha már levegőt is alig kapsz.  A vállaid fájnak, a tenyered is zsibbad, és azt sem tudod, hogyan tempózz tovább, de menned kell, úsznod kell, és ha kiszállsz, a versenynek számodra vége. 

Egy-egy versenytárs előz le gyors csapásokkal, te is megelőzöl néhányat, de itt már nem a „hányadik lettél?” a lényeg, hanem hogy megcsináltad. Hogy végig küzdötted magad a távon, és győztél önmagad felett. A félelmeid felett, a korlátaid felett. 

A célt nem látod, a hullámok eltakarják, de csak menned kell egyenesen, nem lehet eltévedni. A hegy tetején álló templom látványa csalóka. Olyan gyorsan közeledik, de érzed, még talán a fele távot sem érted el, mégis erőt ad a látvány, hogy Valaki veled együtt küzd a habok között. 

Próbálsz pihenni, ám amint a hátadra fordulsz, egy hullám teríti be arcodat, és kényszerít, hogy ússz tovább. Fejed tiszta. Minden erőddel, gondolatoddal csak erre az egyre összpontosítasz. Végigúszni, átúszni. Megúszni. 

A víz egyre fogy alattad, már látsz mindent, aztán bizonytalan léptekkel taposod a part homokját, és átléped a célvonalat. Csippan a kódleolvasó, mert így hiteles, kezedbe nyomnak egy találomra kihúzott ajándékzacskót, melyben néhány értéktelen apróság mellett ott lapul A póló. De nem is az ajándék a lényeg, nem is a jutalom, hanem az élmény, az út, ami idáig elvezetett, hogy győztél. 

Ma még lehet, hogy homályos a cél, és úgy érzed, sosem éred el, csak úszol a végenincs tengerben. De úszni kell ma is tovább. Nem adhatod fel. Ma nem. Lehet, hogy kínszenvedés, lehet, hogy fáj minden izmod, és eleged van a hullámokból, de tudd, van cél, és a szalagnál vár az az Isten, aki végigtempózta veled az egész távot.