Csak...azoknak.
Ha bánat ér, ne mondd el senkinek.
Ne tudják meg azt, hogy fáj a szíved...
Menj haza!? Nem szégyen... Sírd ki magadat,
Sírj addig, amíg a könnyed elapad.
Ha szíved azt mondja: „Most már elég,”
Töröld le az áruló nyomokat...
Ne lássák meg azok, akik okozták,
Nekik nem fáj...Úgyis csak mosolyognak.
De ha tudsz imádkozni... térdelj le,
S engedd Jézust egész melléd állni...
Könny áztatott pilláidon keresztül is
Meg fogod végtelen kegyelmét látni.
S amikor kezed kezébe teszed...
Csodálkozol, hogy ezért is sírtál.
Rájössz, hogy még mennyire nem ismered,
És az áldások előtt gátat húztál.
Azután kisüt a nap...Eltűnnek a fellegek.
Szivárvány-hídján bekopog: a hit, a szeretet.
1972. 12. 27

-------------------------------------

Beszélnek a húrok.
Letettem hangszerem, mint aki fáradt. Csendre vágyom... Pedig mindenütt csend van.
- Vagy talán tévedek? Bennem vihar zúg?! Igen... Bánt, hogy a húrok ezt beszélik:
„Hamis akkordok lettek úrrá benned! A Mester üzeni, mássá kell lenned.”
Mássá kell lennem?! Mint aki örvényt lát, kapaszkodni akarok, de nincs mibe,
s a húrok könyörtelenül ezt mondják: Felelj őszintén, ha tudsz! Mért van tükröd?
Mért van mindennap nyitva a Bibliád ? Kitől kaptál jogot emberre nézni?
Ki vagy te, hogy igazságot tudsz mérni? Azután csend lett... S nem tudtam felelni.
- Éreztem, a szívemnek össze kell törni, mert így nem Krisztusé; csak az enyém,
és hiába folyt Golgotán a vér. 1967. 04. 06.

-------------------------------------------------

A SZERETET IMÁJA,- Szerző:ifj. Bartha Sándor
Uram, imámat Tehozzád indítom, örömöm, aggodalmaim, mosolyom,
könnyeim Feléd irányulnak és kérlek, könyörgök Neked,
hogy hallgass meg.
A pillanat szent. Szent a fogadalom, ami elhangzik,
szent a szövetség, mi megköttetik, ha Te is ott vagy
és ezért imádkozom. Imádkozom, hogy vedd kezedbe őket.
Kérlek, tekints, az otthonukra s vezesd őket arra az életútra,
mely a menny felé vezet.
Az élet ilyenkor egy fordulóhoz érkezik, és választani kell.
Talán egy kicsit visszanézni, búcsúzni, elmerengeni azon, mi volt,
de aztán menni kell. És ezek lehetnek nehéz percek is,. hisz az elválás mindig könyörtelen. Ezért kérek Tőled erőt, Jó Istenem.
És ez az erő vezesse őket is. Hatalmas, óvó kezed árnyéka védje
minden vihartól, akár a tűző naptól. S míg az élet forgatagában
annyi álnok hang lesz hallható, szelíd szavaddal, nyugtató hangoddal
szólj ez új családhoz, Istenem, hogy örömük Benned teljes legyen.
Én pedig ígérem, hogy róluk és Terólad soha el nem felejtkezem. Ámen

----------------------------------------

A BOT,- Szerző: Pecznyík Pál.
Mivé lehet egy bot, hogyha azt az Isten, emberkézbe adta.
Íme, Mózes botja, a mély veres tengert, kettéválasztotta! Vagy miként Sínain,
Mózes a botjával, a sziklára sújtott, sziklából víz fakadt, a nép ihatott már,
s a víz, szomjat oltott. Vagy mint Áron botja, a frigyláda mellett, élővé változott!
S egyetlen éjszaka, az nem csak virágot, gyümölcsöt is hozott!A Golgota halmán,
két bothoz hasonló volt, a kereszt fája, Jézus azon halt meg,
értünk bűnösökért,mint Isten Báránya! Dávid énekében
bot, fenyítő eszköz, mégis vigasztaló, hogy a tévedt vándor,
helyes útra térjen, s ne legyen kárhozó.

-----------------------------------------------------------

A BALGA ÉS AZ OKOS,- Szerző: Makra Ildikó
Élt egyszer egy ember, Ki fövenyre épített házat. Hallgatta az Igét,
De hasztalan, Nem volt benne alázat. Egész valóját átszőtte a gőg,
Engedelmeskedni Nem volt képes A balga, ripők.
És semmilyen csodával Nem Meggyőzni őt. Aztán jött egy nagy vihar,
És háza összedőlt. Élt egy másik ember, Ki házát sziklára építette.
Az Igét szívébe fogadta, És igaz volt minden tette.
A szerint élt, ahogy gondolkodott, Megszentelt minden napot,
És a munka öröm volt neki, Nem robot.
Minden imádsága meghallgattatott. És jött egy nagy vihar,
De háza épen maradt, Mert hite megtartotta a falat

------------------------------------------

A BÉKE CSENDJE. ,- Szerző: Makra Ildikó.
Szívembe belopódzott a békesség csendje, mely – mint friss hajtás –
még igen zsenge, ezért vigyázok rá.
Mert harag volt benne nagyon soká.
Mert a dudva belepte, és keserű lett rajta a harmat.
Mert azt tettem, amit mások akartak. Szívemet régen
a gaz belepte, és emberek uralkodtak felette.
De mára már nincsen gyom, viruló virág van helyette.
Édessé vált a harmat, mert a béke csendjében az Úr átvette a hatalmat.

-----------------------------------------------

A BÉKE SZERETNÉK LENNI,- Szerző:ifj. Bartha Sándor
A béke szeretnék lenni. A nagybetűs béke, ami szíveket jár át,
hegyeket mozgat, életeket ment. A béke szeretnék lenni.
Létjogosult, igazi béke, nem áltatás, nem ékesszólás,
csak béke… és nyugalom. Nyugalom, mely éltet,
értelmet ad és továbbvezet. Nyugalom, mely a szívembe dorombol,
lelkembe költözik, és ott honol. Nyugalom, mellyel vígan járhatok,
nem aggódhatok, nem siránkozhatok, nem zúgolódhatok, csak… nyugodhatok…
örülhetek… köszönhetek… hálás lehetek… és nem félhetek.
Csak így élhetek, csak így szerethetek, csak így lehet hitem, reményem, életem.
Csak így járhatok Teveled, Istenem. Csak így kereshetem a fényt, mely utat világít,
mely Hozzád irányít, és Téged mutat. Ó, mutasd az utat, mutasd
és nyújtsd a karodat, a jobbodat, erős, hatalmas, átszegzett karodat,
hadd fogózzam belé, hadd kapaszkodjam belé, és el ne engedjelek, meg ne tagadjalak, el ne hagyjalak soha-soha-soha. Mert Te, csak Te vagy egyedül Istenem,
aki békét adsz, akinél nyugalmamat megtalálhatom. És én ezt a békét akarom.