2016. március 10., csütörtök



Van remény!

 
Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek Ura. De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az
ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja.”  Malakiás könyve 3:1-2
Mint a Számkivetett című film hajótöröttje, úgy húzod nap-nap után te is életed striguláit. A múltad folyamatosan emészti jövődet, ismét egy küzdelmes szakaszon jutottál túl, és fogalmad sincs, mennyi van még hátra. Sorakoznak egymás után az áthúzott négyvonalak, és te csak lépsz néha keményen, néha megrendülve, de előre.  Van, hogy már nem mersz körbenézni magad körül, és szeretnéd azt hinni, hogy amit nem látsz, amiről nem veszel tudomást, az nem is létezik, de te is tudod jól, hogy a struccok nem élnek sokáig. Neked élned kell, tenned kell, lenned kell, és csak Isten tudja, meddig. De soha ne feledd, van remény.  Isten tudja, hány négyvonalat kell még áthúznod, tudja, hány megpróbáltatás áll még előtted, de a vége biztos. Ő jön, nemsokára, és elhozza végre Isten országát. Letöröl minden könnyet a szemedről, újjáteremt mindent, amit a rossz megrontott, és ad egy végtelen követ, melyre vele együtt húzhatod az örökkévalóság boldog striguláit.  Emeld fel a fejedet, barátom, és akarj látni a felhőkön túlra! Jézus készül, hogy visszatérjen érted, hát várd Őt, mert van remény

----------------------------------

                                                                                          Hol vagytok őrállók? A vész nagy
és a Sátán merész.
Az aratnivaló de sok,
s az arató kevés!
Hol a példa, a hős kegyesség,
mely él, táplál, buzog?
Mért szégyenlitek az imát s az
Evangéliumot?
Ti vének, mért hiányoztok, ha
lobogni kezd a lélek?
Elpusztul a sereg, amelyből
elfutnak a vezérek

 

Lehet-e Istennel szembeszállni?

 „Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.” 4Mózes 24,17

Bálák, Moáb országának királya megijedt, amikor meghallotta az Egyiptomból kivonuló nép közeledtének a hírét. El is határozta, hogy minden eszközzel megvédi hazáját velük szemben. Valaha testvérnép voltak, hisz a moábiták Lóttól, Ábrahám unokaöccsétől származtak. Most azonban rettegés töltötte el az uralkodó szívét.               No, nem a rabszolganéptől félt, hisz Izrael nem bírt jelentékeny haderővel, sem haditapasztalattal. A félelem oka, Isten jelenléte volt. Tény, hogy Isten csodái mentették meg a zsidókat és vezették ki őket a fogságból legyőzve a kor szuperhatalmát, Egyiptomot. Bálák talán azt gondolta, a fáraó és serege azért maradt alul, mert nem a néppel, hanem Istennel harcolt, ezért neki meg kell nyernie a Menny Urát. Ezért küldetett annak prófétájáért, Bálámért. A gazdag adományok rávették a látót, hogy jöjjön el, átkozza meg Izráelt, de arra nem volt elég, hogy teljesíthesse feladatát. A szolgát igen, de Istent nem lehet lekenyerezni. Bármennyit is fizetett neki, bármennyi áldozatot mutatott is be az udvartartás költségén, a száját csak áldás hagyta el és ez a jövendölés. Egy ígéret az eljövendő Megváltóról, ami alapján a napkeleti bölcsek eljutottak a betlehemi jászolhoz. Egy még be nem teljesedett jövendölés a Megváltóról, aki uralkodni fog mindörökké minden népek felett, legyőzve Isten gyermekeinek ellenségeit.

A történet tanulságai máig hatnak:
* Akik az Úr gyermekeivel szállnak szembe, magával, Istennel hadakoznak és a küzdelmük eleve kudarcra, van ítélve.
* Istent sohasem tudom a saját oldalamra állítani. Az a fontos, hogy én legyek az Ő oldalán.
* Isten ígéretei végül beteljesednek, ezért fontos a számunkra, hogy azokkal összhangban legyen az életünk.
---------------------------------------------

Isten mindent megtehet

 „A föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet” 4Mózes 14:7-8.
Ma  megakadt a szemem a „tejjel és mézzel folyó” föld képén. Elképzeltem. Hömpölyög a habos tej és aranysárgán, méltóságteljesen folyik a méz. Egyik helyen azt írja Pál, hogy szem még nem látta, ész elképzelni sem tudja, milyen csodás otthont készített az Úr az Őt szeretőknek. Ez a tej és méz is egy ilyen – az elképzelhetetlenül értékeset kifejezni akaró kép. Hidd el, az a „föld”, amit Jézus elkészített nekünk, igen-igen jó hely. Az az otthon olyan csodálatos, hogy édesebb a méznél, fehérebb, tisztább a tejnél, és el nem tudod még most képzelni.                          Neked akarja adni azt az Úr. Be akar vinni oda. Már 2016 éve elment, hogy helyet készítsen. Mindenkinek! Neked is! Hamarosan visszajön, hogy átadja a lakhatási engedélyedet. Számára ez lesz a legnagyobb öröm. Amikor a Neked készített otthon kapujában üdvözölni fog, és átadja neked otthonod „kulcsait”.
Gondold ma végig nagyon komolyan: Lehet-e valami fontosabb, értékesebb annál, minthogy egy olyan ország állampolgára lehetsz, ahol a „király” – a Te Istened – MINDENT megtehet. Ő már beleadta az Ő részét! És TE?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése