Endrődi Sándor: A szeretetről.

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövétnélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.
----------------------------------------
KÖVESSÜK ŐT.

Nincs nála istenibb lény a világon,
Nincs nála szeretőbb és szenvedőbb.
Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,
Kövessük őt!

Nagy lelkéből a jóság fénye árad
S napként világít minden bú előtt.
Egész valója irgalom, bocsánat.
Kövessük őt!

Hittel hajol le Lázár nyomorához,
Magához emeli a szenvedőt,
Vérző igaznak igaz könnyet áldoz…
Kövessük őt!

Előtte nincs különbség. Ember: ember.
A szívet nézi, a rejtett redőt.
Keze csak áld, csak simogat, de nem ver,
Kövessük őt!

Nehéz útjának tövis a virága,
De példájánál nincs nagyobb, dicsőbb,
Amerre jár – akár a Golgothára –
Kövessük őt!

------------------------------------

PÁRBESZÉD.

„Ugye apám, az ég, A szép csillagfátyol –
Távol van mitőlünk?” - Szédítően távol!

„S Isten úgy-e azért Lakik a magasban,
hogy mindent jól lásson?” - Azért lakik ottan.

„Odaszállni mért nincs Az embernek szárnya?”
- Fiam, az imádság Fölemel hozzája!
--------------------------------------)

Sok folyón átkeltem,.

Sok folyón átkeltem,
Mégsem lelem a helyem.
Mondd mi vár rám még
Mikor fog várni az ég?

Meddig sodródom zátonyok
És éles sziklák között?
Mikor érem el a
Végső kikötőt?

Megtört testemmel
Kábán ballagok
Oda sem figyelek
Hogy merre haladok.

Eljön majd a perc,
Ehhez kétség se fér,
Mikor a felkelő nap, az
Örök hazában ér.

----------------------------------

Melyik a szent eszme?

Tedd a jót,  Kerüld a rosszat,
Bár élted így Sem lesz hosszabb.                                                                                            Áldott, ki ezt Nem teszi,
Szemét jó, s Rossz fölé emeli.

A rózsa illata Nem válogat,
Az eső sem Kivételez.

A Nap minden Emberre süt
Kezed erre  Simít, arra üt.
Széles a kapu Min sokan bemennek
Jón s rosszon  Ítélve szenvednek.
--------------------------------------

Arany betűkkel..

Arany betűkkel Írjátok az égre
A világ világa Eljön hozzánk végre
Legyen a szíved Egy meleg jászol
Hol Krisztus lelke Majd él és ápol.

Hozsanna néked Drága Mesterem,
Neked köszönöm Újult életem!
Imára fakad ajkam Nyelvem botor dadog
De Te úgy is érted, Hogy mit gondolok

Fogadj be jászladba Úgy bújnék melléd
Nálad jobban engem Senki meg nem véd.
Lakást vesztek abban Ki szerető lélek,
Add meg nekem kérlek Hogy veled együtt égjek