AMIKOR A REMÉNY…

Amikor a remény már mind veszni látszik,
valóság és ábránd délibábot játszik,
nem tudod, hogy mit kapsz, mi vár rád a mában,
nem kételkedsz mégsem Isten hatalmában,
kívül harcok dúlnak, bent félelem mardos,
tükröd is azt kérdi, te vagy ez a harcos?!
Lázas gyötrelemmel felveszed a fegyvert,
zúzva-törve ármányt, mint szikla a tengert,
majd újra leroskadsz, hited fúlva zihál,
a hófehér galamb csüggedésben talál,
szíved háborúzik, úgy érzed, nincs erőd,
lelked megpihenne – de most nincs rá időd -,
fejed felemelve mégis így kiáltasz:
Béke Fejedelme, tudom, hogy megáldasz!
Ha összedől minden, s nem látsz jelzést távol,
ha szomjúság tikkaszt, vagy ha hóban fázol,
szövetség-szivárvány ragyog rád az égről,
emlékezz, neked szól ígéreted régről:
veled lesz a Vagyok: az Úr nem hagy téged,
ismeri a szíved, s azt, hogy nevét féled!

2011. május 27. Guti Tünde

---------------------------------------------

HOZZÁD ROHANOK
(Menekülő zsoltár)

Nézem, ahogy a tátongó mélységbe kövek gördülnek.
Üldöz a gonosz, s e hazug, kérkedő világ.
Lezsibbadok a zilált, monoton forgatagtól.
Gúnyolódó, fekete varjak kárognak felettem,
és a hegyoldal felől zivatar tornyosodik.
Előbb szürke, majd nehéz, ólomszínű az ég,
távolról hosszan, haragosan felmorajlik.
Az utolsó napsugarat is elnyelte a sötét felleg.
Vadul cikázó villámok tükröződnek szemeimben.
Háború dúl kívül, s bent a félelem árnya fojtogat.
Zúgva meghajol a fenyves az orkánban,
a kismadarak némán ülnek fészkükön.
Majd a szél rángatta, tépett lombok között
egy templom keresztje tűnik fel, áll mozdíthatatlanul.
Mintha rám várna, nekem intene, egyre hívogat.
S én elázva, mardosó, fájdalmas kérdéseimmel
Hozzád rohanok, Istenem!

2011. június 15. Guti Tünde



KÉTSÉGEK HULLÁMAIN

Vitorlám félárbocra eresztve, tépve lóg,
tomboló szél zúdul rám: makacs, zord monológ,
próbálja elnyomni fáradt lelkem sóhajait,
kis hajóm sebzetten viseli a vihar nyomait.

Zászlóm rúdja repedt, vászna bicegve lobog,
sérült kormánykerék eltekeredve ropog,
de keserűn ellenáll a bőszült tajtékoknak,
világítótornyát látva a parti hajlékoknak.

A sötét égen, csupán egyetlen fény ragyog,
mióta szívem szorongva, hullámok közt dobog,
vezérem és célom csak a Hajnalcsillag,
ez az útirányom, amíg majd felvirrad.

Kétségek közt hánykolódtam, félelmek szorongattak,
éjjel-nappal viaskodtam, sejtelmek szólongattak,
de elgyötört dalom zengem, száz próbán is át,
megvallom a hitből élő, új remény szavát.
2011. június 4. Guti Tünde.
-----------------------------------
10-12. vsz: Prófétai intelem

Isten szava a lázadókhoz: Lássák be, nem emberrel állnak szembe, hanem Jáhvéval és felkentjével. Jahve mindig diadalra segíti felkentjét, az ő döntését csak elfogadni lehet félelemmel és örvendezéssel. Az elfogadás örvendezésének veszélye: Jahve akaratát saját akaratunkkal cseréljük fel.
„Csókolgassátok a fiút”: A király lábainak csókolgatásával fejezték ki hódolatukat az alattvalók.

Zárás: Boldog, aki Javéban keres oltalmat (Zsoltárok 1:1).

NAPI GONDOLAT:
„Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak” (Zsoltárok 2:12)

Hatalmi harcokban, az emberi akaratok érvényesítésében, a változások nagy lehetőségeinek zavarában az Isten választott embere lesz a király. Isten őt rendelte.
Akik Isten akaratát elfogadják, ők nem veszítenek, buknak el véglegesen. Küldetésüket tudják teljesíteni. Boldogok Ők. Legyünk boldogok mi is! Tudjuk naponként mondani imádságunkban: Legyen meg a Te akaratod! Ámen.

IMÁDSÁG:
Történelemnek Ura! Köszönjük, hogy az élet változásaiban is a Te rendíthetetlen akaratod érvényesül. Kérünk, segíts megállni az élet harcaiban, zavaraiban. Tudjuk a Te akaratodat elfogadni. Lehessünk boldog gyermekeid. Ámen.

---------------------------------------------------