CSENDES ESTE…

Levette fénylő ruháját a fáradt nappal,
lehelet harmatból sátrat von fölé az éj,
sötét bársonyból készül puha takarója,
csillagsugarak közt altatót mesél a mély.

Lehunyja bágyadt szemeit sok dalos madár,
megpihen fészkében gerlepár, cinke, rigó,
elcsendesül minden, megnyugszik a rét, habár
kedvesen zendül még egy halk fülemüleszó.

Suttogva küldi aludni fiait a sün,
szöszmötöl, szuszog a kicsi, kedves barát,
fűszálak rejtekéből hegedül a tücsök,
eljátssza lassan a nyár esti dalát…

2011. aug. 24. Guti Tünde

---------------------------------------------
ITASS ÁT IRGALMADDAL!

Szomjas lelkem kiszikkadt föld,
száraz göröngyei utánad szomjaznak, Uram!
Fáradt szívem tikkadtan kiált feléd.
Sóhajtozom, kívánom élő vized,
mint ahogy a szarvas hűs forrást keres.
Várok rád, mert ha nem látlak,
olyan vagyok, mint az űzött, magányos madár,
mely kopár hegygerincen ülve távolba néz…
Világíts nekem, Uram,
itass át irgalmaddal,
folyjon át rajtam kegyelmed árja!
Kérlek, szólj hozzám,
hogy feléledjen bennem a tiszta, szent öröm!
Vigasztalj meg, Uram, emelj a mélységek fölé,
hordozz erős sasszárnyaidon,
hogy megnyugodjak áldott jelenlétedben!

2011. aug. 12. Guti Tünde

----------------------------------------

KÖSZÖNÖM, HOGY MELLETTEM VAGY, URAM!

Röpke villanásokban,
fáradt pillantásokban,
hosszú elmélkedésben,
fásult gyengélkedésben
nem hagysz magamra.

Izzó kételyeimben,
gyötrő félelmeimben,
buzgó imádságomban,
hangos kiáltásomban
nem hagysz egyedül.

Könnyes áldozatomban,
gyenge sóhajtásomban,
égő reménységemben,
lázas könyörgésemben
soha nem hagysz el.

Köszönöm, hogy mellettem vagy, Uram!

2011. aug. 29. Guti Tünde

---------------------------------------


MÉCSES A KEZEMBEN

Köddé foszlott álmokat kerget a szél,
tépett képzetek ringnak langyos szellőkben,
homályos árnyak suhannak a felhőkön,
s eltűnődöm e valótlan szürkeségben…

Fáradt szemem nem vakítja sugár,
csak egy kis mécsest szorongat kezem,
hogy a lobogó, karcsú lángocska
kiszabott ösvényemen világítson.

Lágy eső permetezi csüggedt arcomat,
ám szívemben kedves dallam lüktet,
futni hagyom a tegnapot, nem kérdem a jövőt,
de megragadom Azt, akit így hívnak: VAGYOK.

2011. aug. 24. Guti Tünde

------------------------------------

ÉLŐ VÍZBEN

Eső öntözte, folyó táplálta, zúgó habok,
erőtől duzzadva érkeznek s élnek, bárhol vagyok,
majd csendes tekintéllyel húzódnak vissza a messzeségbe.

Part menti szikládon, tűnődve álltam,
később a selymes, lágy homokban jártam,
s vágyakoztam azúrkék vizeidbe, Uram!

Kristály-óceánod hűs öblébe léptem,
mikor beszédeid mély tükrébe néztem,
frissítő permetet szórtak rám hullámaid…

2011. ápr. 28. Guti Tünde

---------------------------------------------

REMÉNNYEL TELT SZÍVEM

Nehéz harcok, próbák aggasztják szívemet,
viharos, vad órák szaggatják kedvemet,
lesben áll a gonosz, mindenre elkészült,
tervezi ellopni, mi bennem felépült,
elég csak egy gyászos pillanat, mi gyenge,
undok hazugsága úgy vág, mint a penge,
hamuszín ruhája reng, lobog a szélben,
holt fakó kacajjal elvitte reményem.

Hova tűnt a fényem, hova bátorságom?
Mért inog a térdem, célom hol találom?
Mitől lett ily borús, merre visz ez az út?
Hogy-hogy lelkem mélye hűvös és dohos kút?
Istenem, szólj hozzám, hadd halljam meg szavad,
szívembe elrejtve, iránytűm ez marad,
kietlen pusztában élő vizű forrás,
halálos sötétben tűzoszlopom nincs más!

Meredek ösvényen kapaszkodom egyre,
távoli fénysugár ráömlik a hegyre,
ujjamon csillámlik Uram-adta gyűrűm,
szelíd hangját hallom, de pernye hull sűrűn…
Igazságom, pajzsom, dalom és győzelmem,
eljegyeztél hittel, Te vagy a védelmem,
visszatért a remény, szívemben itt dobog,
neved, édes számban, zászlóm érted lobog!
2011. május 27. Guti Tünde