KRISZTUS KÖVETÉSE 

 Egészet adni - sohase felet.

Vállalni mindent - bármit is jelent.

 Egészet adni - mindent, ami van,

ami csak vagyok - maradéktalan

-----------------------------------------

SZIKSZAI BÉNI. TEREMNI VÉGIG
Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakítás nélkül és szüntelen.

 Imádkozni végig, futni kitartón és merészen a célig.
Nem topogni tehetetlen, körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
míg valaki koldusgarast dug a zsebembe.
Gazdagon szeretném végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni, de mindig adni, adni,
amíg az áldozatban majd
szívem megszakad,
s az ég befogad.

-----------------------

Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.
Albert Schweitzer
Fájdalom idején
A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele. Stephanie Ericsson
-,-,-,-,,-,-,-,,-,-,-,-,

MÉG HULL A MAG...                                                                    
 - Még nincs vége, még egyre hull a mag, A gigászi kéz még egyre szórja,                                                                                     
A nagy példázat még nem vált múlttá,  Mert még nem jött el a számadója,A magvető még egyre szórja...                                                           
- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak! Kősziklás, bogáncsos, tüskés helyek! Esőre szomjas, kiszáradt rögök, Fájó ugarok, terméketlenek! A példa nektek szól, ti - emberek!                                                                                A magvető - az Isten! A magot,Az élet-igét még egyre szórja. Hirdettetik az egész világon,Hogy a bűnösnek van Megváltója,                                               
  Aki a váltságot már lerótta! Odakerült, világ közepére Az Isten oltára, a Golgota!Ahol megbékélt veled az - Isten,Ahol érted halt az Isten Fia,           
 A kegyelem nagy inspirátora, Aki, ha eljő majd az ítélet,Odaáll közéd s az Isten közé:Vérző testével betakar - téged,És kezét nyújtja a Bíró felé!                  
 - Őt már ne, Uram, már ne sújts felé! - Őérte én a váltságot letettem,               
Az ő bűneiért szenvedtem én! Őérte Te már elhagytál - engem!                        
Ígéreted szerint Ő az enyém!- Szerető szívedre hadd hozzam én!                           
  - Halld, ó világ! Neked szól az ige:Békét kínáló drága üzenet...                           
- Esőre szomjas, kiszáradt rögök!- Fájó ugarok, köves vad helyek!                   
 - Szántatlan földek! Szívek! Emberek!
-----------------------

 NEKÜNK  SZÓLÓ  INTÉS   1 Kor. 7,29-31.                                        

  Szeretteim, az időnk rövíd! A híd közepén már áthaladtunk.                                    

Az élet zavaros árja lassan parthoz csendesedik alattunk.                                   

 Viharai orcáinkra rótták emlékül barázdáikat,.                                                

Meggörbült újjal, eres kézzel szorítjuk a korlátokat.                                                   

 Az Ige int: ne legyen már többháborúságunk a testben,.                                   

Hiszen velünk volt és velünk lesz nyomorúságunkban az Isten!                      

 Szeretteim! Az időnk rövíd! Ha néha ejtünk is könnyeket,                         

felejtsük el, mintha nem volna,tegyük le lassanként a terheket!                

Akik vesznek, mintha nem vennének, s nem volna övék semmi sem!  és akik élnek, mintha nem élnének, mint akik átutazók idelenn.  Mert e világ ábrázatja elmúlik, s vele minden árnyék.,,                                               vár ránk a fény, vár ránk az Isten,s a túlsó parton az örök hajlék.                                     

--------------------------------