Mosolygó Jézus

Nevess reánk a kínjaid között!
Mosoly fakadjon arcodon, ha fáj -
Te már tudod, hisz ebben áll hited:
A végtelen, mi más világon vár!

Az ember az, ki több, ki jobb ma már:
A véred által, és kínjaid -
A végtelenre váltva életünk
Kitárod szíved és a karjaid!

Mi gyáva-ostobán csak élünk, és:
Tudatlanul, míg meghalunk, akár
A barmok. És a véred által él
A lélek, esdve, egymagában áll!

Te szánj meg, Isten, Istennek fia,
Kicsit nevess a gyarlóság okán -
Mosolyt ha látunk arcvonásodon,
Velünk leszel a végtelen során

----------------------------

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE

"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).

Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.

--------------------------

  ELINDULNI A KERESZT ALÓL

Boldog titok: a Golgotán kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan, csodálatos áldozatot …
s akkor csupa fény lesz a reggelem, minden úton ez a fény jár velem.

Hisz bűnteher és gondteher lehull és ottmarad
a szabadulást hirdető Krisztus kereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok ha várnak rám az új feladatok.

Biztatóbb, szebb és boldogabb  új reggel lehet-e:
elindulni mint Isten  megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetről dalol, a Golgotáról, a kereszt alól.
---------------------------------

ÉRETLEN GYÜMÖLCS.  

Minek annyit beszélni súlytalan, felesleges, haszontalan beszéddel!

Mint éretlen gyümölcs, a szél ha rázza fák ágait, úgy hullanak

szét az ízetlen, meg nem ért szavak. Ha több a csend, ha mind megérik lassan, mennyi édes íz fér meg a szavakban.

Csak egyetlen szóban is!Hogy íze, súlya legyen a szavaknak,

Lélek, előbb hallgatni taníts!

 -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
 ÉSZREVÉTLEN.                                                                             
Ki vette észre csillogó Athénben, egy szürke barbár hogy jő-megy, tanít.
A bajnok győzni acélozta testét, a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék utait keresték,a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték a márványistenek oltárait.
És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen.Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot? De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott. Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.           
S porladás várt a márványtemplomokra. Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa, 
Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született az észre sem vett Evangéliumból.
Ma se jegyezd fel, ó történelem, ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen. Titkon jön el és észrevételen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral,vassal és arannyal a vak jelen!
Bábeltornyai semmivé omolnak. Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!