Gondolatom...
Gondolatom : szárnyal, repked Nálad biztosn nyugalmat lelhet .
A lélek harcában Uram Add meg nekem a békét,
Te aki adhatod A Lélek menedékét.
Miért mondok talánt, Mikor Te vagy a biztos
Uram Nálad a kegyelem Melyet ajándék gyanánt
Kínálsz fel , itt s most. Add meg Nekem kérlek,
A remény tüze mindig szívemben égjen
Uram, Teérted Én csak erre kérlek .

-----------------------------------------

Uram
Felbolydult az élet rendje
Nincs meg bennem a lélek csendje.
Körülvesz a tavasz Uram Az élet ,
A világ megingatott A ravasz. Te tudod Uram,
Mit én csak sejtek. Te adhatod vissza a lelki rendet.
Te teremtesz szívemben csendet. Te adod vissza, mi elveszett
Könyörögve kérlek teremts bennem rendet, Lelki csendet

----------------------------------------------)

FOHÁSZ.
Álom, álom, édes álom. Miért kerülsz el engemet ?
Miért kell éjszakákon át Álmatlanul szenvednem ?
S ha jő az álmodás Sors, miért vagy hozzám csalárd?
Legalább álmomban add meg nekem azt , Mit az élet tőlem megtagadt!
Egy boldog éjszakát adj nekem ,Ha már boldog nem lehetek,
Legalább álmomban legyenek jók, Szeressenek az emberek

------------------------------------------)

Ember szeretetre vágyta.
Ember szeretetre vágytam , gyenge voltam.
Jézus szeretett , Tőle elhajoltam.
Bűnbánattal hozzád Uram, ma visszatérek:
Fogadd el kérlek, mit adni tud e meghajszolt lélek!

-------------------------------------------

Elveszni Te akkor sem engedsz
Elveszni Te akkor sem engedsz,
Bár én legyek százszor engedetlen.
Százegyedszer is hozzám hajolsz,
Szólsz, hívsz a keskeny útra, a Te utadra.
Bár tövis az út porát belepi,
Ma már azon szeretnék Hozzád menni.
Nem baj, ha felsebzi lábam,
Nem baj, ha néha fáj a nem teljesült vágyam,
Nem baj már, ha nem az történik, amit én szeretnék:
Legyen meg a Te akaratod!
Legyen az életem, ahogy Te szeretnéd!

------------------------------------------------)

A TE AKARATOD.
Nem is tudom, miért ragaszkodom hozzá, Miért nem akarom elengedni?
Miért ellenkezem Veled ? Te tudod , Uram, ez az emberi természetem.
Bátortalanul, de mégis bízó hittel Ma hozzád fordulok,
Szabadíts meg kérlek Önző énemtől: Legyen meg a Te akaratod:
Akarom-e akaratod ? Te tudod, Uram, Istenem.
Hányszor elhagyom útadat, De szereteted irgalmat mutat.
Ez a legnehezebb: Önző énem letenni .

-------------------------------------------------

Amíg lehet.
Amíg lehet Addig szeress Nem tudhatod Meddig jársz utadon
Amíg lehet addig mondd el Nem te szabod meg Saját életed
Amíg lehet Ne a sírnál Ne utólag késve Inkább most bár néha félve
Amíg lehet Addig ölelj Mondd mindennap Mondd el mit szíved érez
Amíg lehet Addig add át életed Jézus kezébe A lelkedet.
-----------------------------
---Méltóvá leszel a dicsőségre.
,,Kegyelmet és dicsőséget ad az Isten" (Zsolt 84, 12)
Éppen a kegyelemre van most szükségünk; ez el is érhető mindenki számára. Mit kaphatnánk meg könnyebben, mint a kegyelmet, ami ajándék! Ma megtartó, megerősítő, megszentelő és megelégítő kegyelmet nyerünk. Mostanáig Urunk mindennap megadta kegyelmét, a jövőben is számíthatunk irgalmára, és ez nekünk elég. Ha idáig csak kevés kegyelmet nyertünk, annak oka nyilván bennünk van, mert az Úr ezt készségesen és bőven adja. Kérjünk tőle annyi kegyelmet, amennyit csak akarunk, nem kell félnünk Isten, nem utasít el. Sőt, bőségesen és szemrehányás nélkül adja azt.
Aranyat esetleg nem ad az Úr, de kegyelmet igen. Talán nem juttat nyereséghez, de adja kegyelmét. Szinte bizonyos, hogy megpróbáltatást is küld ránk, de kapunk elegendő kegyelmet is, hogy azt elhordozhassuk. Lehet, hogy munkára és szenvedésre hív, de elhívásával együtt érkezik a szükséges kegyelem is.
Milyen nagyszerű az ,,és" ebben az igeversben - ,,... és dicsőséget". Most még nincs szükségünk a dicsőségre, és nem is vagyunk méltók rá, de megkapjuk, amikor eljön az ideje. Miután megettük a kegyelem kenyerét, megihatjuk a dicsőség borát. Át kell mennünk a szentélyen - ami a kegyelem -, hogy elérkezzünk a Szentek Szentjébe - ami a dicsőség. Ez a két szó ,,és dicsőséget" elegendő kell, legyen ahhoz, hogy örömünkben máris dicséretet énekeljünk. Még egy kis idő - és azután az örök dicsőségben lesz részünk!
________________________________________
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből