A TEMPLOM.

Kevesen járnak már a templomokba,
s az ifjúság teljesen elmaradt.
Tűnt korszakokat idéznek várva vissza
üres padok s még üresebb szavak.

Mi lett a templom! Ez volt-é valaha?
Valami bennem azt súgja: soha!
S áldott igent harangoz az Ige:
hogy: „Ti vagytok az Isten temploma!“

Igen, igen... Így adta, így kívánja
Urunk, a Jézus, ki feltámadott.
S befogadják a templomot a gyárak,
a földek, műhelyek s az otthonok.

Ahol mi élünk, ott lehet a templom,
ahol mi járunk, békesség lehet.
Jöhetnek hozzánk bűnnel, gyötrelemmel
a szabadulni vágyó emberek.

Mert életünkben már úrrá lett Jézus,
és hatalommá lett a kegyelem.
Ahol mi élünk, ott lehet a templom!
Urunk, segíts meg, add, hogy így legyen!

------------------------------------------

Jeleket adni .
Jeleket adni, jeleket hagyni,
Ha elmegyünk is, jelnek maradni,
Beszédes jelnek lenni a hitben,
Mint akit jelnek rendelt az ISTEN.
-----------------------------------------
TEREMTÉL-E?
Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
hány gondja, kínja vár az embereknek,
hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
vagy ürességed látszatokkal födted?
A „Még egy év’’ is lassan már mögötted,
maholnap véget ér a földi élet...
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

------------------------------------------------

Honvári Szabó Lajos
VASÁRNAP ISTEN HÁZÁBAN .
Mint a fecskecsalád A ház ereszére: Úgy sietünk ide Isten közelébe...
Ami a madárnak A jó puha fészek, Az az Isten háza Az ember szívének...
Hozzuk ide lelkünk Legszebb virágát: . A jó Isten iránt Hódolatot, hálát!
Adjuk át egészen Neki a szívünket!... Így lesz csak igazán A vasárnap ünnep.
---------------------------------------------
Vasárnap a templomban.
Örvendezve ünnepelünk. Megköszönjük, jó Istenünk,
Hogy szívünket indítottad, Könyörgésünk meghallgattad.
Lustaság vagy hitetlenség, Csüggedés vagy közömbösség
Minket vissza nem fogott. Betöltik most ifjak, vének,
Vidám mosoly, zengő ének E felépült templomot.

Reménységgel ünnepelünk Színed előtt, jó Istenünk.
Arra kérünk Tégedet: Szenteld meg most e helyet,
Szenteld meg itt népedet! Szent Fiadnak érdeméért
Áraszd ránk kegyelmedet, Hogy Jézusnak itt e földön
Követhessük nyomdokát, S utunk végén hátrahagyva
Otthonunkat, templomunkat, Elérhessük szép honát!
------------------------------------
NE FÉLJ!
Mintha látnám a fehérruhás szentet,
amint Jairus házához közelget,
s hírül hozzák, hogy meghalt a leányka!
Jézus ránéz az elsápadt apára:
„Ne félj, csak higgy!“
Ha ránk is így szakad a fájdalom,
szerettünket látva a gyászpadon,
s kiáltjuk: Nincs már aki segítsen!
Törjön át Jézus szava a bús csenden: