X--Aztán a megszálló hatalom helytartója, Pilátus elé viszik. A Nagytanács megüzeni neki: ők már meghozták a halálos ítéletet. Jézus elindul a fájdalmak útjának sziklakemény kövezetén. Óh, de nehéz rajtad minden lépés, VIA DOLOROSA! Pilátus közben palotájában mossa-mossa kezét, de az Ártatlan vére örökre ráégett arra. Heródes pedig jó szórakozásnak tekinti a Názáretivel tölthető időt. Megörült Jézusnak, mert azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. De nemcsak a külső színen gyorsulnak fel az események, hanem az ébredő lelkiismeretben is.
Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy a főpapok és a vének elítélték őt, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt, és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod. Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott. Ment és felakasztotta magát (Mt 27,3kk).
A lelkiismeret vádja elől nem lehet kitérni: vagy Isten előtt teszem le bűnömet, vagy bűnöm mond ítéletet fölöttem. Erről szól Júdás drámája és tragédiája.
TE DRÁGA JÉZUS, MI TÖRTÉNT TEVÉLED?
Te drága Jézus, mi történt tevéled, Hogy oly keményen sújt a zord ítélet?                                               A szörnyű vétket el mivel követted? Mi volt a tetted?  Megostoroznak, tövissel csúfolnak, Arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak, Epét ecettel kínálgatni mernek, Keresztre vernek. Mondd, ennyi kínnak mi az eredete? Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre!                                              Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam, Fejedre hoztam. S mily büntetés, mit a világ Reád mért? A jó nyájőrző szenved a juháért; A bűnért, melyet szolgák elkövettek,                                          Az Úr fizet meg. Meghal a jó, ki hűség volt s alázat, Az él, ki Isten bántására lázadt;                    A vétkes ember sértetlen, s bilincsben Ott áll az Isten.

(Szöveg Áprily Lajos míves fordítása).
Urunk  szenvedése egy magyar imában
Egy 19. századi magyar imádság sorra veszi nagy alapossággal, népies regöléssel az Úr Jézus sanyarú hetének, szenvedéseinek számát. Mennyi fantázia, odafigyelés, együttérzés, beleérzés, olykor szinte azonosulás, alaposság mutatkozik meg a magyar lélek ilyen kifejeződésében! Ezt természetesen nem támasztják alá bibliai versek, csupán az egyes mozzanatokat,
„Óh, Uram Jézus Krisztus! Ki  csapást a zsidóktól felvettél, azoktól a kertben  pofon verettél. Annás házánál földre estél, fejeden, karjaidon és melleden ütést szenvedtél, vállaidon is, szent hajadnál fogva vonattál, szentséges szívedből fohászkodást bocsátottál, halálosképpen taszíttattál. Hogy a kereszttel a földre estél, csapást ostorozásodkor szenvedtél, szent fejeden a töviskorona miatt sebet szenvedtél. A kereszten hegyes tövisek szent fejedet átjárta, orcádra köptek, szent testeden seb. A vitézek, kik megfogtak, , a hóhérok  kik kötözve vezettek: . Vérednek cseppjei, melyek csepegtek szent testedből. Kérlek Tégedet, e keserves kínszenvedésed, vérednek kiontása és szent halálod által, minden bűneinknek bocsánatáért, és hogy megments minden testi és ördögi veszedelemtől…”
------------------------------
"Ez a ti órátok és a sötétség hatalma" (Lk 22,53).

Az élet minden baja onnan ered, hogy nem nyugodtunk bele abba, hogy van bűn. Beszélhetsz az emberi természet nemességéről, de az emberi természetet átjárja valami, ami szemébe nevet minden eszményednek. Ha vonakodsz elismerni, hogy az emberben gonoszság és önzés, valami kétségtelenül rosszindulatú és gonosz lakik, akkor - ahelyett, hogy belenyugodnál, hogy ez ellened támad - megalkuszol vele és kijelented, hogy nincs értelme küzdeni ellene. Tekintetbe vetted-e a "sötétségnek ezt az óráját és hatalmát", vagy a bűnt önmagadban kizártnak tartod? Testi rokonaidban és barátaidban kibékültél-e már a bűn tényével? Ha nem, már a következő saroknál elejt és te megalkuszol vele. Ha kibékülsz a bűn tényével, egyszerre valóságosan látod a veszélyt. "Látom már, mit jelent ez." A bűn felismerése nem rontja meg a barátságot, inkább kölcsönösen felismerik azt a tényt, hogy az élet alapvetően tragikus. Mindig őrizkedj az olyan életfelfogástól, amely nem ismeri el azt a tényt, hogy van bűn. Jézus Krisztus nem bízott az ember természetében, mégsem volt cinikus vagy gyanakvó, mert feltétlenül bízott abban, amit Ő tehet az emberi természetért. Azt a férfit vagy nőt őrizheti meg biztosan, akit megtisztított és nem azt, aki ártatlan. Sohasem az ártatlan ember a megbízható. Nem az a dolgunk, hogy ártatlanok legyünk: Isten azt kívánja, hogy tiszták legyünk. Az ártatlanság a gyermekre jellemző. Ne fogadjuk el azt a magatartást, amely nem számol a bűn tényével
--------------------------------
A SZENVEDÉS TÜZÉBEN MAGUNKRA TALÁLUNK

"És mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától! De hiszen ezért jutottam erre az órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet" (Jn 12,27-28).

Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket és a nehézségeket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrizhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett. Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából. Nem kellene szenvedésnek lennie - mondjuk. De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk. A szenvedés az élet egyik legnagyobb valósága, mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie. Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte, hogy legyenek. A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít. A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magadat, de az egyhangúságban sem, mert akkor meg zúgolódsz, és elégedetlen vagy. Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált. A szenvedéseid idején az ilyen emberhez azzal a biztos tudattal mehetsz, hogy van ideje a számodra. De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik és nincs ideje a számodra. Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára.