2016. március 19., szombat



Kárász Izabella: Áldott, aki jön

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak
Amerre Jézus elhalad.
Ujjongó szavak... új virágeső...
„Áldott a Király! Áldott aki jő!’’
Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap... régen várt remény.
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.
S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak arca lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
És megsiratja Jeruzsálemet.
------------------------------




Most ha hangzik .

Most ha hangzik a szó, mélyen szívbe ható,
add meg, Uram, halljam, hitem mában valljam!
Kegyelem hangja az, mentő, vigaszt adó,
Te akaratodban legyen bizodalmam.

Harag napja ha jő, heve tűzben gerjed,
emésztetik abban ország, s az egész föld.
Isten igazságos, az Ő célja nemes,
hamuból a gyémánt ragyog tisztán fénylőn.

Útján hozzáfordul majd a tévelygő nép.
Közös akarattal, megtisztult ajakkal,
segítségül hívja, szólítja szent nevét.

Szolgálja hű szívvel, tiszta lelkülettel,
cselekedetében meg nem szégyenül,
szent hegyére tekint mély tisztelettel.
------------------------------------------------------
Urunk, mi nagyon gyakran beállunk a tömegbe, és azt sem tudjuk igazán, hogy mit kiabálunk. Sokszor sodródunk együtt az emberekkel. Alig látjuk a lépések értelmét, de sietünk, rohanunk és idegeskedünk. Állíts meg minket a rohanásban, szólíts meg minket a te hangoddal és irányítsd lépéseinket arra az útra, ahol te jársz.

Urunk, mi nagyon könnyen elhisszük, hogy igazunk van. Képtelenek vagyunk meghallgatni másokat, mert tele vagyunk a saját gondolatainkkal és érzéseinkkel. Tégy minket alkalmassá arra, hogy valóban meghalljuk a kérő, könyörgő vagy éppen örömtől lelkendező testvéreink hangját. Segíts az úton körülnézni. Irányítsd tekintetünket azokra, akiknek még út sem jut önző világunkban.

Urunk, szeretnénk most azokra is gondolni, akik lemaradtak az úton, vagy csalódottan visszafordultak. Adj erőt nekünk ma ahhoz, hogy a félig kidőlt fákat megtámogassuk, a száradásnak indult növényeket vízhez jutassuk. Az elromlott levegőjű falvakat és városokat kiszellőztessük, az embereket elválasztó falakon tágas ajtókat vághassunk.

Mozdíts minket tettekre. A bevonuló tömeg soraiba engedj be minket igaz énekkel és méltó ajándékkal. Lemaradástól és kidőléstől Te óvj meg bennünket. Emeld magasabbra tekintetünket, hogy távolra is jól lássunk. Ne engedd, hogy folyton azt gondoljuk: “nincs vesztegetni való időnk". Add, hogy időnk legyen számodra, hogy a Jeruzsálembe vezető úton megtaláljuk a kiutat zsákutcáinkból. Formáld át úgy az indulásunkat, hogy végre tudomásul vegyük, veled menni a kivezető úton a legnagyobb megtiszteltetés.

Urunk, Te adj igazi tartalmat minden ma vonuló tömegnek, hogy csak nemes célok vezéreljenek embereket. Legyen látványos és vonzó a téged követő tömeg, hogy sokak figyelmét felkeltse. Hogy érdeklődők sokasága vegye körül földön élő egyházadat. Tárd ki szélesre templomaink kapuit, hogy sokan induljanak el onnan vagy érkezzenek meg oda, de mindig tehozzád. Ámen. .
------------------------------
Virágvasárnap
Lázár feltámasztásának hírére nagy sokaság tódult Betániába. E sokaság az ünnepre is feljött, és "hallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön". Az Olajfák hegyének lejtőjéhez érve, a tanítványok nagy serege örömében áldani kezdte Krisztust. "Pálmaágakat vettek és kimentek elé ezt kiáltva:
- Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!
Jézus egy szamarat talált, felült arra, - amint meg van írva: - Ne félj, Sion leánya (=Isten népe): íme, a te királyod jön szamárháton" (Jn. 12:12-15; Zak. 9,9). Zakariás próféta az i. e. VI. században írta le az előbbi sorokat. Most teljesült a jövendölés. Ő a Messiás, a megígért Megváltó, akit az ószövetségi ünnepek és szertartások mutattak be. Nem győztes hadvezérként vonult be a városba, hanem alázatosan, szerény egyszerűséggel. A jelen lévő farizeusok kérték, hogy hallgattassa el tanítványait. Jézus azt felelte:
- "Ha ezek elhallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani" (Lk. 19:40). Jézus eddig eltiltotta, hogy nyilvánosan beszéljenek róla és ünnepeljék. Most viszont elfogadta a nyilvánosságot, nem tiltakozott. Ezzel fel akarta hívni a tömeg és minden ember figyelmét a maga áldozatára, hogy ez hangozzék az idők végéig!
A nagy ujjongás közben azonban megdöbbentő dolog történt. Mikor Jézus meglátta a várost "sírt azon" (Lk. 19:41). Szemei előtt megjelent elpusztulva, romjaiban - ugyanis Titus római fejedelem i. sz. 70-ben leromboltatta a templommal együtt (Lásd a könyv végi jegyzetet!). Nem csalta meg a hangos éljenzés. Tudta, hogy szívből nem fogják őt Messiásként elfogadni. Nem magával törődött ekkor sem, hanem a népért sírt. Azért fohászkodott, hogy a mai napon ismerjék meg igazi királyukat. Jézus önmagáért soha egy könnycseppet sem ejtett. Két alkalommal sírt: egyszer Lázár feltámasztásakor - megindulva a halál uralma feletti gyászon -, és másodszor most, szeretett népéért.
"Ezt mondja az Úr Isten:
- Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában. Térjetek meg azért és éljetek!" (Ezék. 18:32) Erre vágyott akkor is.
Tavasz volt. Úgy tűnt, mintha a természet is ünnepelne. A fák zsenge zöld színükkel pompáztak, és virágaik édes illatot árasztottak. Új tavaszi élet pezsdült mindenfelé. A festményen a tolongó tömeg jön, hogy üdvözölje az ígért Megváltót. A nép nem tudott királyi pompát nyújtani, de ruháikat leterítették, virágokat és pálmaágakat helyeztek az útra.

"Amikor Jézus 'dicsőségesen' bevonul Jeruzsálembe, erre az ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora. Az igazi, a tulajdonképpeni 'megdicsőülés' még hátra van. ...
A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek ünneplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki -, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra
--------------------------------------------------

Virágvasárnap

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!
Zeng a kiáltás előtte, utána;
Zöld ágakat szeldelnek útjára,
Békességet hoz népe javára.
Áldott, aki jött az Úrnak nevébe',
Általa léptünk az Isten kedvébe;
Békesség ott fenn a mennyországban,
Áldott az Isten a magasságban!

Ó, lelki ország, Istennek országa,
Mily édes ebben Jézus királysága!
Szelíd, szegény ez és alázatos,
De nagyhatalmú és csodálatos.

Igaz ez és a bűntől szabadító,
Poklot és halált egyaránt hódító.
Vasvesszővel bírja ellenségét,
De szelíden őrzi örökségét.

Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal,
Jöjj mihozzánk is alázatossággal,
Tégy tulajdon népeddé bennünket,
Vezéreld jóra egész életünket!

Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya,
Jöttödet néped ma is várva várja.
Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal,
Terjeszd országod diadalommal!

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!
Zengjük, kiáltsuk előtte, utána;
Hintsük be útját mi is zöld ággal,
És ünnepeljünk szent buzgósággal!

Dicsőség legyen az Isten Fiának,
Áldás, békesség az égi királynak,
Hogy vele mi is, kiket megváltott,
Bírhassuk egykor a mennyországot

Szerző: Túrmezei Erzsébet

-----------------------------------

TÁRULJATOK!

24. Zsoltár
Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket!
Táruljatok, örökkévaló ajtók!
Salamonnak ékes oszlopai,
Jeruzsálem faragott kapui,
nem tudjátok-e, ki az, aki jő,
az alázatos, szamáron ülő?
Nem tudjátok-e, hogy köztetek járt,
itt prédikált a boltívek alatt,
itt tanított, a lába itt haladt!
Népéhez jött Ő, de népe szíve
nem fogadta be, zárva maradt.
És nem fogadja az ősi templom,
nem tárulnak a százados ajtók,
nem ismeri fel igazi Urát,
ki korbáccsal tisztítja templomát…
S mint lázadónak, legméltóbb helye:
városon kívül a gyalázat hegye.
Évezredek múltán lehulltak a falak,
a kapuknak már csak romjai beszélnek.
S az örökkön Élőt hirdetik a szelek,
zengik, hogy boldogok, akik Őrá várnak,
jövetele előtt híven kaput tárnak.
Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket!
Lehajtott fejek, emelkedjetek,
bús szívek, ó, tárjatok ma ajtót!
Tekintsetek fel, hisz Ő közeleg!
Már nem szegényen jő. Számotokra
a legnagyobb gazdagságot hozza.
Fogadjátok Őt királyi módon,
Úrhoz méltóan, királyi trónon,
hűségesküvel, hős megvallással,
halálig tartó odaadással!
Hozsannátok diadallal zengjen,
mert uralkodik földön és mennyen,
és egy napon minden szem meglátja,
hogy Ő a dicsőség örök Királya! Oláh Lajosné

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése