Kísértés .

A kék égből halk szellőrezdülésre
úgy hulltak rám aranyló levelek.
Az ősz köszöntött, mert nem vettem észre
s fülembe súgta: „Megismertelek”.

„Kies tavasz hiába indított el,
enyém maradt a szíved ritmusa.
Enyém maradt a dalaid zenéje.
Halálba hull a győzelmes tusa.

Valami nagy tavaszi álom éget,
de lábad ősz avarban botlik el.
Krisztust követnéd, égi fényességet.
de föld kötöz és roskadozni kell.

Csak roskadozz, tündöklő eszményképnek
idétlen, torz valósággyermeke!
Ha majd a kínlódások összetépnek
ájultan hullsz a két kezembe te;

S az őszi erdő újra dalra zendül,
sebzett szívedre száz szépség szakad.
Nem, nem én nyújtom ki a kezem érted…
Sápadtan, sírva visszajössz magad.”

Hallgatva mentem, át a néma kerten
és minden fájt: a cél, a szép, a rend,
melyet én, nyomorult, kitűzni mentem,
hogy elmaradjak roskadozva lent.

Minden úgy fájt. De akkor jött a Mester.
Karjába vett, mint síró gyermeket.
Szava szelíd kötés volt sok sebemre:
„Ne higgy neki! Hisz elvégeztetett!

Ősztől és a téltől, minden ellenségtől,
önmagadtól is megmentettelek.
Hasztalan hullnak kéklő messzeségből,
Szívedre a sárgult, őszi levelek!”
Túrmezei Erzsébet (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------------------

Ne félj!
Ésaiás:43:1-v- -.Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!

Szelíd őszi napsütésben járunk, zörgő avar súrolja a lábunk,
körülnézünk: szemlélődhetünk. - Az Idő már elnézőbb velünk…
- Mennyi szín jut egy-egy öreg fára Lombja szebb mint tavaszi ruhája!

… megáll az ember, emeli kezét, Hogy erős fénytől óvja a szemét.
- s döbbenten látja – és nem egyebütt, saját tenyerén a két M-betűt!
- „Memento mori!” – kongja a szavak, s a komor semmin átvisszhangzanak,
És mintha felhő fedné a Napot, Borzongást érez, hideget… fagyot…

Riadtan nézi magát az őszben: így sose látta még: elmenőben!
Meginog, mint a fa, dőlni készül, … ide visz az őszi séta végül…

Zúg az erdő – vagy a csend dalol? A Hang megszólal tisztán valahol:
- Ha hiszel, lehetsz élő vagy halott, ne félj! Én vagyok!
Lukátsi Vilma (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

--------------------------------------------------------

Dalszöveg
||: Ne félj, mert megváltottalak, Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak, Örökre enyém vagy. :||
----------------------------------------
Viruló réteken át Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok, Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom; Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel, Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.
--------------------------------------------------
Ne félj...
----------------------------------------------------
Nem taszítalak el, amikor vétkezel, Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem, Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel, Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

--------------------------------------

BOKOR KATALIN: SZERETET.
Erősebb, mint a halál,
Forróbb, mint a pirosan lángoló tűz,
Lágyabb, mint a reszkető harmat,
Mit a felkelő nap semmibe űz.
Szeress: és felüdülsz
Mint a harmattal öntözött virág,
Virulsz, mint pompás tavasz-ölén,
Rügybezökkent, ébredő faág…
Szeress: és szíved szennymocsara,
Kristálytiszta folyóvá válik,
A mélységben felsír,
Magasba vágyik.
Szeress: és körülötted szépül minden, minden
Kizöldülnek a tarlottszínű mezők,
Friss erőt áraszt a a lüktető élet,
Visszafordulnak a sír felé menők.
Szeress: a szeretet minden, minden.
Legnagyobb hatalom égen és földön,
Uralkodik a menny remekelt csodáin,
S a pusztuló, földi sírgöröngyön
Sziklát zúz! Gátakat rombol!
Mint aranyfolyó hömpölyög tova.
Nincs mi visszatartsa, nincsen akadálya,
Ha megnyílt, meleg, vágyódó szív várja.
Erősebb, mint a halál,
Forróbb, mint a pirosan lángoló tűz,
Lágyabb, mint a reszkető harmat,
Mit a felkelő nap semmibe űz.
Beoson kunyhóba, palotába-
Útja a mindenhová elvezet,
Ő sohasem kér, mindig csak ad,
Ő , ha bántják, akkor is szeret.
Keresd: a szeretet minden, minden,
A szeretet az áldott nagy ISTEN!!!

------------------------------------------------

Barátságról.
Egyedül állok én, a világ közepén...
A sikerhez vezető úton, rend szerint megbotlom.

Ki segít fel engem, ha egyszer elesem?

A legjobb barát, ki segítő kezet ád.
Elkísér utamon, mikor szomorkodom.

Ha nincs erőm lábra állni, eszében sincs sajnálni.
Megfogja két kezem, s elüldögél velem.

Egyedül állok én, a világ közepén?
Én csak hallgatok... Te tudod, mit akarok...

Van, ami e világban múlandó, a barátságunk örökké tartó...

---------------------------------------

Hiszek az Istenben
Hiszek az Istenben
mert láttam Őt,
elvonult a hátam mögött
egy fuvallatban
csendben, halkan.
Hiszek az Istenben
mert hallom Őt
szólni eleven betűk között
s a betűk közül a tűz
a lelkembe költözött.
Hiszek az Istenben
mert nézem Őt
átnyúlni
hitvány életemért
az évezredek fölött.
Hiszek az Istenben.2006 május 5