Bálványimádás, avagy a rézkígyó tanulsága!

    

Ma reggel, amint reggeli mosakodási szertartásomat végeztem, arra lettem figyelmes, hogy a feleségem megemeli a hangját, amint egyik gyerkőcünkkel beszélget. Az villant át az agyamon, hogy mérges. És innen kezdve elindult egy olyan gondolatsor a fejemben, amit hiszek, hogy Isten indított el, és a végkifejlete ez  a bejegyzés.Ahogy a mérges kifejezésen gondolkoztam, feltevődött bennem a kérdés, hogy mitől lesz mérges az ember? Hát nyilvánvalóan a méregtől. Na és honnan jön ez a méreg? A kígyó jutott eszembe, mégpedig a mérges kígyó. Tehát az embereket megmarja egy mérges kígyó, beléjük fecskendezi a mérgét, és ettől az emberek méreghordozók, azaz mérgesek lesznek. Nos, akkor tovább menve a kígyó személyére terelődött a figyelmem, meg a Bibliára, és azonnal kitisztult a kép: a kígyó a Biblia szerint a sátán. Ő az, aki megmarja az embereket. Egy történet jutott eszembe az Ószövetségből, ahol mérges kígyók szerepelnek. Szeretném idézni az Igét:  4-Mózes 21:4-9 "Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. Ezért mérges kígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt."  Igencsak nehéz helyzetbe kerültek Izráel fiai. Zúgolódtak Isten ellen és az Őáltala kijelölt vezető ellen, lázadoztak, sőt az Istentől kapott eledelre azt mondták, a mannára, hogy szívből utálják. És ekkor jöttek be a képbe a mérges kígyók. Akit megmartak az meghalt. A nép rájött, hogy vétkezett, ezért Mózeshez járultak, aki közbenjáró volt Isten és a nép között és elismerve vétküket kérték, hogy imádkozzon értük. Mózes meg is tette, az Úr pedig parancsot adott neki, hogy csináljon rézből egy kígyót, tűzze fel egy póznára, és aki felnéz rá, az nem fog meghalni. Az Úr nem a mérges kígyókat tüntette el, hanem megoldást ajánlott a mérgükre. Mózes elkészítette a rézkígyót és valószínű, hogy továbbította a népnek az információt, hogy aki felnéz rá az nem fog meghalni. És így is lett. Aki elhitte, amit Mózes mondott és felnézett a rézkígyóra, az életben maradt. Tehát a dolog működött. Az idő telt, a nép továbbállt, bekerültek, akik bekerültek, az ígéret földjére, jött a honfoglalás, bírák ideje, királyok ideje. Szinte hétszáz évvel a fent említett esemény után, uralomra kerül egy király, akiről az Ige azt írja: "...nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek."  2Királyok 18,5.6 Ezt a királyt Ezékiásnak hívták. Rögtön hatalomra jutása után tesz egy dolgot, ami kapcsolatban áll a rézkígyóval, amit Mózes készített: 2Királyok 18:4

"Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték." 

Tehát hétszáz évvel a készítése után még létezett a rézkígyó, mert Izráel népe bálványt csinált belőle, levették szemüket az Úrról, és a bálványra néztek, bálványozták azt a rézből készített kígyót, holott a gyógyító ereje már nem működött. Mert nem a rézkígyó gyógyította meg őket, hanem maga Isten, és amikor levették a szemüket Istenről, elmúlt a gyógyító erő, mégis imádták azt a réz készítményt és istenítették. 

  

Ezékiás összetörette ezt a bálványt, mert tudta, hogy Isten azt parancsolta, hogy semmilyen más tárgyat ne imádjanak, amit emberi kéz csinált. Mert Ő ragaszkodott az élő Istenhez. Nagyon érdekes történetsorozat. Ugyanakkor a rézkígyó egy előkép a Bibliában. Mégpedig Jézus előképe. Jézusra mutat. Ezt maga Jézus mondja el Nikodémusnak:  János 3:14-15 "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."  Ugyanaz a történet, csak sok idővel később. A világ egyre istentelenebb lett, az emberek elfordultak Istentől, lázadoztak ellene, a világban pedig egy mérges kígyó garázdálkodott. Ez a mérges kígyó az ördög maga, a sátán. Ő mérgezte meg az embereket, és az ő mérgének a következménye a halál. Ha visszatekintünk Ádámra és Évára láthatjuk ezt a tényt. Megmérgezte őket, halál lett a vége. De Isten újból megkönyörült az emberen, és újból megoldást adott a méreg okozta halálra. Ideadta az Ő egyszülött Fiát. Jézus azt mondta, hogy Őt is felemelik, ahogyan Mózes a kígyót, és aki felnéz rá és hisz, annak nem kell meghalnia, örök kárhozatra mennie, hanem élhet örökké. És sokan hittek Benne és életre keltek szellemileg, megszabadultak bűneiktől, megszabadultak betegségeiktől, hiszen Jézus meggyógyította őket, akárcsak a pusztában, Mózes idejében. Jézust felemelték, keresztre feszítették, ahogyan megmondta. Aki felnéz a keresztre, meg Jézusra, az megmenekül, aki hittel néz rá és hisz Őbenne, mint megváltóban, szabadítóban, üdvözítőben, az megmenekül az örök kárhozattól és örök élete lesz Őbenne. Ma is garázdálkodik a mérges kígyó, az ördög. Ma is megmarja az embereket, és az emberek bűneikben halnak meg. Egyetlen út van: Jézus. Ő rá nézni, Ő benne hinni. Csakhogy van egy probléma. A történet megismétlődött. Eltelt egy kis idő, miután az Úr meghalt és feltámadt és felment a mennybe, és az emberek számára láthatatlanná vált, az emberek levették a szemüket Róla, és csináltak maguknak látható Jézust, látható kereszten. És ahogyan Mózes idejében történt a rézkígyóval, hogy a nép egy idő után nem az Úrra nézett, hanem  a tárgyra, ugyanúgy lett az Úr Jézussal is, sokan már nem Ő rá néztek, hanem egy keresztre szegezett emberalakra, amit maguknak csináltak. Ezt hívják feszületnek. Ma sokan leborulnak a feszület előtt, csókolgatják, imádják, tisztelik és istenítik. Pedig az csak egy bálvány, ahogyan a rézkígyó is az volt. 

Isten ma is szól az emberekhez, hívja magához őket, Jézus él és szeret minden egyes embert, mert ő meghalt a kereszten mindenkiért, de figyelmeztet, hogy ne emberkéz csinálta szobrokat imádjunk vagy tiszteljünk, hanem romboljuk le azokat az életünkben és az Élő Istenre figyeljünk. Ő ma is gyógyít, ma is üdvözít, ma is vigasztal, ma is ad reményt, ma is ad örök életet mindazoknak, akik hisznek Benne.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3,16