1. Szent, örök Isten, nincsen hova lennem.
Bárhova futnék, te utolérsz engem.
Egy menekvés van: hozzád térni,
Szívem kitárni, irgalmat kérni.

2. Mélységes mélyből kiáltok tehozzád.
Forduljon ismét felém fényes orcád!
Nálad bocsánat vár és élet.
Lázadó szívem újra cseréled.

3. Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat.
Adj erőt nékem, hogy bátran induljak
Új úton, mindig teutánad.
Véled új élet hajnala támad.

4. Szálljon szívemből hálaadó ének!
Irgalmasságod áldom, amíg élek.
Mert nem nézhetted örök vesztem:
Szent Fiad értem halt a kereszten.
Túrmezei Erzsébet magyar evangélikus diakonissza és költő

---------------------------------------------------)

Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát:
Íme ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,
mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas:
ő, akit Szentnek hívunk.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők.

Csodát művelt erős karjával:
a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.

Gondjába vette gyermekét, Izraelt:
megemlékezett irgalmáról,
melyet atyáinknak hajdan megígért,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

---------------------------------------------)

Bódás János:
Rab

Rab vagy, vedd tudomásul ezt,
hiába jársz az öt
világrészen át gőgösen:
ez is csak börtönöd.

Rab vagy, lágy népek ura bár,
törvények gúzsa köt,
tudják minden lépésedet,
országod börtönöd...

Lehetsz bankok ura. Arany
garmadád bármi nagy,
rabságod keservesebb,
arany börtöne vagy!

S e robotos: üzletből, gyárból
hiába futsz haza,
szegénységed bilincse csörren,
börtön szobád fala!

Menj ki hegyre, rétre, völgybe,
levegőbe, - szíved,
gyomrod, tüdőd és magányod
onnan is visszavet.

Nem menekülhetsz sehová,
lezár a lét kemény
megfoghatatlan ködfala,
s nincs rés és nincs remény.

Bezár tested, e zsarnoki
kegyetlen porkoláb.
Önmagadba menekülhetsz,
de tőled – nincs tovább!

Börtön a föld, a ház, a test,
bilincsek éle metsz.
Hüllő, féreg, patkány társad
mondd meg hát, mit szeretsz

e rab sorson, mely oly sötét,
reménytelen, sivár?
Se ételed, se italod,
sem öröm, se sugár...

Mondd, mit szeretsz e rothadó
föld-almon, bús fogoly?
Nem létnél százszor rosszabb léthez
miért ragaszkodol?

Krisztus hív, add hát boldogan
Érette magadat.
Meghalsz? Tested hadd égjen el.
Ha börtönödből kivetkezel,
akkor leszel szabad.

Túrmezei Erzsébet:

--------------------------------------------------------------------

A tökéletes törvény

Időtlenné növekszel az Időben,
ki az Egész sugár-fény-tükre vagy,
kölcsön-vonzás a földöntúli körben,
kicsinységedben is világnyi-nagy.

S e törpe-óriásban futna egybe
a Mérhetetlen és a Mérhető:
a lét-fölötti- Lét örök szerelme,
és a természet-hódító erő.

S ahogy tudatod, magasabbra törve
a távol csillag-tereket bejárja,
mind teljesebben sugárzik fölötte
a Tökéletes Törvény glóriája –

Hozzá köt a Teremtő Gondolat,
s ki Benne rab, mindörökké szabad.
(Hozsannázó Napok, III. kötet, 119. old)

----------------------------------------

JÉZUS LÉGYEN ÚTADON.

1. Jézus légyen útadon tevéled,
Jézus töltse áldva bé az élted,
Jézus arca fényljék néked egyre,
Jézus adjon balzsamot sebedre!

2. Jézus vére bűnöd elfödözze,
Jézus képét lényed is tükrözze,
Jézus szent nevét szívedbe véssed,
Jézus édesítse szenvedésed!

3. Jézus karja léptedet vezesse,
Jézus hő imádat meg ne vesse,
Jézust zengjed, dalra dal ha támad,
Jézusért mondj búcsút a világnak!

4. Jézusod parancsa légyen étked,
Jézus szent Igéje védje lépted,
Jézus légyen itt alant a mennyed,
Jézus nyissa meg neked a mennyet!

---------------------------------------------------

AZ ÚRÉ MINDEN HATALOM.

1. Az Úré minden hatalom,
Az áldás, bölcsesség.
Csak őt illeti, hál‘adás,
Az üdv, a tisztesség!
Így zeng a menny nagy kórusa,
Az Úrnak hódolva.

2. Ott állnak mind a trón körül,
Fejükön korona,
A két kezükben pálmaág,
Rajtuk hószín ruha.
A Bárányé a győzelem!
Kiáltják szüntelen.

3. Megrendül tőle föld és ég,
Úgy árad, zeng e dal:
A trónon ülő áldassék,
Övé a diadal!
És áment mond a mennysereg,
Kit Jézus váltott meg!

4. Egy nap majd én is ott leszek
E boldog nép között,
És vélük együtt éneklem:
Áldott az Egyszülött,
Ki népét vérén vette meg,
Ki lelkünk üdve lett!

---------------------------------------------------------------------------------

ÚTON VAGYOK.

1. Úton vagyok, én testvérim,
Kánaán országba fel,
Amit az Úr vélem tett, ím
Néktek most ezt mondom el.

Hála, hála, halleluja!
Bár itt vándor a nevem,
Szép hazám felé az úton
Vígan zengem énekem.

2. Elhagyottan távol éltem,
Mikor Jézus megtalált.
Zord pusztában, sok veszélyben,
Mikor hű karjába zárt.

Hála, hála, halleluja!
Bár itt vándor a nevem,
Szép hazám felé az úton
Vígan zengem énekem.

3. Most az ajkam hál'adással
Néki zeng dicséretet,
Reményteljes pillantással
A jövőmbe nézhetek.

Hála, hála, halleluja!
Bár itt vándor a nevem,
Szép hazám felé az úton
Vígan zengem énekem.

4. Ha elmúlik ez az élet,
Megváltóm köszönthetem;
Hódolattal hajtva térdet,
Őt dicsérem szüntelen.

Hála, hála, halleluja!
Bár itt vándor a nevem,
Szép hazám felé az úton
Vígan zengem énekem.