Zsolt 119:71,- Jó nékem, hogy megaláztál, azért hogy megtanuljam a Te rendeléseidet. 
Ha hittel elfogadjuk az oly keserűnek és súlyosnak látszó próbákat, akkor azok majd áldásnak bizonyulnak. A földi örömeinket megrontó súlyos csapás arra szolgál eszközül, hogy a mennyre irányítsa tekintetünket. Sokan soha meg nem ismerték volna Jézust, ha a szomorúság rá nem vezette volna őket, hogy nála keressenek vigaszt.
Az élet próbái Isten eszközei, hogy eltávolítsák jellemünkből a tisztátalanságokat és durvaságokat. Vésésük, faragásuk, csiszolásuk, dörzsölésük fájdalmas folyamat számunkra; nem kellemes a köszörűkőre szorítva éreznünk magunkat. Ám az épületkő így készül el, hogy betöltse helyét a mennyei templomban. Hasznavehetetlen anyagra a Mester nem pazarol ilyen gondos, alapos munkát, csakis drágaköveket csiszol a szent épület számára.
Az Úr fáradozik azokért, akik benne bizakodnak. A hűségesek biztos győzelmeket aratnak, becses leckéket tanulnak meg, értékes lelki tapasztalatokat szereznek… Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy ne vessük meg az Úr dorgálását, és ne lankadjunk el, ha Istenünk fenyít bennünket. E.G.White: Gondolatok a hegyi beszédről