A bálványt nem aranyozója teszi azzá, hanem bálványozója.
Okos ember többre tartja, ha rászorulnak, mint ha hálásak neki.
Reményt szítani finom, hálát elvárni pórias dolog, mert amilyen hosszú emlékezetű az, olyan feledékeny emez.
A függésből több a haszon, mint a hálálkodásból.
A kielégült hamar hátat fordít a forrásnak, s a kifacsart narancs aranyból sárba hull.
Ha oda a függés, oda a megértés és vele a becsülés.
Tanítson meg a tapasztalat elsősorban arra, hogy tartsuk ébren a várakozást, de ne elégítsük ki, s még koronás urunk is minduntalan ránk szoruljon.
Azért nem szabad abba a túlzásba esnünk, hogy hallgatásunkkal elősegítsük más tévedését, vagy saját előnyünkért helyrehozhatatlan kárt okozzunk neki.
Tudás és nemes szándék. Ez a kettő hozza meg a sikert. A rosszakarattal párosuló észbeli tehetség mindig torz és visszataszító. A gonosz szándék minden tökély mérge, s ha tudás támogatja, csak furfangosabban ártalmas. Boldogtalan az a kiválóság, mely alantas célokat szolgál. Okosság nélkül kétszeres dőreség a tudomány
--------------------------------------

Luk 9,54-56 – Elmentek más faluba
Jézus a vallási, nemzeti és politikai gyűlölködés gyújtópontjába került, amikor Samária területére akart lépni. Ennek hatása alól tanítványai sem tudták magukat kivonni. Sőt azt gondolták, hogy Jézus isteni küldetéséről tesznek bizonyságot, ha elpusztítják ezt a falut. Valószínűleg Illés próféta példáját szerették volna követni a tanítványok (2Kir 1,9-15). Jakab és János e két tekintélyes apostol a vallási, nemzeti és politikai gyűlölet szellemében nyilatkoztak. Annál világosabbá válik, hogy Jézustól mit tanultak és kaptak. Az egyik legrégibb kézirat szerint Jézus szembefordult velük, rájuk szólt, és más faluba mentek. Ez az egyszerű szöveg mindennél beszédesebben írja le Jézus állásfoglalását. Lukács Jézus szavait is lejegyzi, amit a tanítványaiknak mondott. Ezek szerint a tanítványoknak nem Illés Istenért rajongó lelkét kapták, amellyel még az emberek elpusztítására is vállalkoztak, hanem a szeretet lelkét, amely az ellenség szeretetét is magában foglalja (6,27). Jézus sem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.
Jézus követői sohasem tehetnek magukévá, és nem tűrhetnek meg magukban semmiféle vallási nemzeti vagy politikai gyűlöletet. Ne feledjük, hogy ezt Jézus akkor mondja, amikor elindul Jeruzsálembe, a szenvedés útjára
-,-,-,-,-,,-,,,,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-

A JERIKÓI ÚTON
Ott feküdtem a jerikói úton, kifosztva és megsebesítve. Harmatozott az út porába Szememből a csalódás könnye, Sebeimből a szívem vére. Úgy éreztem: az életemnek vége. És jött a pap. Szép fehér gyolcsban, S bár sarúját a por belepte, tiszta kezeit fehér leplébe kenetteljesen elrejtette. Segélykérő szavamra meg se fordult, úgy elmerült imádságába, a törvénynek elmélkedésében. És jött a samaritánus, majd talán ő, ,de ő sem,. Mert sietett, szolgálatába. És jött egy ellenség , a Samaritánus. Ó,jaj Ő biztosan nem , mert ellenségem. És ,és lám Ő megállt, és lehajolt, és felemelt és bekötözött …Lk.ev- 10: 30-35.v
HÁNYSZOR?
Az Úr Jónáshoz másodszor is szólt, megismételve a küldetést. Azt a parancsot, ami ellen tiltakozott a szíve, a lelke, ami elől futott és menekült, amíg az ÚR utol nem érte… Míg meg nem járta azt a mélységet, ahol megtanulta az engedelmességet, és fölismerte, hogy az Úrnak különös terve van vele. Az Isten ma is számít minden megváltott gyermekére,hogy szolgáljon Néki ,országa építésében.Mk-16:15.v.
TÁRULJATOK!
24. Zsoltár Ti, kapuk, emeljétek fel fejeteket! Táruljatok, örökkévaló ajtók! Salamonnak ékes oszlopai, Jeruzsálem faragott kapui, nem tudjátok-e, ki az, aki jő, az alázatos, szamáron ülő? Nem tudjátok-e, hogy köztetek járt, itt prédikált a boltívek alatt, itt tanított, a lába itt haladt! Népéhez jött Ő, de népe szíve nem fogadta be, zárva maradt. És nem nyílt meg egy szív sem Jn-1:11.v
---------------------------------------------

BETEG IMÁJA ELHAGYOTTSÁGÁBAN
1(A karvezetőnek - Dávid zsoltára.) 2Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján. 3Megőrzi őt az Úr és életben tartja, boldoggá teszi itt a földön, s nem adja ellensége hatalmába. 4Betegágyához segítséget hoz az Úr, fekvőhelyét kényelmesre cseréli. 5Így szólok: "Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened!" 6Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: "Mikor hal már meg, mikor törlik nevét?" 7Ha valaki meglátogat, álnokságot beszél, gonoszságot gyűjt szívébe, elmegy s továbbadja. 8Mind, akik gyűlölnek, együtt suttognak ellenem, ártó gondolatokat forgatnak fejükben. 9Béliál csapása érte utol, ezért fekszik itt, s nem is kel fel többé. 10Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát. 11Te azonban, Uram, könyörülj meg rajtam, állíts talpra, s én majd megfizetek nekik, az ilyen embereknek! 12Akkor fogom látni, hogy kegyes vagy hozzám, ha ellenségem nem ujjong rajtam, 13engem pedig megőrzöl sértetlenül, és engeded, hogy színed előtt álljak mindörökre. 14Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökkön-örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!

ISTEN VELÜNK
1(A karvezetőnek - Korach fiainak éneke oboára.) 2Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. 3Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, 4ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!] 5A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. 6Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. 7A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. 8Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! 9Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, 10megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. 11Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. 12Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!
-------------------------------------

S Z I R O M É S G Y Ü M Ö L C S

Szeretem a virágzó fákat, s a dombosodó kismamákat.
Szépek, rózsásak, hófehérek, s mindegyik dús, termő ígéret.
Ám a szirmok hamar lehullnak, de nő az új gyümölcs, az új mag.
Kell, hogy a sorsát mind betöltse s virág után legyen gyümölcse.
Bár a szép szirom fáról, arcról lehull,- ami él, tovább harcol,
magát áldozva fárad holtig, s új nemzedékben folytatódik.
Bódás János
------------------------------
A H E G Y A L A T T ...
Ahogy állok a hegy alatt....Úgy érzem rám dől,leszakad !
Egy pillanat csak az egész, s én ezalatt oly csenevész
Törpének érzem magam, Megnémultam.
Nincs szavam... Mellette az én gyér időm,
Az én súlyom, az én erőm, Az én munkám,az én karom,
S az én korom, - füst és korom....
- Ahogy állok a hegy alatt, szikrát vet bennem a pillanat,
És rámszakad,úgy rám szakad, Feléd tartva a fél - útón,
Sok tév úton , oh,Jézusom....
Lélekben gyakran állok így, S a gondolat, hogy elborít,
Amíg zúg a orgona ... S végig ver Igéd zápora,
Feltornyosult mint Piramis, előttem,ki zúzott kavics ...
S én,úgy vágyódom,hogy legyen,találkozásunk a Hegyen,
mikor akkor,...ama Tizenegy, mint ama,boldog tizenegy !
Sárkány András
-------------------------------------