"Isten...mindig biztos segítség a nyomorúságban"
Egy ember egyszer azt álmodta, hogy Jézus megállt
három imádkozó nő mellett. Nagy szeretettel és gyöngédséggel térdelt az első nő
mellé. A másodiknak csak a fejére tette a kezét és elégedetten nézett rá. A
harmadik mellett elment anélkül, hogy ránézett volna. Jézus észrevette, hogy
az ember elcsodálkozott, és megmagyarázta neki a különös viselkedést:
"Az első nő hite gyenge, ezért könnyen elbukik. A másodikra számíthatok, mert erősebb a hite.
A harmadikat különleges feladatra hívtam el. Olyan meghitt viszony van
közöttünk, hogy neki egyáltalán nincs szüksége különleges jelekre részemről.
Jöhet bármilyen nehézség, nem fogja elbátortalanítani, mert tudja, hogy a
végsőkig megbízhat bennem."
Bűnös természetünknél fogva mindannyian elbukhatunk. Mivel sebezhetők vagyunk, fájdalmak érnek. Halandók vagyunk és egyszer meg is halunk. Ha terhet viselünk, el is fáradunk. A túlzott aggodalmaskodás megtámadja szívünket. A halál gondolatától megrémülünk. Van-e megoldás? "Isten...mindig biztos segítség a nyomorúságban" /Zsolt.46:2/. Isten a világosságban előrejelzi a bekövetkező sötétséget. Ő veled jár zarándoklásod minden egyes napján. A megoldás ott áll készen, elrejtve, kifürkészhetetlen gondolataiban és szuverén akaratában. Ha mélypontot ér lábunk, úgy érezzük, hogy végtelenül elhagyatottak vagyunk, pedig soha sincs közelebb hozzánk Isten, mint ezekben a pillanatokban. Amikor a ködben tapogatózunk, és nincs egy világos gondolatunk, és a ég felé nézve nem érzékeljük Isten jelenlétét- Ő épp akkor van ott leginkább.
Bűnös természetünknél fogva mindannyian elbukhatunk. Mivel sebezhetők vagyunk, fájdalmak érnek. Halandók vagyunk és egyszer meg is halunk. Ha terhet viselünk, el is fáradunk. A túlzott aggodalmaskodás megtámadja szívünket. A halál gondolatától megrémülünk. Van-e megoldás? "Isten...mindig biztos segítség a nyomorúságban" /Zsolt.46:2/. Isten a világosságban előrejelzi a bekövetkező sötétséget. Ő veled jár zarándoklásod minden egyes napján. A megoldás ott áll készen, elrejtve, kifürkészhetetlen gondolataiban és szuverén akaratában. Ha mélypontot ér lábunk, úgy érezzük, hogy végtelenül elhagyatottak vagyunk, pedig soha sincs közelebb hozzánk Isten, mint ezekben a pillanatokban. Amikor a ködben tapogatózunk, és nincs egy világos gondolatunk, és a ég felé nézve nem érzékeljük Isten jelenlétét- Ő épp akkor van ott leginkább.
----------------------------------------------
Amit
kimondasz .
Egy este, naplemente idején,
háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét. Közelében
volt egy út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát,
elgondolkozott:
„Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbén ülve tölti el...”
Később egy másik utas jött arra. Ő pedig ezt gondolta:
„Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk...”
A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett, így gondolkozott:
„Ez a férfi biztosan egy szorgalmas ember. Napközben sokat dolgozott és egész este élvezi a megérdemelt pihenést...”
Túl sokat mi sem tudhatunk a földművesről, aki az ajtó előtt ült. Annál többet a három férfiról: az első egy lusta ember volt, a másodikban tisztátalan indulatok voltak, a harmadik pedig egy dolgos ember volt.
Amit kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed!
(ismeretlen szerző)
„Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbén ülve tölti el...”
Később egy másik utas jött arra. Ő pedig ezt gondolta:
„Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk...”
A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett, így gondolkozott:
„Ez a férfi biztosan egy szorgalmas ember. Napközben sokat dolgozott és egész este élvezi a megérdemelt pihenést...”
Túl sokat mi sem tudhatunk a földművesről, aki az ajtó előtt ült. Annál többet a három férfiról: az első egy lusta ember volt, a másodikban tisztátalan indulatok voltak, a harmadik pedig egy dolgos ember volt.
Amit kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed!
(ismeretlen szerző)
-------------------------------------------------
Túrmezei Erzsébet: CSODÁKRA
EMLÉKEZNI JÓ!
Határkőnél hittel megállni, határköveknél
visszanézni, hálás szívvel múltat idézni: csodákra emlékezni jó! Meglátni,
hogy minden utunkat hű és hatalmas kéz vezette, javunkra szolgált minden tette:
csodákra emlékezni jó! Látni, hogy át viharon, vészen hű Mesterünk
hogyan segített, éjekre fényt hogyan derített: csodákra emlékezni
jó! Határköveknél hálát adni, és hallelujás köszönetben
méregetni, mi mérhetetlen: csodákra emlékezni jó! Messzi évekre
visszanézni, és számbavenni ezer áldást, erőt, kegyelmet, megbocsátást: csodákra
emlékezni jó! Hallelujás hálaadással leborulni egy határkőre,
s elindulni hittel előre, amerre hív az égi szó!.
TESTVÉREM
Mi haszna az árnynak,
a fénynek, ha a látóhatár
vér, könny - ha csak seb fakad ,
s nincs gyógyulás.
Mindazon által a hitvallók élik,
és tapasztalják a gyógyulást,
mikor az áldott Orvos érinti sebeik,
mikor
szívből hirdetik ; áldott az ÚR ! Véky Tamás
---------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése