Régi dicséret.
Légy velem, Uram, ha közel az éjjel,
hogy megküzdhessek a sötéttel!
Elcsüggedt kezem égre emelem,
könyörgöm Hozzád: Uram, légy velem...
Két éve Húsvét előtt Bach Máté passióját hallgattuk a templomban CD-ről. Kevesen voltunk, csak a zenére figyeltünk. S a zenéből áradó erő egyszercsak átvitt egy másik világba, önmagam mélyére, ahol szem- és fültanúja voltam egy ősi szertartásnak: egy, az életét összekötni szándékozó pár Istennek ajánlásának, majd megáldásának. Az áldást a fiú apja kérte a durván faragott kőoltár előtt az Úrtól. Amikor a szavak elhangzottak, az atya kézenfogta a fiatal párt s együtt mentek ki a templomból, mint Isten új gyermekei.
-------------------------------------------
Atyai áldás. 
Urunk, Jézus Krisztus!
Eléd járultunk gyermekeiddel, akik még két lélek és két szív, de szeretnének egyek lenni.
Ártatlanok és őszinték, s a boldogságot keresik életükben.
Szeretnek és követni akarnak Téged, Uram.
Tudom, Uram, hogy kegyelmed az erejük, amely megtartja őket életük nehéz időszakaiban is.
Tudom, Uram, hogy minden nap és minden percben figyelsz rájuk.
Köszönöm, Uram, áldásaidat, törődésedet, szeretetedet. Köszönöm, hogy előbb szeretted őket, mint ők szerettek Téged.
Köszönöm, Urunk, Jézus, hogy elfogadod és megáldod őket.
Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.
Amen

------------------------------------

Juhász Gyula: Béke

És minden dolgok mélyén béke él

És minden tájak éjén csend lakik

S a végtelenség összhangot zenél

S örök valók csupán mély álmaink.

És minden bánat lassan béke lesz

És mindenik gyötrődés győzelem

S a kínok kínja, mely vérig sebez,

Segít túllátni a szűk életen.

Testvéreim: a boldogság örök

S e tájon mind elmúló, ami jó

S az élet, a szép, nagy processzió,

Mely indul örvény és síkok fölött,

Az égi táj felé tart csendesen

S egy stációja van: a végtelen.

Pilinszky János: Találkozások.

Szilágyi Júliának

Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsúzás!

Hullám hullámmal, virág a virágtól szélcsendben, szélben

mozdulva, mozdulatlanul hány és hányféle színeváltozás,

a múlandó s a múlhatatlan hányféle helycseréje!

---------------------------------------

Rónay György: Jelenlét

Nézz föl az égre: ott van felhők és csillagok közt.

Pillants körül a földön: ott van fűben, virágban,

állatok ámuló szemében, emberek arcán.

Áss le a föld alá: csontokból és kövületekből

szándékainak lábnyoma dereng feléd.

Mindenütt láthatatlan.

Mindenben látható az ISTEN!

---------------------------------

Takáts Gyula: Ott vagy

A kétlábúak ellen

egy angyal szárnya tart?

Ott vagy minden elemben

és túl is csak te vagy a part…

--------------------------------------

Devecseri Gábor: Akárhogy is

Akárhogy is – gazdag az élet

és nem hagyja magát,

levelek alatt harcolva, kivívja

édes diadalát.

És odafönt a kegyes égbolt

csillagmérföldön át

megmutatja egy-hajnalcsillagú

gyönyörű homlokát.

Rákos Sándor: Üzenet

leheletünk a század ércfalán

elpárolgó emlékezéseink

sok kis hívságos vitánk riadalmunk

távolról zúg az Óceán

-----------------------------------

Képes Géza: Előszó

Ha azt hiszed, hogy olcsó élvezet

lesz a könyvem, akkor dobd a sutba még most:

az út velem meredek, szakadékos

s fehér-izzó csúcsok felé vezet.

Megláthatod az ezerrétű lét

lelkemben a képét hogyan feledte.

Az ablakok a tó lágy tükörét

hogy ellepik, egymásra tekeredve!

itt még követsz, de hogyha majd utunk

e jelenség-világból kilohol,

találok-e mellettem valakit?

Velem maradsz-e, hogyha eljutunk

a legtávolabbi övig, ahol

túlélesült fény s végső árny vakít?!