Választás.

„Mert ez a parancsolat, amelyet ma parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted, és nincs is távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy föl a mennybe, hogy lehozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük? A tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át a tengeren, hogy elhozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük? Sőt nagyon közel van hozzád ez az ige. A szádban és a szívedben van, hogy teljesíthesd. Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a gonoszt is azzal, hogy ma azt parancsolom neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, és az ő útján járj, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen.”

Mózes 5. könyve 30:11-16

Az életünk tele van döntéshelyzetekkel. Választanunk kell akkor, amikor vásárolni megyünk (mit, hol, mennyiért…). Választunk iskolát és munkát, párt és pártot… és folytathatnám a sort. Ha nem akarunk sodródni, döntéseket kell hoznunk. A helyes döntéshez pedig megfelelő információk kellenek.

Ha élet és halál között kellene választanunk, nyilván mindenki gondolkodás nélkül az élet mellett tenné le a voksát. De kérdések ettől sokkal árnyaltabbak, és többnyire az alapkérdésekről szólnak. Sokkal inkább, mint a következményekről. Az alapkérdés Izrael életében (és a miénkben is) az, hogy Istent választják-e, az élet forrását. Ha Istent választjuk, akkor a jót, az egészet, az engedelmességet és az örök életet választottuk – azért mert Ő ezt ígérte számunkra. Mindennek ő a biztosítéka. Isten itt e földön is képes békességet, örömöt, előrehaladást biztosítani, ha benne bízunk. Szeretnénk egy ilyen életet, de a feltételeit tudatosítanunk kell magunkban. Ezért szól a felhívás.

A halál gyakorlatilag nem más, mint az Istentől eltávolodás következménye. Ha elszakadunk az életet adó Istentől, egy idő után elveszítjük az élet lehetőségét is. A halált általában nem választják az emberek, csak szembesülnek vele, mint a bűn következményével.

Nos, a választást nem lehet elkerülni. Minden apró élethelyzetben döntenünk kell: Isten útját járjuk, vagy a magunkét? Az számít, amit ő mond, vagy meg sem hallom hangját? Örök életre vágyom? – de Isten nélkül? Ez így nem fog működni!

Válasszuk az életet! Válasszuk Istent, aki mindent megad, amire szükségünk lehet!

------------------------------

            Út, igazság és élet .

   

„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is;
mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.”
(János evangéliuma 14:6-7)

Jézus négy dologról beszél itt: út, igazság, élet és Isten. Ezek a kérdések foglalkoztatnak leginkább bennünket is. Melyik úton kell haladnom? Melyik az én utam? Melyik a helyes ösvény? Aztán mi az igazság? Van-e egyáltalán abszolút igazság, s ha igen, hogyan fedezhető fel, hogyan ismerhető meg? Hogyan élhetek helyesen, beteljesült, értelmes életet? Van örök élet? És végül: Van egyáltalán Isten? Ha igen, hol van Isten és hogyan lehet Őt megismerni?

Jézus mind a négy kérdésre ezt az egy választ adja: „Én vagyok”!

Jézus az út! Más szavakkal Ő mutatja az utat, amelyen járnunk kell. Ahogyan ő élet, úgy kell nekünk is élnünk. Amilyen értékeket és célokat fontosnak tartott élete folyamán, ugyanazokat az értékeket és célokat kell mi is kitűzzük magunk elé. Az út, amelyen járnunk kell, ugyanaz, amin Jézus járt.

Jézus az igazság! Van tehát abszolút igazság, de nem embereknél, hanem Istennél. Mindazok, akik ismerik Istent, ismerik az igazságot, s az igazság szabadokká teszi őket: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János evangéliuma 8:32).

Az élet, amit Istentől kaptunk, csak vele lehet teljessé! Az Isten nélküli élet vergődés, gyorsan múló öröm. Jézus ad beteljesedést életünknek. Mindennapjaink akkor lesznek kiegyensúlyozottak, ha Jézussal járunk. Életünk értelmét és célját akkor találtuk meg, ha hittel befogadtuk Jézust. „Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.” (Márk evangéliuma 8:35).

Isten sokan keresik, mégsem találják meg. Sok keleti vallás célja, hogy valamilyen módon a halandó ember közel kerüljön az örökkévaló, hozzáférhetetlenségben lakozó magasságos Istenhez. Bonyolult vallási rendszerek és emberi filozófiák igyekeznek felfedni Istent. Jézus erre a kérdésre is csak azt mondja: „Én vagyok!”. Isten Jézuson keresztül ismerhető fel, ismerhető meg. Ő azért jött, hogy bemutassa nekünk, kicsoda Isten. Aki megismeri Jézus, Istent is megismerte. „Én és az Atya egy vagyunk” (János evangéliuma 10:30).

Egyszóval az ember legnagyobb kérdéseire (út, igazság, élet, Isten) egy személyben Jézus a megoldás. Nincs szükségünk emberi bölcselkedésre, filozofikus eszmefuttatásokra ahhoz, hogy legnagyobb, kínzó kérdéseinkre válaszoljunk, hanem csak egyedül Jézus Krisztusra. Benne egy személyben nyer megoldást és beteljesedést az emberiség minden kérdése. „Mert tetszett az Atyának, hogy benne lakozzék az egész teljesség” (Kolossé 1:19).

Keressük ma is Jézust, s vele együtt mindent megtalálunk! „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézsaiás 55:6).