Szeretetre utaló engedelmesség

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

(János evangéliuma 14:21)

Az engedelmességet megelőzi a szeretet. Nem azzal bizonyíjuk Isten iránti szeretetünket, hogy megtartjuk parancsolatait, hanem azért tartjuk meg a parancsolatokat, mert előzőleg már megszerettük Jézust, s a szívünkben iránta munkálkodó szeretet tesz bennünket képessé arra, hogy eleget tegyünk a parancsolatok követelésének. A parancsolatokat nem elég ismerni, hanem azoknak meg kell elevenedniük tetteinken keresztül. Az igaz hit ugyanis nyugtalan természetű. Addig nem nyugszik, amíg nem hozza összhangba a szívünket Isten akaratával. Ahogyan szeretni sem elegendő csupán szavakkal, ugyanígy a hit sem elegendő, ha a tettekben nem nyilvánul meg. „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal” (1János 3:18), „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jakab 2:17).

Minden esetben az ember Isten iránti szeretete csupán válaszreakció az Úr irántunk tanúsított szeretetére. Ő a kezdeményező, Ő az, aki előbb szeretett bennünket, s mi csupán erre a végtelen, mindent feláldozni tudó szeretetre válaszolhatunk. Ez a válasz pedig a parancsolatok megtartásában megmutatkozó engedelmesség.

Az engedelmesség nem a magunk erőlködésének az eredménye, hanem a Szentlélek munkájának gyümölcse bennünk (lásd: Galata 5:22). Az Istenhez fűződő igaz hit és szeretet azt eredményezi, hogy a keresztény ember élete összhangba kerül Istennek a Bibliában kinyilatkoztatott akaratával. Ha a hitünk nem ebbe az irányba visz bennünket, akkor hamis hittel rendelkezünk. Az igazi hit nyugtalan, munkálkodni akaró, Isten parancsolatait akarja véghezvinni, nem azért, hogy érdemeket szerezzen ezzel magának, hanem azért, mert egyszerűen ilyen a természete. Ne nyugodjunk addig, amíg ez az engedelmeskedni akaró, nyugtalan hit nem jelenik meg a szívünkben. Ápoljuk a kapcsolatot az Úr Jézussal naponta és kérjük tőle ezt a hitet. Ha őszintén kérjük, kétséget kizáróan meg is adja majd. „Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. Megtaláltok engem – ezt mondja az Úr…” (Jeremiás 29:13-14).

---------------------------------

Hűség és korona

 

„Semmit ne félj a rád váró szenvedésektől. Ímé az ördög börtönbe fog vetni néhányat közületek, hogy próbára tegyen, és tíz napig tartó nyomorúságotok lesz. Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját!”  Jelenések könyve 2. rész 10. vers

Szép kilátás, nem mondom. Még hogy ne féljünk a ránk váró szenvedéstől? Hát ki nem fél? Ráadásul Isten itt még azt is közli, milyen módon fog Sátán megpróbálni. Börtönbe fognak vetni. És hogy nyomorúságba kerülhetek, meg hogy egy hosszú – bár nem végeláthatatlan ideig tartó – küzdelem lesz az életem.

Akkor meg hogy kérheti tőlem ma reggel Isten, hogy ne féljek a rám váró nehézségektől?

Hát egyetlen dolog jogosítja fel Őt erre. Éspedig az, hogy Ő már ott van. Nem egyedül kell végigszenvednem a kihívást. Nem egy-szál egyedül, magamra hagyottan kell, reménység nélkül, sötétségben végigbotorkálnom küzdelmeimen. NEM! Ő ott van, és velem lesz végig.

Péternek azt mondta, hogy Ó Péter! Bár most látszólag minden rendben van, de Sátán ott lesz a sarkadban, hogy elcsüggesszen, hogy kirostáljon, mint értéktelen búzaszemet, DE én imádkoztam érted, hogy el ne fogyjon a te hited.

Hát ilyen a mi Istenünk!

Ne aggódj a holnap miatt, az Úr már ott van!

És nemcsak hogy ott van, de a célnál, amit Vele együtt érsz el, győzelmi koronát helyez fejedre. S akkor majd tudni fogod, hogy az érdem nem a tiéd, hanem az Övé!

Tehát – NE FÉLJ!