Vida Sándor .                       VETŐMAGVAK  :

Az igetanulmányozás férfiúvá, az imádság szentté tesz!

                                            * * * * *

Az elcsendesedés Isten előszobája : csak egy lépés és Isten közvetlen jelenlétében vagy !

                                             * * * * *

A világnak olyan emberekre van szüksége, akik mentesek a titkos bűnöktől .A legtöbb ember csak a nagy és nyilvános bűnöktől mentes !

                                             * * * * * 

Azoknak leszünk az égben a leg hálásabbak, akik a földön az igazat szemünkbe mondták !

                                             * * * * *

Nem lehet a szíve tiszta annak, akinek a nyelve tisztátalan !

                                             * * * * * 

A rosszkedv a lélek náthája. Ragályos, Forró imádság , buzgó könyörgés az orvossága !

                                             * * * * * 

Bűn és imádság halálos ellenségek. Az egyik feltétlen megöli a másikat  !

                                              * * * * * 

Krisztus katonái legdicsőbb győzelmeiket a térdeiken vívják ki !

--------------------------------

                Hogyan vétkezhetünk a szolgálat ellen??

Szolgálatot csak akkor végezhet valaki, ha Istentől kegyelmi ajándéka van arra a szolgálatra !

Hogyha nem kaptál valamihez kegyelmi ajándékot ,akkor megbízást sem kaptál.

Ha kegyelmi ajándék nélkül akarnánk szolgálni, vétkeznénk !

Hogyha kaptál kegyelmi ajándékot, azzal együtt megbízást is kaptál !

Ha megsértődünk és visszahúzódunk, vagy ha  álszerénységből nem szolgálunk, vétkezünk!

Ha büszkék vagyunk a magunk kegyelmi ajándékára és lenézzük és nem tartjuk fontosnak a másokét, akkor is vétkezünk !

-----------------------------------------------

Te már talán idegen bolygón
pihenheted ki évi negyven
munkaheted, első osztályú
rakétán szállva, csillagok közt,
álmaiddal azonosulva.
De azt ne hidd, hogy ott leled meg
a boldogság kulcsát, ne gondold,
hogy technika, sebesség-mámor,
űrrandevú, utópiáknak
hétköznapi valóraváltja,
betöltheti a lelkedet, mely
az űrben is oly nyugtalan lesz,
mint itt, a tér szűkebb honában.
Mindaddig, míg fénnyel, Igével
eléri a MEGVÁLTÓ ISTENT
-------------------------------------------

MEGTÉRÉSEK
„Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.
***
„Hát megtértem apám…”
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:
„Megragadott az az Úr, AKI van,
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”. Füle Lajos

------------------------------------------

A SÁMLI
A sámli szürkén, személytelenül
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban… ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.
Mikor a szöszke kisfiú belépett,
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát…
– És betöltötte lassan a szobát
a kicsinyek különös dicsősége. Füle Lajos

--------------------------------------------------)

ÉLŐ TÜKÖR.
Lelkünket, mint a fényt az este,
az ég magához visszavonja.
Hanyatló árnyék hull a rögre:
a testünk porrá lesz a porba’.
Utánunk másik nemzedék jön.
Mi lesz szerelme, álma, útja?
Eltéved-e a rengetegben,
nyomunkat hogyha szél befújja?
Én nem tudom, de lelkemet, mint
élő tükröt, a fénybe tartom,
hogy ISTENÜNK örök derűjét
sugározza fiúnkra arcom.
Kegyelme százezernyi színét
szeretném így tükrözni vissza.
Hadd láthasson ő is az égig,
Míg lelke ezt a fényt felissza! Füle Lajos

------------------------------------------

BOCSÁSD MEG EZT!
Nézd, kisfiam, apád ma fáradt,
nem bírja el terhét a szónak.
Nincs itt helye a nyargalásnak,
csend-jászolhoz kösd most a csikódat!
Tudom, tudom: már reggel óta
várod, hogy majd az esti óra
új színeket, élményeket hoz.
Bocsásd meg ezt: búmban ne ostorozz!
Csókolj meg, így, ne sírj, no, menj el,
játssz egy kicsit! Én meg lefekszem.
Takarj be egy kevéske csenddel!
Könnyebbedik talán kereszten. Füle Lajos

-----------------------------------------------

A RÓZSAKERTBEN.
A rózsakertben
gyermeksereg játszik,
hancúrozik
a fűben és cicázik.
Rázza, veri
a karcsú rózsafákat,
száll száz szirom:
kitépett lepkeszárnyak…
A sok gyerek
a sok sziromra gázol,
egy ágat is
letör egy rózsafáról.
Bimbót nyitott,
már illatát lehelte,
fonnyadva lel
ma rá a naplemente.
Nem lesz soha
belőle büszke rózsa.
Kis szöszke lány
egy tüskét tép le róla:
„Nincs még ilyen,
emlékbe elviszem ezt.”
Fut is tovább,
beszéde szinte dermeszt.
Nincs még ilyen?
Ne tudd meg, szöszke lányka,
hány tüske van
az út finom porában!
Ne tudd, ne sejtsd,
milyen a dolgok íze,
s hány tüske jut
a lábba meg a szívbe!
Ha elhagyod
korod – e rózsakertet –,
ki menti meg
tüskétől árva lelked?
Bűntől ki véd,
hogy durva láb nem érjen,
ha szirmaid
ott szállnak már a szélben?!
Gyermeksereg
a rózsakertben játszik,
hancúrozik
a fűben és cicázik.
Tüskéhez ér
s kicsöppen néha vérük.
…
Imádkozom
lehajtott fejjel értük… Füle Lajos

--------------------------------------------)

EGY PÁR CENTI.
Egy pár centi volt csak tőle
az az éles vasdarab!
Szinte horzsolta a bőre,
de a szeme ép maradt!
Egy pár centi… ennyi minden:
lépcső sarka, tüske, kő,
ennyire a veszély innen,
mely ráles és egyre nő.
Egy pár centi… Így kíséred
át a földi életen…
Köszönöm ezt a pár centit,
csodás Védelem! Füle Lajos

-----------------------------------------