JÉZUS AZ AJTÓD  ELŐTT ÁLL

Jézus keres téged

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem”  (Jelenések 3,20)

Az emberi történelem az állandó keresés és kutatás története. Gyakori jelenség, hogy az ember próbál Istenhez jutni, vagy Isten felé közeledni.

Nagyon sok vallás hirdeti, hogy vezet út az embertől az Istenhez.  Ez az út a szerint változik, hogy ki hol született, milyen és melyik földrészen élte le az életét.

A vallás pedig jelenthet egy kiépült világméretű

szervezetet, vagy egyszerűen egy kis összetartó csoportot.

Egyszóval, nagyon sokan hisznek abban, hogy az út az embertől vezet az Istenhez.

A bevezető bibliaversre térve első olvasásra nagyon egyszerűnek tűnik ez a mondat.

Valaki kopogtat, más valaki meghallja, ha meghallja.

Mit jelent az, hogy  Jézus áll, vár és kopogtat ?

Mit rejt magában az a feltételezés, hogy „ha valaki meghallja”?

Nekem a Jelenések könyve 3. fejezetének 20. verse azt mondja, hogy a fenti elképzelés valahol nem igaz, sőt, egyenesen az ellenkezője a valóság.

Nem az ember  kereste először az Istent, hiszen Jézusban ő már szeretett, megkeresett minket, és önmagát adta érettünk. / Ő előbb szeretett minket!! /

Az előző, 19. versben Jézus azt mondja, hogy „akiket én szeretek...” . Jézus tehát a kezdeményező.

Ő előre szeretett minket, és már előzetesen mindent megtett azért, hogy a létrejöhessen a Vele való találkozása az emberek.

Részéről már csak egyetlen lépés van hátra.

A Jelenések könyve szerint ez az egyetlen lépés nem más, mint a kopogtatás.

Az út tehát nem az embertől indul, és vezet el az Istenhez, hanem Isten kezdeményez. Tőle indul ki mindent!!

 Ő keresi meg az ajtót, kopogtat és vár arra, hogy a zörgetést meghalljuk.

-----------------------------------

Karácsonyi gondolatok

„S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat…” A karácsonyról írni lelkészként nem egyszerű feladat. Ezerszer elmondott részletek, kívülről és belülről ismert ige, csontig lerágott történet. Istálló, jászolbölcső, csillag, pásztorok, napkeleti bölcsek/királyok, arany, tömjén, mirha, angyalok, égi szózat… Karácsonyi bevásárlás, jajmitvegyekajándékba, bejgli, karácsonyfa, gyertya, csillagszóró, Reszkessetek betörők, sütés-főzés, szaloncukor, fadíszítés… Bibliai és világi kellékek kavalkádja – mindenkinek ismerős.
Úgy adódott, hogy el kellett mennem egy adventi gyermekprogramra, ahol amolyan padlócirkáló méretű gyerekek néztek nagy szemekkel, és valamit mondanom kellett nekik a karácsonyról. 150 gyerkőc volt ott, ami még sokat próbált szónokokat is próbára tenne. Ahogy néztem őket, eszembe jutott Jézus néhány szava: „Ha olyanok nem lesztek, mint ezek a kisgyermekek…” Milyenek ők? Akik elhiszik, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. A hazugság és az igazság ugyanúgy eladható nekik. Ők még ártatlanok, a gondolataik formálhatók, és megfelelő módszerrel bármit el lehet ültetni beléjük. Odaálltam eléjük, és elkezdtem arról beszélni, hogy a karácsony egy születésnap. Érdekes volt, hogy a gyermekek egy pillanat alatt arra is rájöttek, hogy bár vannak díszek, terített asztal, ajándékok, ünnepi hangulat, egyetlen hiányzó láncszem van: az ünnepelt. A gyermekek képesek hinni a Jézuskában. De akkor és ott elhitték az igazságot is: születésnapot ünneplünk, Jézus születését.
És így jutunk el a kisgyermekektől a felnőttekig, akik fejből jól ismerik a karácsony bibliai oldalát, tevékenységből meg a világi oldalát. Sajnos a felnőttek elfelejtették, hogy mit is ünneplünk karácsonykor. A felnőttek tették a karácsonyt színes-díszes, mézes-mázas alkalommá. Miért hisszük azt, hogy a következő generáció nem tudnja feldolgozni és megérteni karácsony igazi lényegét? Miért hisszük azt, hogy túl sok lenne nekik az, hogy Isten emberi formát vett fel, és eljött a földre a mi megváltásunkra és az igazi, hamisítatlan szeretet megmutatására? Miért hisszük azt, hogy a karácsonyt meg kell üresíteni maszlaggal? A gyermekek csodára vágynak. Persze, tapasztalatlan szemük és szívük a trükköt is képes csodának elfogadni. De miért ne szólhatna az igazi csodáról a karácsony?

Azért, kedves felnőttek, mert legtöbben még közületek se tudtak továbblépni a jászolban fekvő Jézuskánál, aki pelenkásan bekúszik a szobába titokban, és ajándékokat dugdos a karácsonyfa alá. Jézus közben felnőtt, és csodásabb lett, mint valaha. Közben eltelt 2000 év, és nagyobb csodákat művelt ebben a világban, mint amit a legtöbben elképzelni tudnának! Nem kell a karácsonyt lebutítani, még egy gyermek számára sem. Még ők is megértik, milyen fals az ünnep az ünnepelt nélkül, aki 2000 éve született, és sokak számára még mindig gőgicsélő kisgyermek. Még ők is megértik, milyen csodás az ünnepelt, aki nem ajándékot vár, hanem Ő ajándékoz meg a tiszta, hamisítatlan szeretettel, aminek az utánzatát csak próbáljuk megélni.
Sok ember ragadt benne a Jézuska-korszakban, és sosem jutott el a Megváltó Jézusig. És miközben sokan ott állnak a karácsonyfa mellett, olyan kényelmessé vált egy mesévé lett történetben hinni, elmerengeni a gyertya fényében, a csillagszóró szikrázásában, a múlt karácsonyok emlékeiben, és soha nem továbblépni. Mert a továbblépés azt jelentené, hogy Jézus nemcsak megszületett karácsonykor, hanem élt és HALT értünk. Akkor a karácsony nem egy bezárt és keretek közé szorított ünnep lenne, hanem valaminek a kezdete, aminek van folytatása is. Akkor lehet, hogy a gyermek számára tovább kellene mondani a történetet, hogy Jézus élt, Jézus felnőtt, Jézus cselekedett és tanított, Jézus szenvedett és meghalt, és Jézus harmadnap feltámadt a halálból.
Akkor – ha ez igaz – életváltozás kellene jöjjön. Akkor épp a karácsony kellene egy induló lépés legyen új utak, új élet felé. Milyen kényelmetlen lenne ez! Sokak szájában megkeseredne a bejgli, nem tudnának maradéktalanul örülni a „mármegintegysál” ajándéknak.
Néha szívesen lennék a karácsony szelleme, mint egyes karácsonyi történetekben, hogy benézhessek az ünneplésekbe. Nem az ajándékok érdekelnének, meg nem is a karácsonyi menü, hanem hogy ott, a falak között hogyan is jön elő a keresztyén hit, a karácsonykor megszületett Jézusban való hit. Tudod, a karácsony ünneplése sok mindent elárul a hitedről. Egy mondatod, egy gesztusod, a hagyományaid… Nem feltétlenül rosszak, de nem feltétlenül arról szólnak, amit a Krisztusba vetett hit jelent. Te tudod, hogyan fogsz ünnepelni, mit adsz másoknak, gyerekeknek, felnőtteknek a te karácsonyképedből. Ha az ünnepelt, a felnőtt, keresztre ment és feltámadott Jézus nem kap helyet a karácsonyodban, vajon nem az ünnepeltet zártad ki?  eMM.A
----------------------------------------------------
Csanádi Imre: Karácsony fája
A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát, lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben!
----------------------------------------------
Szálljatok le, szálljatok le
Karácsonyi angyalok!
Zörgessetek máma este
Minden piciny ablakot!
Palotába és kunyhóba
Nagy örömet vigyetek,
Boldogságos ünnepet!
--------------------------------------------------
A kis Jézus megszületett, örvendjünk!
Elküldötte ő szent fiát Istenünk!
Betlehemben fekszik rongyos jászolban,
azért van a fényesség a városban.

Eleibe térdepelünk mindnyájan,
örvendezve énekelünk vígságban!
Dicséretet mondunk édesanyjának,
ajándékot hozunk a kis Jézusnak.
--------------------------------------------------------


Pásztorok....

Pásztorok, pásztorok örvendezve, sietnek Jézushoz Betlehembe.
Köszöntést mondanak a kisdednek, kiváltságot hozott az embernek.

Angyalok szózata minket is hív, értse meg ezt tehát minden hű szív:
a kisded Jézuskát mi is áldjuk, mint a hív pásztorok magasztaljuk.

Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát, megnyitád Szentatyád mennyországát.

Dicsőség, imádás az Atyának,érettünk született szent Fiának,
s a vigasztaló Szentléleknek:Szentháromságban az egy Istennek!