Magasságban

Kifúl lélegzetem. Lassabban ballagok.

Keveset beszélek. Mélyebben hallgatok.

Bottal botorkálok. Sötétül. Agg vagyok.

Életem erdeje ritkul körülöttem.

Hegyormokon járok – ezüstös ködökben.

Mélytitkú dallamok suhognak fölöttem,

s bennem is e csúcson, honnan messze látok - .

Hordozok magamban felfénylő világot.

Még magasbra lépni: megváltómra várok.

Kutas Kálmán

(Hozsannázó napok III. kötet)

-------------------------------------------

Róm. 13,11-14,-„ Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.

Az éjszaka múlóban, a nappal pedig elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Tisztességesen járjunk, amint illik nappal, nem dorbézolásokban és részegeskedésekben, nem paráználkodásokban és kicsapongásokban, nem viszálykodásban és irigységben,hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.

Ideje már, hogy álmodból fölébredj,

mert nem állnak meg érted a napok.

Vigyázz! míg alszol, eltelik az élet,

s meghalsz, mire felkelne hajnalod.

Ne éreznéd, hogy bensődet a féreg

emészti már? Ó, lélegző halott,

ajkadon oly jajongva sír a lélek,

hogy lehetetlen meg nem hallanod.

Öltsd fel a világosság fegyverének

ragyogását és készülj: az ítélet

közelebb van hozzád, mint gondolod.

Úgy járj tehát, hogy majd, ha az ígéret

beteljesedik, az örök Igének

dicsősége övezze homlokod.

Rónay György

(Hozsannázó napok, III. /556)

A teremtett világ sóvárgása

Róm 8 19-23,-„ Róm--8--19—23--Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ a hiábavalóság alá van vetve, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette abban a reményben, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem mi is, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását

Fák és virágok, harmat és ködök,

az ásványok vak lelke s fönn a mennyég:

megváltásért hozzád könyörög,

ember, ez a teremtett végtelenség.

Ha állsz a vizek örvénye felett,

vagy nézed fönn a forgó szféra rendjét:

mintha az égi s földi délkörök

halk zokogással irgalmad esengnék.

Mert a világ sebzett szíve vonaglik

s a lét vajúdni meg nem szűnik addig,

míg szabadságot nem nyer általad,

s benned, a te dicsőségedben újra

romolhatatlanná magasztosulva

föl nem ragyog a megváltott anyag.

Rónay György

(Hozsannázó napok, III/557)

Adventi szonett

     Mt 11,2-15,- Máté-11:2-15--János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:

Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Jézus így válaszolt: Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, és a szegényeknek az evangéliumot hirdetik. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem. Amikor azok eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat? Mit látni mentetek hát ki? Finom ruhákba öltözött embert? Hiszen akik finom ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. De hát miért is mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom: még a prófétánál is nagyobbat láttatok. Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti előtted a te utadat. Bizony mondom nektek: Asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, pedig a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála. Keresztelő János napjaitól fogva mostanáig erővel törnek a mennyek országa felé, és ezek az erőszakosok el is ragadják azt. Mert a próféták mindnyájan és a törvény is Jánosig ezt prófétálták. És ha el tudjátok fogadni: Illés ő, aki eljövendő.Akinek van füle a hallásra, hallja meg.

Világ váltsága és a szent atyák reménye

megérkezik hamar, s minden fület kinyit,

mit süketség tömít, s beszéli tetteit

sok, eddig néma száj. Kitárul sírok éje.

Már lát a vak, s örül: beteljesül ma végre

mit Isten megígért: a lepra eltűnik,

a béna szökdel és vigaszt ingyen kap itt,

ki fuldokolt elébb a könnyek tengerébe’.

Boldog vagy, Benne ha meg nem botránkozol.

Ha – mint könnyű hajót -, gyönyör el nem sodor.

Ha zsarnokok dühe, ijesztő élű fegyver,

börtön, gyalázat és sok szörnyű szenvedés,

ajándék és vagyon, bíbor, kitűntetés,

gazdagság vagy nyomor Tőle nem tántorít el!

Andreas Gryphius 1616-1664 – ford. Szánási Sándor (Hozsannázó napok III/590)