Íme,
az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az
ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (Jelenések 3:20)
Ezekből
a jézusi szavakból is vegyük észre, hogy Jézus szeretne életünk része lenni, de
ehhez a mi döntésünkre, a mi beleegyező szándékunkra is szüksége van. Ő zörget
a szívünk ajtaján, de bejönni csak abban az esetben fog, ha meghalljuk
zörgetését és kinyitjuk előtte az ajtót. Ő nem töri ránk az ajtót, csak akkor
jön be, ha mi engedélyt adunk neki erre. Hogyan történik ez a zörgetés a
gyakorlatban? – kérdezheted. Sokféleképpen. Például egy öröm által, egy boldog
pillanatod által. Zörget Jézus, és várja, hogy Neki tulajdonítsd örömödet,
boldogságodat és megköszönd neki. Vagy egy szenvedés, egy fájdalmas esemény
által. Segíteni szeretne ezekben, hogy legyen erőd ezek elhordozásához. Magához
akar vonni. Csak nem mindig nyitunk ajtót ilyenkor. Hallani halljuk, hogy
valaki zörget, de a kulcsfordulás belülről rajtunk múlik, és nem mindig
történik meg. A te esetedben megtörtént már?
A
nap gondolata:
Boldog, aki Téged szeret,
Uram. Barátját Benned, ellenségét érted. (Augustinus)
Imádság:
Megváltó
Jézusom! Bocsáss meg, ha nem veszem észre szelíd, szeretetteljes zörgetésedet
szívem ajtaján. Ez csak azért lehet, mert a belső és külső zajok nagyon
elnyomják a figyelmességemet. Nem csupán hallani óhajtom kopogásod, hanem
szeretném, ha tartósan vendég, sőt házigazda lennél életemben. Ámen
--------------------------
Alázatosság
Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem Önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. — FILIPPI 2,6–8.
Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Ő azonban kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstől teljesen elkülöníthető, Istentől való műveletre utal: Ez csoda. Először, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségből — majd behelyezte egy szűz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem… (Zsid. 10,5)
Isten alkotott egy testet — egy különleges testet — ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett!
Megvallás: Köszönöm Neked, Jézus, hogy Te kiüresítetted magadat és az emberekhez hasonlóvá lettél. Ez volt a mi egyedüli reménységünk. Köszönöm, hogy Te megaláztad magadat, engedelmes voltál a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Neked pedig köszönöm Atyám, hogy hatalmasan felmagasztaltad Őt, és ajándékoztál Néki oly nevet, mely minden név felett való. E névre valóban meghajol az én térdem, és az én nyelvem valóban vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. (Fil. 2,9–11)
-----------------------------
Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne
lakozzék az egész teljesség. — KOLOSSÉ 1,19.
Isten Igéje
világosan tanítja, hogy a mi Megváltónk isteni. Ezek az isteni hivatalok
tulajdoníttatnak Néki:
Teremtő (Kol. 1,16) Közbenjáró (1Tim. 2,4–5) a Gyülekezet Feje (Kol. 1,16–24) Megtartó (2Pét. 3,2) Bíró (2Tim. 4,1) a Mindenség
Fenntartója (Zsid. 1,1–3) az Örök Életet Adó (Ján. 10,28) Úr és Krisztus (Csel. 2,36) a Feltámadás és az
Élet (Ján. 11,25)
Isteni jellem
tulajdoníttatik Krisztusnak. A közönséges emberek természet szerint bűnösök, a
Krisztus Jézus azonban nem egy közönséges ember. Ő:
Születése által
Szent (Luk. 1,35) Igaz (Ésa. 53,11) Hűséges (Ésa. 11,5) az Igazság (Ján. 14,6) Igazságos (Ján. 5,30) Minden Álnokságtól
Mentes (1Pét. 2,22) Bűntelen (2Kor. 5,21) Szeplőtlen (1Pét. 1,19) Ártatlan (Mát. 27,4), (Zsid. 726) Földi szüleinek engedelmes (Luk. 2,51) Féltőn szerető (Ján. 2,17) Szelíd (Mát. 11,29) Alázatos szívű (Mát. 11,29) Könyörülő (Zsid. 2,17) Türelmes (Ésa. 53,7) Hosszútűrő (1Tim. 1,16) Könyörületes (Mát. 15,32) Önmegtagadó (2Kor. 8,9) Alázatos (Fil. 2,5–11) Engedelmes (Luk. 22,42) Megbocsátó (Luk. 23,34)
Megvallás:
Jézus Krisztus az, aki méltó. Hálát adok Istennek azért,
Aki méltó. Hálát adok Istennek ezért az Isteni Személyért. Hála
Istennek, hogy Ő, a Teremtő, eljött a földre a dicsőségből,
hogy Ő legyen a Közbenjáró, az Egyház Feje, a Megtartó, a
Bíró, a Fenntartó, az Életadó, az Úr és a Megváltó.
És hála Istennek, ez a méltó személy az én Uram.
-------------------------------------
Bácsi Sándor: ADVENTI FÉNYEK.
Meggyújtom a gyertyákat.
Apró fények lobognak
adventi koszorúmon:
Várlak Uram!
És körülöttem mindenütt
- akár a csillagok az éjsötétben -
égnek, égnek a Krisztus-váró mécsek.
Testvérszívek szeretet-lángjai
fényt, meleget sugárzón.
Krisztus-kereső lámpák
harmóniát kutatva.
Tétova bolyongóknak
pásztor nélküli nyája.
Bús megkötözöttek
szabadulást keresve.
Kiúttalan hínárnak
zavaros káoszából
kiáltanak sóvárgón:
Jöjj, ó jöjj már Messiásunk!
Tétova, pisla fények
mögött, túl szemhatáron
tündöklő fény sugárzik.
Meggyújtom a gyertyákat.
Apró fények lobognak
adventi koszorúmon:
Várlak Uram!
És körülöttem mindenütt
- akár a csillagok az éjsötétben -
égnek, égnek a Krisztus-váró mécsek.
Testvérszívek szeretet-lángjai
fényt, meleget sugárzón.
Krisztus-kereső lámpák
harmóniát kutatva.
Tétova bolyongóknak
pásztor nélküli nyája.
Bús megkötözöttek
szabadulást keresve.
Kiúttalan hínárnak
zavaros káoszából
kiáltanak sóvárgón:
Jöjj, ó jöjj már Messiásunk!
Tétova, pisla fények
mögött, túl szemhatáron
tündöklő fény sugárzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése