Gyarmathy Irén: Jöjj el, Karácsony!
Hordozlak magamban egész évben,
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban és télben.
Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák,
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.
Vártalak később, hogy felnőtt lettem,
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.
Várlak még ma is, karácsony, drága,
apró gyermekként a szemem tárva,
szívemből ma is szárnyal az ének,
tisztán ragyogsz, bár múljanak évek.
Szívemben voltál, szüless meg mára,
minden embernek karácsonyára,
s maradj velem, míg múlnak az évek:
Jöjj el, Karácsony! - úgy várlak, kérlek.

/3/ Ha Fent vagy, éled és elfogadod a Jelen ajándékát, kenyerét. /Mert én vagyok az ÉLET kenyere!/(Jézus )
Hát mi választ el ettől? Ki választ el ettől?
A vétkek...másik találmányod önmagad korlátozására. Hát szükségem van Nekem kőbe vésett, papírra írt szavakra, törvényekre, hogy aztán büntethesselek?
Ha vétesz. Ha letérsz az Utamról, letérsz választott utadról, letérsz a szeretet útjáról...megérzed és magadat "bünteted" ezért.
Pedig csak tanulsz Ember, tanulod, milyen érzés a félelem útján járni. Megtapasztalja tested-lelked-szellemed és figyelmeztet.
Én várlak. A Szeretet elfogad és nem ítél. Nincs mit megbocsásson, mert sérthetetlen.
Hát engedj magadba. Fogadd magadba a Szeretetet és engedd, hogy cselekedeteid felfényesedjenek a múltban és a jövőben.
Mert az árnyék körülötted pusztán annyi, amennyit Te elfogsz a Fény elől. Az árnyékot a Benned jelenlévő Félelem veti, a Sötét nélküled nem létezik és csak Te teremtheted meg.
Én a Fény nélküled kevés vagyok. Én VAGYOK. Ha Te magadban Elém állsz, megteremted azt, amit Sötétnek hívtok. Nem kint van...ahogy Én sem. Benned vagyunk.
Benned van az a MAG, ami Én vagyok. És a MAG kapcsol össze Bennünket, ezzel tudod beengedni a Fényt és eltűnik az árnyék, mert áttetsző leszel, mint az Igazság.Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Ismerős? Hiszen már akkor hívott.
Mivé sötétültek a szavak? Milyen kapuk és korlátok épültek belőlük?
Az IGAZSÁG áttetsző, ezért a Fény áthalad rajta. És megszűnik a Sötét.
Csak Veled együtt megy, !. A Fent szól a Lenthez? Nem.!
A Fent szól a Benthez. Fogjuk meg egymást, tartsuk egymást.
És a Bent átalakít és ezt követi a Kint és így jön el Isten Országa. Együtt .. Együtt a Teremtő vágyával.
Dönthetsz. Lépsz Velem együtt?
És ne védj minket a kísértéstől...Így szólj!
Köszönöm a bizalmat és megadom a bizalmat.
NEM védelek a kísértéstől. Dönthess. Újra és újra. A Fentet követed vagy a Lentet? A Szeretetet vagy a Félelmet? Érted már?
Nélküled nem mozdulok, megadom a lehetőséget a döntésre, mert nincs akaratom, hanem vágyam és Utam.
Az Én utam az Igazság Útja.
A tiszta áttetsző Igazságé, ahol nem hazudsz...MAGADNAK. Hanem követed a szíved szavát, mert ott szólok Én, BENT.
Dönthetsz. Kapsz kísértést. Minden döntésed tanít és nem vétesz, hanem úton jársz. Az Igazság Szép Fényes Útja a Belső Igazságod Útja. Az Én utam-veled. Ha ezen jársz, nincs szükséged az utolsó kérésre, mert már megszabadultál a Gonosztól. Amit úgy hívnak: félelem.
Köszönöm, hogy hallod a Szavam

-------------------------------

Szerző: Gál Gabriella.

Talán megérkezik ma kit várva vártok
letekint az égből az Isten fia rátok
talán átkot vagy áldást hoztak ránk az évek
zengjen most szívetekből a karácsonyi ének
ne féljetek egyszer jóra fordul minden
a bajok közt is tudjátok megsegít az Isten
szeretet és béke töltse be szívetek
legyen a karácsony csodája tietek

------------------------------------

Szerző: Füle Lajos.
Advent ez is: ismeretlenekért imádkozom.
Emberekért, kik velem egy kupéban
utaznak fázva, kamaszokért, kik kurjongatva jönnek
szembe az úton, a rendőrért, ki világító bottal
fáradtan hadonászik.
Bimbózó és hervadó nőkért, magzatokért, félig levőkért,
voltakért és eljövendőkért.
Erősekért, erőtlenekért, esendőkért, elesettekért,
nagyok alázatáért, kicsik reménységéért,
betegek gyógyszeréért, éhezők kenyeréért,
népek békességéért, világunk öröméért,
mindenki egy s igaz karácsonyáért.
ÁMEN.


------------------------------------
Szerző: Czakó Jenő

Meglátogatta népét az Úr !
E régi hír, ím örökre új.
Megfáradott, megterhelt szív :
Te vagy az ! Érted jött ! Téged hív !

Nép, amely éjben, sötétben járt,
Lát szívindító reménysugárt.
Eljött az Úr, emberré lett,
Győzött a hajnal az éj felett.

Örülj szívem hát, örülj nagyon,
Neked virradt meg e szent napon.
Jézus keres légy készen hát :
Örömmel fogadd az ég Urát !
-----------------------------------------

Mindig van remény
Ha rád tör a magány ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.

Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.

Bár kísértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.

Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot, lehet tőled remél.