Imádság - Advent III. vasárnapján

„Ímé, az ajtó előtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” (Jel 3,20)

Ó, kegyelemben gazdag Jézus, aki jöttél, hogy megkeresd és üdvözítsd, ami elveszett, köszönjük, hogy ezt a szent adventi időt megérhettük. Add Szentlelked erejét, hogy lehessen ez az idő lelkünk épülésére. Te, Istennek örök Fia, aki voltál mielőtt e világ fundamentuma felvettetett volna, eljöttél testben, emberré lettél, hogy minket megszabadíthass. A bűneset nyomorúsága miatt mi nem mehettünk hozzád a mennybe, elzáródott előttünk az odavezető út: azért te jöttél hozzánk a földre, hogy te légy számunkra út, amely minket az üdvösségre vezérel.

----------------------------------

FELFELÉ NÉZTEK 

Felfelé néztek, látták:

feltűnt, indult, ragyog.

Megértették, csodálták

a csillagot.

Felfelé néző szemmel

ma is látjuk, ragyog:

Követhetjük hitünkkel

a Csillagot.

 Kárász Izabella

 

LEGMÉLTÓBBAN 

Mikor felcseng a karácsonyi ének,

hogy: „Dicsőség a mennyek Istenének,

és békesség a földieknek!”, ím,

méltóan zengjünk mi, testvéreim…

S úgy ünnepelünk, csak úgy legméltóbban,

ha kitépjük, mi szívünket béklyóban

tartja: a sok-sok szeretetlenséget,

egymás elleni önnön dicsőséget.

Tiszta szívvel és megtisztult szemekkel,

megmérhetetlen igaz szeretettel

Isten iránt, ki Fiát értünk adta,

testvér iránt, ki Istent magasztalja…

A föld iránt, mely megpihen egy percre.

s körültekint e karácsonyi este,

és keresi, hogy hol látható itten,

hogy megszületett a Megváltó Isten.

Mikor felcseng a karácsonyi ének

és mindörökre, míg itt tart az élet,

ne tűrjük lelkünk hiányát a jóban!

Így tiszteljük mi Jézust, legméltóbban…

  Kárász Izabella    (Fényből fényességet, 26)

----------------------------------------

SZENT ÉJ  

Áldott és szent volt az az éjszaka,

amikor Isten Fia földre szállt,

Hozsannát zengett angyalok kara.

Pásztorok mondtak szívbéli imát.

Zengett az éjben az angyal szava:

- Békesség szálljon le a föld színén,

Szent legyen örökre az éjszaka,

Megváltónk lett karácsony éjjelén.

Pásztorok jöttek magasztalni Őt,

elhozták Néki tiszta szívüket,

mert látták Benne a nagy Megmentőt,

ki eltörli majd összes vétküket.

Áldott és szent volt az az éjszaka.

A mi ajkunk is zengjen hozsannát.

Emberek szíve, angyalok kara

Dicsőítse az ég, s földnek Urát!

  Kárász Izabella   (Fényből fényességet,  28 )

KARÁCSONYI IMA 

Karácsony este van. A fényben élek.

Fenyőillat, csillogó gyertyaláng,

Gyermekszemek, énekek, angyalszárnyak,

Pásztorok díszítik az éjszakát.

Mifelénk, erre ragyog a mennybolt,

A karácsonyi Csillag itt halad,

Látom, az Utat mutatja meg nekünk

Az éjszakában, itt, a nap alatt.

Én Istenem… Hálával telt szívemből

Ma mégis száll hozzád új kérelem;

Ím, kérlek én karácsony éjszakáján

Ragyogj, világíts e szent éjjelen!

Angyalaid énekeljék Hozsannád!

Ó, mennyi szív békétlenül hideg!

Hitetlenül, szeretet nélkül élve

Nem szereznek örömet senkinek.

Ó, Fény, szent Fény! Tündökölj úgy, mint még soha!

Karácsony van. Karácsony hadd legyen

Ott, hol sötétben ülnek, s az élet mostoha,

Kik sötétben járják ez élelet,

Adj mindenütt békés családi éltet,

Gyermekajkra gondtalan, víg kacajt,

Boldogságot békét e nagy világnak,

Háborútlan, nagyszerű diadalt!

  Kárász Izabella  "Fényből fényességet" 226.

Karácsonyvárás

Ha egyszer kitörő örömmel

tudnálak dicsérni, Uram!

És nemcsak hűvös köszönöm-mel,

melynek már szegett szárnya van,

repülni nem bír magason,

elakad porban, szavakon.

Tudnék úgy ujjongani Néked,

mint gyermekből ha hang kitör,

midőn játékot, édességet

átvesz anyja kezeiből.

Lehet-e, Uram, édesebb ajándék,

mint a szeretet?

Törj fel, öröm! Közel Karácsony,

a szív ilyenkor ifjodik!

Hadd lássak túl fenyőn, kalácson,

jussak el mind a jászolig!

Zengjek angyali éneket:

Eljöttél! Dicsőség neked!

        Schultz L.

Karácsony közeledtén

Karácsony közeledtén

valami jóleső feszültség

izgalma árad szerte bennem:

A tenni, a teremni-vágyás

meggazdagító kényszere.

Nincs aranyam, tömjénem, mirhám,

csak íme, e gyümölcsöző vágy,

e mindenkinek jót kívánó,

öröm-sarjasztó akarás.

Karácsony örök Gyermeke,

eljött a jövendő Messiásunk!

Ó add, hogy adni tudjak,

Hogy életemnek értelme legyen!

        Füle Lajos

A karácsonyi ajtó

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót

hosszú estéken remegve lestem.

Vártam nyílását, azon a sok-sok

felejthetetlen

szép gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel,

úgy vártam, mikor fordul a zárja,

mikor tárul fel s mikor ragyog fel

a titkok fája.

Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt… azóta évek repültek

és messziről int már az öregség,

s azt veszem észre, felnőtt vén gyermek

- ez már nem emlék –

a karácsonyi ajtót lesem még.

Ó, de már többet tudok azóta,

gazdagabb titkok hívnak és várnak!

Ragyogóbb minden karácsonyfánál,

- mit szem nem láthat -

országában a dicső Királynak.

Tudom, az ajtó egyszer kitárul,

s jöhetnek gondok vagy szenvedések,

ez ad most nekem derűt, nyugalmat,

hogy ott az élet

az ajtó mögött… s már a küszöbön élek.

        Haluszka R. M.

Szép a Karácsony …              

Szép a karácsony az égbolt mezején,

hol éji vártán csillagok tüzelnek

s felhő-pásztorok gyors processzióban

hűs szelek szárnyán Betlehembe mennek.

Szép a karácsony künn az országúton,

hol vándor siet meleg otthonába,

és gondolatban máris belekóstol

fehér hónál is fehérebb kalácsba.

Szép a karácsony a kis falucskában,

hol csend harangoz éjféli imára,

s gyermek-álmokban angyalkezek raknak

arany diókat a karácsonyfára.

Szép a karácsony a városi zajban,

hol ajándéktól roskadnak a boltok,

hol a szent–estén összeül a család

s öröm-bíborban ragyog minden homlok.

Szép a karácsony bent a templomokban,

hol ének zeng és orgona viharzik,

s az Úr Jézusról, meg a pásztorokról

kétezer éves, édes Ige hangzik.

De a karácsony mégsem itt a legszebb!

Legszebb a szívben, az emberi szívben,

hol szeretet és béke uralkodik…

- Jöjj a szívekbe, ó jöjj, Fiú–Isten!

        Somogyi Imre