Karácsony küszöbén             

Hiába hoznék most megint

szagos mirhát, illatos áloét,

buzgalmamon már arany sem segít.

Te engem vársz. A szívemet.

Enélkül még a minden is kevés.

Emészt a vágy: találkoznom Veled.

De bennem vétkes vágy lapul.

Szép szívedhez számító érdek űz.

Szenvedek szörnyen, bús ártatlanul…

Ledobtam álságom mezét,

Üres lélekkel jöttem jászladig.

Eléd omol e mindig büszke térd.

Nem kell egyéb, csak lássalak.

Gyötrött lelkembe vésem képedet.

Távoznom tőled másként nem szabad.

            Gerzsenyi Sándor

Mert viharban is Mesterem

Valakire várok, Ő is vár rám.

És hiszem, hogy találkozni fogunk.

Értem lett küldve. Atyám ajándéka,

- Az üdvösségem megszentelt záloga.

Valakire várok. Imádkozó szívvel…

Meg akarom köszönni, hogy értem is szenvedett,

Meg akarom köszönni a tövist, a keresztet,

Meg akarom köszönni, hogy annyira szeretett.

Valakire várok. Ő is vár rám.

Nemcsak karácsonykor: nem csak ma este.

Akkor is, ha kint leszek a tengeren…

Tudod miért? Mert viharban is Mesterem.

            Tamáska Gyula

Gyertya

Kis karácsonyfa-gyertya… Szép, fehér.

Felül törött. Talán semmit se ér.

A belén észre venni már, hogy égett.

S én mégse dobom el mint semmiséget.

Nézem, elémbe állatom,

majd a kezembe’ forgatom.

A cirádáit, ferdeségét,

törött voltát, sok betegségét

mind tudom már, mind ismerem.

Igénytelen, értéktelen.

Szépsége, ékessége ára

nincs semmi. Mégsem dobom el.

Félreteszem karácsonyfára.

Majd a lángjába néz szemem,

s nem lesz nekem

értéktelen, igénytelen.

Sok betegsége, ferdesége,

törött volta nem semmiség-e,

ha ott lobog az ágon

s vezérlőm, világom,

útmutató fény Betlehem felé?

Tekintetem sugarát issza,

lelkem száll századokon vissza

a nagy csodát csodálja újra

és megremeg belé.

Magába semmi. Félredobnám,

De ha a zöld fenyőről ragyog rám,

a szívem felviszi az égig,

s az eget lehozza hozzám.

Kezembe’ forgatom, nézegetem,

s valami egyre azt súgja nekem,

hogy ez a kis gyertya az életem.

Görbe, törött, beteg.

Valami, amit senki nem keres,

mert észrevenni nem is érdemes.

Végig élni sem volna érdemes,

ha nem lenne karácsony...

ha ki nem gyúlhatnék sokadmagával

karácsonyesti csodálatos fákon...

ha Betlehem felé utat mutatva,

nem ragyoghatna, nem világolhatna,

végigélni se volna érdemes.

De van karácsony, s én úgy szeretem

kis gyertya-életem.

Ameddig karácsonyra vártam,

értelmét, célját soká nem találtam.

Míg egy szép, angyalénekes,

halk estén Betlehembe értem,

és fel nem ujjongtam: „Most már értem.

Most már tudom, miért is élek

ezen a nagy, sötét világon:

hogy világítson kicsi gyertyalángom

előre, Betlehem felé

és megváltatlan, Megváltóra váró

sok emberszív dobbanjon meg belé!”

Kis karácsonyfagyertya. Szép, fehér.

Felül törött. Talán semmit se ér.

De ha a zöld fenyőről ragyog rád,

a szíved fölviszi az égig,

az eget meg lehozza hozzád.

Túrmezei Erzsébet, 1936 (Őszből tavaszba, 94)

----------------------------------------------

Kérd ki Isten tanácsát!---
,, Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását." (Példabeszédek 16:9)

George arról álmodott, hogy beáll haditengerésznek, de özvegy édesanyja, aki egyedül nevelte gyermekeit, nem lelkesedett az ötletért. Mindazonáltal bátorságot erőltetett magára, és elengedte a fiát. Amikor eljött a nap, hogy George hajóra szálljon, búcsúzóul megölelte az édesanyját, akit erre szokatlan módon elöntöttek az érzelmek, és sírni kezdett. Miután már annyi szívfájdalmat kellett kibírnia, nem volt hajlandó többet elviselni. George nem szállhat fel arra a hajóra; inkább maradjon, és legyen a család támasza. A kadétegyenruhás fiú a haditengerészetnél szeretett volna karriert, de nem azon az áron, hogy ezzel növelje édesanyja fájdalmát. Így kénytelen-kelletlen visszaadta egyenruháját, és a holmiját a partra hozatta. Ő is csupán egyike volt azoknak a fiatalembereknek, akik kalandokat keresve elhagyhatták volna otthonukat, de nem tették. Az ő döntése azonban nagy hatással volt a Függetlenségi Háborúra. Egy édesanya aggodalma a huszonnegyedik órában megakadályozta, hogy tizenötéves fia a brit haditengerészet ranglétráján lépdeljen előre, és egy olyan kalandba vágjon bele, amely annyira különbözött volna attól, ami miatt végül híres lett. Ennek a fiúnak a neve George Washington volt, és ő lett az Amerikai Egyesült Államok első elnöke.

,,Mi terveket készítünk... de Isten dönt arról, hová fogunk jutni" (Példabeszédek 16:9 CEV). ,,A... lépések, amelyeket megteszünk, az Úrtól erednek; másképp honnan is tudhatnánk, hogy hová tartunk?" (Példabeszédek 20:24 TM). Henry Blackaby azt írja: ,,Lehetséges, hogy abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy jó úton járunk, miközben éppen Isten akaratával ellentétes irányba haladunk. A Szentlélek vezetése nélkül azt tesszük, aminek a saját bölcsességünk szerint értelme van. Keresd hát Isten iránymutatását, Ő ismeri minden döntésed minden következményét."