2015. december 13., vasárnap



BOLDOG KARÁCSONYT ! "MENJÜNK EL MIND BETLEHEMIG !"

A SZERETET-ről szeretnék most beszélni neked. Arról a Szeretetről, amely minket - ha akarjuk - átemelhet a sötétség birodalmából a Szeretet Országába. Amelynek minden mozzanatát pontosan ismerjük, s amely véres kínhalállal végződött – ráadásul érted és értem! Ez a Szeretet képes volt mindent feláldozni anélkül, hogy cserébe bármit elvárna, vagy kapna érte.

ISTEN SZERETET. Ő nem szeret, hanem MAGA A SZERETET. Éppen ezért Ő nem képes arra, hogy ne szeressen, hogy bántson, fájdalmat okozzon. Nem képes mindezekkel (betegséggel, szenvedéssel, csapással) „tanítani”, vagy „szentségre vezetni”, de még büntetni sem azokat, akiket szeret – minket, embereket. Ő mindezekből ki akar menteni!

Szeretet (agapé) az agapé főnévi alakja, amelynek jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna.

Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.

Íme, Isten szerelmes levele, melyben bemutatkozik: ilyen vagyok. Az Ő szeretetét mutatja be nekünk - ŐT MAGÁT. Egyúttal azt a krisztusi embert, aki az újjászületés által Isteni természet részesévé lett.

1Kor 13:1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem (de szeretetem nincs, nincs a birtokomban) , olyanná lettem (váltam), mint a zengő érc(réz; mint a visszhangzó gongütés)vagy pengő cimbalom (megzendülő cintányér).

1Kor 13:2 És ha jövendőt tudok is mondani (és ha prófétálni is tudok, ha bennem van is a prófétálás ajándéka), és minden titkot és minden tudományt (bölcsességet) ismerek is (tudok; felfogom) (úgyhogy teljes ismeretem van, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat); és ha egész (teljes) hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről (helyezhetnék át), szeretet pedig nincsen én bennem (de szeretetem nincs, ha szeretet nincs bennem), semmi vagyok (mit sem érek).
-------------------




KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely
szálást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek...
Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!
               Füle Lajos

CSAK A SZÍVEM     
Nincsen e világnak
olyan fogadója,
ment a betlehemi
gazda istállója.

Megszentelte Jézus,
rangja naggyá tette,
tündöklő szép csillag,
ragyogott felette.

Csak a szívem lenne
szebb és nagyobb ennél,
ó, kedves Úr Jézus,
ha ott megszületnél.

Megtisztított szívem
én most felajánlom:
szülessél meg benne,
Jézusom, királyom! BOROS  GERGELY

-------------------------------------------








KARÁCSONYI ÉNEKSZÓ

Mikor Jézus született,
            Angyalok így énekeltek:

             „Az Istennek dicsőség,
            Embereknek békesség!“
           
            Folytassuk az éneket,
            Hogy mindenki hallja meg!
        Gerzsenyi László



VENDÉGFOGADÓ 

Hiába vár az ifjú pár.
Minden szállás foglalva már.

Helyét, jogát ki adja át,
Segíteni a kismamát,

Ki remegő szíve alatt
Mennyei titkot tartogat?

Isten Fia, nincs hely neked.
Későn jöttél, létszám felett.

Jászolbölcsőd lesz fekhelyed.
Utad csak ott lenn kezdheted,

És végzed majd a Mennybe’ . . . fenn,
Hogy a csoda teljes legyen.
            Győri József


BEZÁRT AJTÓK 

...minden ajtót bezártak már:
éj van, alszik Betlehem,
szállás nélkül csak két ember
megy fáradtan, csendesen,
megy fáradtan, csendesen...

Egy útszéli istállóban
pislákol a mécsvilág...
- nem oltotta el a gazda?
Az apró fény messze lát,
hívogatóan föl-föllobban,
mintha szólna: - jöjjetek!
Van friss széna, korsóban víz,
tegyétek le terhetek!
Kívül a fák összesúgnak:
- Ott benn történt valami!
Amiről az egész világ
fog majd egyszer hallani!

A jászolban gyermek fekszik!
Édesanyja ráhajol,
...nyár illat árad feléje
a szénaszálak alól...
Szelíd tehén párás szája
leheli rá melegét...
A korsó víz friss forrásból
hozta a csorgás neszét...

Bezárt szívek, bezárt ajtók,
fösvény álmú emberek:
ott a boldog istállóban
Isten Fia szendereg!

Messze kint a nyájak mellett
hírt kaptak a pásztorok:
ének csendült a magasból,
zengte száz angyal-torok...

Napkeletről jó ideje
indult egy kis karaván,
a csillag jelét követve
ide is értek talán...

A csillag megállt az égen!
Kialudt a mécsvilág,
hivatását betöltötte,
mert más Fény jött most a földre:

Isten küldte szent Fiát!
Isten küldte szent Fiát!
            Lukátsi Vilma

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése