KARÁCSONYI VERS

Valamikor az angyalok

            Ekképpen zengtek szerte:

            - Dicsőséget az Istennek!

            - Békét a földi kertbe!

            A jóakarat diadalt,

            Győzelmet vegyen mára,

            Megszületett az Ég Ura,

            A mindenség Királya!

Megszületett a végtelen

világ újjátevése,

Megszületett a Szeretet,

Megérkezett a Béke!

Eljött, kit kívánt e földnek

Újat remélő napja,

Ajándékát a Menny Ura

Ingyen, örömmel adja!

Elérheti bárki is Őt,

Akinek szíve kéri,

És ott karácsony üt tanyát!

…Dicsőség legyen Néki!

Holnap karácsony napja van,

Holnap újra csak felcseng:

- Dicsőséget az Istennek!

Békét az embereknek!

Békét! Hogy esztelen vihar

A földet szét ne törje!

Békét! Hogy győzzön az Ige!

Béke legyen örökre…

Béke legyen, félelmetes

Nagy órák nélkül egyszer,

Hogy örömmel építhessen,

Élhessen itt az ember!

Elkészüljön találkozni

Azzal, kit ünnepelhet,

Békés élettel adhasson

Dicsőséget Istennek!

            Kárász Izabella

BETLEHEM 

Fölötte ég a csillag jeladásul

A keresőknek szelíd útitársul.

Benne a Gyermek fekszik puha párnán,

Túlnőve a nagy Heródes hatalmán,

Megvédve gyilkos, ölő gyűlölettől,

De körülvéve hódoló seregtől.

Pásztorok, bölcsek borultak Elébe.

Körötte csendül angyalok beszéde.

Így van szívünkbe vésődve a város,

S én most, a csendben Betlehemben járok.

A csillag alatt ott lebeg a Jászol…

És ott van Jézus. Mért keresném máshol?

És ahogy odaérek a Gyermekhez,

Az én szívemben csodás Betlehem lesz.

De nem sokáig látom Őt gyermeknek,

Akit miattam keresztre szegeztek,

De üdvösséget nyerve az öt sebben

Megtérek, Krisztusomhoz, Betlehemben.

            Kárász Izabella          

KARÁCSONYÉJI ANGYALÜZENET 

Karácsonyéj van. Csendes éjszaka.

Hófödte tájon nem jár senki sem.

Minden kis házban áll egy fenyőfa.

Az ég, a föld, a mindenség pihen:

De ím: kinyílik odafönt az ég,

Angyalok szállnak le a bérceken,

Trombitaszótól van tele a lég,

Üzen az angyalkar ez éjjelen.

„Békesség szálljon le a földre ma,

Senkise hallja az ágyúk zaját,

Legyen oly béke, mely szerte hinti

A világváltó Kisded mosolyát.

Dicsőség szálljon az emberi szívből,

Égivé váljon a földnek pora,

Mert karácsonyról beszél ez az éj

S lejött a földre az Isten Fia.

Karácsony éjén, áldott éjszakán

Tiszta, szent legyen minden gondolat.

Kavargó világ bús karácsonyán

Megtaláltad-e már Krisztusodat?

Megtaláltad-e az Isten Fiát,

Ki nem kérdezi soha, hogy ki vagy,

Ki a bűnösökért földre szállt

És önmagadra soha el nem hagy.

Nézd meg a jászolt, ott van, ott pihen,

Nem jutott Néki ház, vagy palota.

Van-e egy csepp kis hely a szívedben,

Ahol elférne az ég, föld Ura?

Bár semmivel sem különb a szíved,

Mint ama viskó hideg jászola,

Ajánld fel Néki, elébe vigyed,

Hogy benne lakjon az Isten Fia.

Égivé váljon idelent a föld,

Minden szív legyen csodás Betlehem,

Gyertyáknak fénye, fenyők illata

Karácsonyt váltson ki a szívekben.

Angyalkar zengje föld lakóival,

Minden hirdesse az éjnek szavát,

Térdre borulva, imát rebegve

Köszöntsük szívünk dicső Krisztusát!”

            Kárász Izabella

--------------------------------