2015. december 5., szombat



HIÁBA!
Itt az ősz és zúg a szél már.
Hamar, hamar itt a tél már.
Hamar, hamar itt a tél.
Csak álmodtál, még nem éltél.
Csak daloltál, csak reméltél,
s elmúlásról szól a szél.
Egy nyaraddal kevesebb nyár,
egy tavasszal kevesebb vár,
egy reménnyel kevesebb.
Tovaűz már, űz a lelked.
Ami bánt is, dalba zenged,
s azt hiszed, hogy jó neked.
Csak hiába! Daccal, dallal,
egetrázó diadallal
vívhatod bár harcodat,
s bárha mondod: „Ezt akartam,
így akartam!” Ó, zavartan
elfordítod arcodat. Túrmezei Erzsébet
------------------------------------
ÉN VELED VAGYOK..
Hittel, reménnyel járj végig utadon,
hidd el Én mindenkor, veled vagyok.
Ha az égen napfény, vagy csillag ragyog,
vagy, felhők tornyosulnak sötéten,
Én veled vagyok, nem hagylak el téged.
Megőrizlek sötétben és fényben,
végigkísérlek, hűséggel utadon,
mert félőn szerető, Megváltód vagyok. Schvalm Rózsa
---------------------------------------------
ÉBREDJ LÉLEK
Ébredj lélek új örömre húsvét reggelén,
sötétség hatalmán úrrá lett a fény.
Nem rejti a sír mélysége, a Megváltó él,
újjászületett az élet, s benne a remény.
E szent öröm gyújtson lángot ma is szívünkben,
ragyogja be fényével, teljes életünket.
Van élet a halál után, aki hitben él,
léte már e földön, boldog újjászületés. Schvalm Rózsa
------------------------------------------------
DICSŐSÉGED FELRAGYOG
Dicsőséged felragyog Uram, minden hajnalon,
áradó fénye csillan, a hajnali harmaton.
Ránk mosolyog felkelő nap arany sugarában,
átölel enyhe szellő, lágy simogatásában.
Zengő énekkel dicsérnek az ég madarai,
hálásan integetnek feléd, a fák lombjai.
Dicsérnek Téged, tengerek fodros hullámai,
rohanó folyók, zúgva habzó, kék szalagjai.
Dicsérd ember te is, azt a nagy- nagy szeretetet,
amellyel védett, megtartott Teremtő Istened.
Nem hagyott el téged, lázadó hűtlenségedben,
az Ő békejobbja, szivárványhídján átível. Schvalm Rózsa
--------------------------------------------------
ÉLŐ KÖVEK KÖZÖTT .
Élő kövek között,
szabadon mint a szél,
árad a Szent Szellem,
s hívő lelkekbe tér.
Lobban, mint égi láng,
fényt gyújtva szívekben ,
gyarló emberlétet,
betölt erejével.
Megújít szíveket,
régi kőszív helyett,
s bennégi fény ragyog,
betölti szeretet.
A múlt önző, büszke
öntudata helyett,
öröm és békesség.
bölcs Istenfélelem.
Schvalm Rózsa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése