Nincs Karácsony Krisztus
nélkül.!!
A Krisztusi Karácsony, pedig nem lehet üzlet, sem üres pompa.!!
Hanem maga a csoda. A Karácsony ünnep grádicsos lépcsősor a mennybe, híd minden nemzet és nép között, legfőképpen pedig híd Isten és az ember között.
Mi is hát a Karácsony üzenete?
A Szent Írás teljesen világosan fogalmaz: „ Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. ( János 3:16-17)
A Karácsony üzenete Isten szeretete. Milyen is ez a szeretet?
Néhányan ezt mondják: Isten szeretete mindenható. Ismét mások, hogy az Ő szeretete végtelen. Igen, az. De még sokkal több.
Ez a szeretet az Önmagát od-adó és önfeláldozó isteni szeretet.
Hogyan lehet Isten önmagát feláldozó?
A Szent Írás erről is nagyon világosan ír: (János 1:1,2,3,)
„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
(János 1,14 ) És az Ige testté lett és lakozzék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Egy gyermek adaték nekünk, a gyermek pedig férfivá növekedvén keresztre feszíttetett.
Nem azért lett a kereszt a sorsa, mert a nép vezetői megölették, hanem mert Ő adta magát áldozatul, mint „Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Minden emberért
Ezt az önfeláldozó szeretetet kell megtanulnunk a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki így tanít minket:
...”tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. ” (Máté 11:29)
Ez a Karácsony ünnepi útja életünk mindennapján, amely megépült a mi Urunk Jézus Krisztusban, azért, hogy járjunk rajta. Ámen
------------------------------
A Krisztusi Karácsony, pedig nem lehet üzlet, sem üres pompa.!!
Hanem maga a csoda. A Karácsony ünnep grádicsos lépcsősor a mennybe, híd minden nemzet és nép között, legfőképpen pedig híd Isten és az ember között.
Mi is hát a Karácsony üzenete?
A Szent Írás teljesen világosan fogalmaz: „ Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. ( János 3:16-17)
A Karácsony üzenete Isten szeretete. Milyen is ez a szeretet?
Néhányan ezt mondják: Isten szeretete mindenható. Ismét mások, hogy az Ő szeretete végtelen. Igen, az. De még sokkal több.
Ez a szeretet az Önmagát od-adó és önfeláldozó isteni szeretet.
Hogyan lehet Isten önmagát feláldozó?
A Szent Írás erről is nagyon világosan ír: (János 1:1,2,3,)
„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
(János 1,14 ) És az Ige testté lett és lakozzék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
Egy gyermek adaték nekünk, a gyermek pedig férfivá növekedvén keresztre feszíttetett.
Nem azért lett a kereszt a sorsa, mert a nép vezetői megölették, hanem mert Ő adta magát áldozatul, mint „Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Minden emberért
Ezt az önfeláldozó szeretetet kell megtanulnunk a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki így tanít minket:
...”tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. ” (Máté 11:29)
Ez a Karácsony ünnepi útja életünk mindennapján, amely megépült a mi Urunk Jézus Krisztusban, azért, hogy járjunk rajta. Ámen
------------------------------
Ha tehát ma és
egész Ádventen keresztül Urunk eljövetelét várjuk, akkor ez nem csupán
visszaemlékezés arra, hogy kétezer évvel megtörtént Jézus Krisztus eljövetele,
hanem valóság, valódi Isten-várás. Jézus Krisztus ezelőtt megtörtént eseményre,
hanem valóság, valódi Isten-várás: Jézus Krisztus ma is megtestesül mindannyiunk
életében, akik várjuk őt..
Az egész ádventi lelkület három gondolatkörre, három hangulatszínre osztódik: sóvárgás, ima, öröm. Ezt a három ádventi lelkületet mintegy megtestesíti három nagy személyiség, akikkel az ádventi olvasmányokban leggyakrabban találkozunk: Ésaiás próféta, Keresztelő Szent János és Mária. Három kor képviselői, három lelkület hordozói ők.
Az egész ádventi lelkület három gondolatkörre, három hangulatszínre osztódik: sóvárgás, ima, öröm. Ezt a három ádventi lelkületet mintegy megtestesíti három nagy személyiség, akikkel az ádventi olvasmányokban leggyakrabban találkozunk: Ésaiás próféta, Keresztelő Szent János és Mária. Három kor képviselői, három lelkület hordozói ők.
„Harmatozzatok égi
magasságok és adjátok meg nekünk a Megváltót!” Ésaiás próféta ma is szól, ma is
bátorít és bátorítására nekünk is szükségünk van. Nem könnyű ugyanis mindig
felismerni a köztünk jelenlévő Istent. De mi is rendületlenül hisszük, hogy itt
van és ez a hit új lelkesedéssel, tölt el bennünket.
Mária, a boldog kismama. A Mária Ádvent legkedvesebb alakja. Ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltó közöttünk van. Ez szíve boldogságának titka. Az igazi öröm mindig egy féltve őrzött titokból ered. Mária már szívében hordja a legnagyobb Titkot, ezért öröme határtalan. Van-e a mi szívünknek is titka, amely örömmel tölt el bennünket? Vagyunk-e mi is Máriák, akik örömmel hordozzuk magunkban Istenünket?
Mária, a boldog kismama. A Mária Ádvent legkedvesebb alakja. Ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltó közöttünk van. Ez szíve boldogságának titka. Az igazi öröm mindig egy féltve őrzött titokból ered. Mária már szívében hordja a legnagyobb Titkot, ezért öröme határtalan. Van-e a mi szívünknek is titka, amely örömmel tölt el bennünket? Vagyunk-e mi is Máriák, akik örömmel hordozzuk magunkban Istenünket?
-----------------------------------------------
2012-12-05
Akkor rájuk tették a kezüket,
és részesültek a Szentlélek ajándékában.
Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt
ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy
akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. Péter azonban ezt mondta
neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen
megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz
ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Térj meg tehát e
gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved
szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába
estél. (ApCsel 8:17-20)
Egy furcsa dolgot többször is megtapasztaltam már: vannak, akik megpróbálják
Istent lefizetni. Azt hiszik, hogy bizonyos összegek befizetésével
megvásárolják Isten védelmét, kegyelmét, áldásait. Tévedés! Soha ne tégy és
ne is gondolkodj így! Egy amerikai lelkész rövid áhítatát olvastam a
közelmúltban és ez úgy kezdődött, hogy az istentisztelet után odament a
lelkészhez egy gyülekezeti tag és ezt kérdezte: Lelkésztestvérem! Most
dobtam a perselybe 100.000 dollárt. Mit teszel értem? Mire a lelkész ezt
mondta: Semmit. Vedd ki a pénzt a perselyből, mert te vásárolni akartál és
nem adakozni! Amikor adakozunk, akkor ugyanis nem azért tesszük, hogy utána
bizonyos igényekkel lépjünk fel! Megdöbbentő keménység ez ugye? De itt van
mai Igénk, amely egészen hasonló az előbbi példához. Erre is azt mondjuk,
hogy kemény beszéd, de igaz. Péter apostol kimondta Simonnak, hogy a szíved
nem egyenes az Isten előtt. Ez a lényeg: a szívük milyensége Isten előtt.
Mert mi egymás szívébe nem látunk bele, az ember ugyanis azt nézi, ami a
szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Ő látja a szívünk
indulatait, érzéseit is. A fonákságot éppen úgy, mint az őszinteséget. Ha
adakozol, ne le- vagy megfizetni akarj, hanem tedd Isten iránti hálából!
A nap gondolata:
Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek,
akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod,
inkább ne is adakozzál! (Trudel)
Amikor látta Simon, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt
ajánlott fel nekik, és így szólt: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy
akire ráteszem a kezemet, az vegye a Szentlelket. Péter azonban ezt mondta
neki: Vesszen el a pénzed veled együtt, amiért azt gondoltad, hogy pénzen
megszerezheted az Isten ajándékát! Nem részesülhetsz, és nem is örökölhetsz
ebből, mert a szíved nem egyenes az Isten előtt. Térj meg tehát e
gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved
szándékát. Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába
estél. (ApCsel 8:17-20)
Egy furcsa dolgot többször is megtapasztaltam már: vannak, akik megpróbálják
Istent lefizetni. Azt hiszik, hogy bizonyos összegek befizetésével
megvásárolják Isten védelmét, kegyelmét, áldásait. Tévedés! Soha ne tégy és
ne is gondolkodj így! Egy amerikai lelkész rövid áhítatát olvastam a
közelmúltban és ez úgy kezdődött, hogy az istentisztelet után odament a
lelkészhez egy gyülekezeti tag és ezt kérdezte: Lelkésztestvérem! Most
dobtam a perselybe 100.000 dollárt. Mit teszel értem? Mire a lelkész ezt
mondta: Semmit. Vedd ki a pénzt a perselyből, mert te vásárolni akartál és
nem adakozni! Amikor adakozunk, akkor ugyanis nem azért tesszük, hogy utána
bizonyos igényekkel lépjünk fel! Megdöbbentő keménység ez ugye? De itt van
mai Igénk, amely egészen hasonló az előbbi példához. Erre is azt mondjuk,
hogy kemény beszéd, de igaz. Péter apostol kimondta Simonnak, hogy a szíved
nem egyenes az Isten előtt. Ez a lényeg: a szívük milyensége Isten előtt.
Mert mi egymás szívébe nem látunk bele, az ember ugyanis azt nézi, ami a
szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Ő látja a szívünk
indulatait, érzéseit is. A fonákságot éppen úgy, mint az őszinteséget. Ha
adakozol, ne le- vagy megfizetni akarj, hanem tedd Isten iránti hálából!
A nap gondolata:
Ha úgy adsz egy tíz fillérest, hogy tíz forintnak gondolják az emberek,
akkor az az ördög alamizsnája. Ha pedig adományodat nem az Úrnak adod,
inkább ne is adakozzál! (Trudel)
---------------------------------
Tanúskodom arról, hogy erejük
szerint, sőt erejükön felül is önként
adakoztak. Ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van,
nem aszerint, amije nincs. (2Kor 8:3.12)
Mire tanít ez az Ige bennünket az adakozás kérdésében? Arra, hogy Isten
előtt kedves dolog, ha tisztában vagyunk a saját lehetőségeinkkel és nem
éppen csak dobunk valamennyit az Úrnak, hanem erőnk szerint vagy erőnkön
felül tudunk adakozni. Az a meglátásom, hogy szabad nekünk tudatosabban
adakoznunk! Vannak ugyanis tudatosan imádkozó, tudatosan Bibliát olvasó hívő
emberek, de vajon hány tudatos adakozó van Isten gyermekei között? Legyünk tudatos adakozók, akik nemcsak az igeolvasást, az imádságot, hanem az
adakozást is tudatosan végzik! Áldás van az ilyen hívő magatartáson!
A második mondat megint egy kijózanító gondolat: amink nincs, azt nem tudjuk
és ne is akarjuk adni! Ha nyernék a lottón, ó, de sokat adnék az egyháznak!
- mondták már néhányan. Kezdjük ott, hogy a hívő ember nem hordja a
lottózóba a pénzét! Folytatjuk ott, hogy nem a nem létező javainkból akarja
az Úr, hogy visszaadjunk Neki, hanem abból adjunk, amit már Tőle kaptunk.
Mindig arra nézz, amid van, azt kaptad az Úrtól, abból tudsz adakozni is...
A nap gondolata:
Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit
visszatartunk. (Spurgeon)
adakoztak. Ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van,
nem aszerint, amije nincs. (2Kor 8:3.12)
Mire tanít ez az Ige bennünket az adakozás kérdésében? Arra, hogy Isten
előtt kedves dolog, ha tisztában vagyunk a saját lehetőségeinkkel és nem
éppen csak dobunk valamennyit az Úrnak, hanem erőnk szerint vagy erőnkön
felül tudunk adakozni. Az a meglátásom, hogy szabad nekünk tudatosabban
adakoznunk! Vannak ugyanis tudatosan imádkozó, tudatosan Bibliát olvasó hívő
emberek, de vajon hány tudatos adakozó van Isten gyermekei között? Legyünk tudatos adakozók, akik nemcsak az igeolvasást, az imádságot, hanem az
adakozást is tudatosan végzik! Áldás van az ilyen hívő magatartáson!
A második mondat megint egy kijózanító gondolat: amink nincs, azt nem tudjuk
és ne is akarjuk adni! Ha nyernék a lottón, ó, de sokat adnék az egyháznak!
- mondták már néhányan. Kezdjük ott, hogy a hívő ember nem hordja a
lottózóba a pénzét! Folytatjuk ott, hogy nem a nem létező javainkból akarja
az Úr, hogy visszaadjunk Neki, hanem abból adjunk, amit már Tőle kaptunk.
Mindig arra nézz, amid van, azt kaptad az Úrtól, abból tudsz adakozni is...
A nap gondolata:
Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit
visszatartunk. (Spurgeon)
--------------------------------------------
AZ ELVESZETT DRACHMA.. Egy drachma elgurulta sötét szobában.
Sok-sok lehetőség veszett vele kárban.
Ruhátlannak ruha, éheseknek kenyér,
betegnek orvosság, szegény adós rabnak
áhított szabadság.
Csak egy drachma, rajt császár képmása,
a többivel együtt mennyi jó forrása!
Kitartó reménnyel kereste gazdája
seprűvel, gyertyával a poros homályba’.
Mikor megtalálta,szomszédba sietett,
mert egyedül, önzőn örülni nem lehet.
A megosztott örömközösséget teremt.
Elgurult, gyarló drachma-életem
Uram, a te szent kezedbe teszem.
Te vigyázol rá,hogy el ne vesszen,
többi drachmáiddal áldássá lehessen. Gerő Sándor
------------------------------------------
A DRACHMA----Elveszett a pénz, a drachma,
Söpört az asszony miatta,
a szemétből kiragadta,
a pókhálóból kiemelte,
gondosan letörölgette,
s bár volt másik kilence,
ez lett az öröm!
Én nem tudom, hogy mi voltam,
Lehettem pénz: elgurultam,
szűk sarkok közé szorultam;
Énrólam szól a példázat.
Elfog a boldog alázat:
kerestek és - megtaláltak!
Lukátsi Vilma.
--------------------------------
HA TE NEM LENNÉL
Ha Te nem lennél, két riadt kezemből
kihullatnám az életem,
mint céljavesztett, hitvány semmiséget.
Ha Te nem lennél, meghalna az élet,
meghalnának a Színek énnekem.
Déli verőn is dideregve fáznék,
hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.
S bár tündérkertek ösvényein járnék,
elepednék, mint kopár pusztaságon.
Rettentő rommá összeomlana
énbennem minden, ami szent és drága:
lelkem elrejtett végtelen világa.
Szertehullana a harmónia,
sóhajokká lennének a dalok
és sikoltássá minden énekem:
hisz mindenem vagy, Uram, énnekem.Túrmezei Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése