Ne jöjjön addig szememre álom

Ne jöjjön addig szememre álom,
Míg Teremtőmnek és Gondviselőmnek,
Kitől minden jó adományok jőnek,
Jótéteményit meg nem hálálom.

Ha elgondolom, mennyi jót vettem
Tetőled, Atyám, méltatlan létemre:
Csudálom, mint vigyázol életemre,
Ki csak eltűrést sem érdem lettem!

Áldalak, hogy e megrepedezett
Nádszálat ma eltörni nem engedted;
Gyarló életem híven vezérelted,
Melyet sok veszély megkörnyékezett.

Számnak mind étele, mind itala,
Az ép elme az egészséges testben,
Az öröm és a békesség szívemben:
Ingyen való adományod vala,

Kihez menjek több kegyelmet kérni?
Szemem és szívem Tehozzád emelem,
Mert a Tenálad lakozó kegyelem
Mélységeit nem lehet megmérni.

Bizton hajtom le fejem ez éjjel,
Ha te, hű pásztor, tartasz engem szemmel,
Míg szemem nem lát s nem hallok fülemmel:
Nem bánthat senki semmi veszéllyel.

Légy hát őrállóm ez éjszakában!
Hogyha tőreit utaimba hányja,
Aki vagy vesztem, vagy károm kívánja:
Ne menjen elő rossz szándékában.

Adjad, hogy véghez vívén munkáim,
Lelkem és testem erőt végyen,
És nyugodalmam mértékletes légyen,
Hogy munkára szánhassam óráim.

Nem bocsátlak el Atyám, Tégedet,
Míg meg áldasz engemet, fiadat:
Dicsőítsd meg hát bennem irgalmadat,
És én magasztalom Felségedet. (Lengyel József)

---

Garai István: Imádságom

Zárt ajtók mögött kulcsolom imára,
könyörgő imára ellankadt kezem.
Porszem vagyok csak, ó örök Jóság
teremtményeid közt, tudom, érzem:
de mégis, hallgasd meg most imámat,
fájó szívünkre tekints le kérlek:
nézd, társunk lett a fájdalom, bánat,
s utunkban sötét fellegek kísérnek. . .

Eleget jártunk rögökön, töviseken,
földünket már százszor áztatta vérünk.
Hatalmas Isten, vedd hát le rólunk
a sok szenvedésnek igáját, kérünk!
S most, hogy minket a kegyetlen Végzet
vetett e kínok bús szigetére,
a fojtó ködtől lelkünket védd meg,
s vezess bennünket oázisra, érre!

Vétkeztünk Uram, de már megbűnhődtünk.
S most fejünk lehajtva, mély alázattal
könyörgünk Hozzád: vesd reánk szemed!
Ím, a sötét felleg új villámot szabdal,
vadul sikongat a bősz fergeteg.
A távolból Rém vigyorog reánk,
földünkön a vetés elsatnyult, beteg. . .
- Virradjon egy szebb nap hajnala, Atyánk!