Mindent betöltő szeretet

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” 1János 4:18

Milyen istenképed van? Ha Istenre gondolsz, mi jut róla eszedbe? Félelmet kelt benned az ítélet, a világ végének gondolata?

Tom Whright anglikán lelkész Oxfordban dolgozott káplánként. Úgy döntött, minden első éves egyetemi hallgatót meglátogat, és meghívja istentiszteleti alkalmaikra.

Nagyon sok diák azonban, miután illedelmesen végighallgatta a lelkészt, azt mondta: „Köszönöm, lelkész úr, hogy elfáradt hozzám, de el kell mondanom, hogy nem fogunk találkozni a templomban.”

Amikor rákérdezett, miért nem, akkor az újdonsült hallgató így nyilatkozott: „Mert nem hiszek Istenben.”

A kudarcok sorozata elgondolkodtatta a lelkészt. Legközelebbi látogatásán nem elégedett meg a kapott válasszal, hanem tovább kérdezett: „Melyik Istenben nem hiszel?”

„Abban, válaszolta a hallgató, akit hatalmas szakállal ábrázolnak, a felhőkön ül, a mennyben lakik, tüzes nyilával lecsap az emberek közé és megbüntet, ha rosszat teszek, ha pedig jót, akkor megjutalmaz. Tom Whrite végighallgatta az újonnan érkezőt majd ezt mondta: „Érdekes. Ebben az Istenben én sem hiszek. Én abban az Istenben hiszek, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta magát. Ez Isten szeretetének legnagyobb bizonyítéka.”

 A középkor emberét rettegésben tartotta a kegyetlen Isten képe. Ez okozta Luther Márton gyötrödéseit is. Isten igéje azonban felcsillant előtte és megbizonyosodott arról, hogy Isten a szeretet és ez eloszlatta félelmeit.

Ismerjük-e a szeretet Istenét személyesen? Elég időt töltünk-e vele? A fenti képlet szerint félelmeink száma jó mutató lehet.

Beszélgessünk ma is vele és mondjuk el neki félelmeinket, melyek gyötörnek bennünket, s kérjük töltsön be teljesen szeretetével!

-----------------------------------

 

Megváltott nép!

„Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre.”Tituszhoz levél 2: 14. v.

Egy kamionsofőr a hosszú út alatt elfáradt és úgy döntött, hogy a következő parkolónál megáll, hogy egy kicsit megpihenjen. Már csak néhány kanyar választotta el a várva várt pihenőtől, de a műszerfalról leesett valami, amit a sofőr azonnal fel akart venni. Lehajolt, hogy ezt megtegye, de mire felnézett, már egészen benne volt a kanyarba, és látta, hogy túl nagy sebességgel halad és biztosan át fog sodródni a szembe jövő sávba. Amikor ezt végiggondolta, rögtön meglátott egy szembe jövő személyautót… Az ütközet elkerülhetetlen volt. Óriási karambol, nem is részletezem tovább…

A kereszt árnyékban elgondolkodni arról, hogy kinek jár a megváltás… még jó hogy nem ránk van bízva az üdvösségnek megítélése. Jézus Krisztus megvált minket minden hamisságtól, és bűntől, hogy megtisztítson bennünket önmagának!

Mivel vagyok különb, mint más? Amikor hívőként gondolkodunk is a kegyelemről, nem az a legnagyobb vágyunk, hogy a legnagyobb merőkanállal merítsünk a kegyelemből?

Ha végig gondoljuk a történetet, akkor az igazság érzetünk egyből felébred, és rögtön meghozzuk az ítéletet: bűnös!

Nem a mentséget keresem, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy amikor Isten elhatározza, hogy az emberiség megmentéséért mindent meg fog tenni, akkor értsük ez alatt: mindent!

Te, aki nem követtél el hasonló bűncselekmény, te, aki nem törtél ketté egy családod, ne hidd, hogy érted kisebb áldozatot kellett hozni. Lehet, hogy nem tettél hasonló dolgokat, de mi a helyzet az irigységgel, a rosszindulattal, a csípős szavakkal, a haraggal!? Jól teszed, ha nem teszed ezeket, mert ezzel ugyanolyan bűnt követsz el, mint az akire ujjal mutogatsz!

Meghalt értünk, hogy megtisztítson bennünket, egy népet, hogy jó cselekedeteinkkel mutassuk be a mi mennyei Atyánkat!