Üdvösség a pogányoknak

"Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani.” Apostolok cselekedetei 28:28

Üdvösség. Ez az elfeledett szó arról beszél, hogy Isten kegyelméből egyszer eljön az az idő, amikor az élet nem a fájdalomról és a csalódásról, hanem az örömről szól. Isten ezt a kimondhatatlan ajándékot kerülőút nélkül egyszer már az emberiségnek adta, de elveszítettük. A második esély már Istennek mindenébe került, hogy visszaadhassa minden embernek ezt a csodát, aki azt elfogadja. Isten egyért is vállalta volna a teljes kockázatot és mindenkinek van lehetősége elfogadni - bár ezzel az eséllyel nem fog mindenki élni.

Istennek az első nagy ítélete után - amikor a víz okozta a pusztulást - volt egy különleges feladatra kiválasztott embere. Rajta keresztül a leszármazottait kérte Isten egy évezredekig sem elévülő elhívás betöltésére. Istennek arról a tervéről, hogy nem hagyja a bűnben szenvedő embert örökre elveszni, hanem ad második lehetőséget, kellett hirdetniük minden népnek, hogy a nem kiválasztottaknak is legyen reményük. Ezt a feladatot nem vették komolyan - bár voltak kivételek -, bálványimádók lettek, egy idő után már nem különböztek más népektől. Jézus idejére eljutottak a formai vallásos szintre, hogy az életüket is készek voltak a lélektelen maguk csinálta igazságokért odaadni, de Isten Fiát halálra ítélték és megölték.

Istennek a bűn bejövetele óta az volt a terve, hogy mindenki megismerje a bűnből való menekülés útját. A feladatra kiválasztottak nem voltak készek elvégezni a jó hír terjesztését, ezért Isten másra bízta azt. Jézus feltámadásának jó híre nem akadhat meg egy nemzet hanyagsága miatt, mert erről  a csodáról mindenkinek hallania kell. A pogányok azok, akik semmilyen kiválasztottsággal nem rendelkeztek, mégis felkínáltatik nekik is Isten ajándéka. Ugyanolyan eséllyel kaphatják meg Isten örök ajándékát , mint azok, akiket kiválasztottaknak gondoltunk.

----------------------------------

Tizenkilenc vagy egy híján húsz?

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.” Pál levele a rómaiakhoz 12:21

„Az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz.” - mondta mikor fáradtan és fásultan, mikor nevetve, mikor pedig kellően mérgesen, mert már megint „túl jó” testvérek voltatok. Eleinte el kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttél, a két szám Ő volt a legigazságosabb döntőbíró, bár ezt már csak idősebb fejjel voltál képes beismerni. 

Mert a rosszra rosszal válaszoltál, és így ugyanolyan hibás vagy, mint az, aki kezdte. Úgyhogy nem is számít ki dobta először a követ, a másik kezében lévő tárgy sosem változott friss, puha kenyérré. 

Ma már persze felnőttél, és magad mögött hagytad a testvéri rivalizálást, a játékok feletti csatát, a gyermeki csínyeket. Vagy mégsem? Gondolj bele, hogyan válaszolsz egy olyan negatív megjegyzésre, ami teljesen igazságtalanul hangzik el veled kapcsolatban? Vagy arra, aminek azért van némi igazságalapja, de ugyanúgy fájdalmat okoz, mint az előző? Talán neked is megvannak a magad válogatott megjegyzései, melyekkel nem maradsz alul a kedves szavak küzdelmében, és jól kitapasztaltad már, hol is van a másik gyenge pontja. 

És családon belül is megtalálhatóak a régi küzdelmek, csak most már nem a testvérrel folytatsz párbajokat, hanem a társaddal rántotok kardot a mosogató felett, a mindennapok kihívásaiban, és zsigerből a visszavágás jön a szeretetteljes ölelés helyett, mellyel sikerülne megnyugtatni a másikat, és rádöbbenteni mindkettőtöket arra, mennyire értelmetlen is ezen vérre menve veszekedni. 

Ma  Isten egy újabb változásra hív: legyél te az, aki másként válaszol, mint ahogy az a természetedből jönne! Legyél te az, aki szeretsz a gyűlölet helyett, aki elismeri a másikat a bírálat helyett. Legyél az, aki meg akarod érteni a partnered álláspontját ahelyett, hogy a sajátodat kezdenéd tűzzel-vassal védeni. Legyél az, aki jóval válaszol a rosszra, és így olyan győzelmet arat, melyben a másik fél sem érzi megalázott vesztesnek magát.

Kövesd Jézus példáját, aki előtted járt, aki lefektette ennek az életformának az alapelveit, és aki arra hív, mától legyél az Ő tanítványa. Kövesd azt, Aki megmosta az áruló lábát, aki nem sajnálta a gyógyítást attól sem, aki talán később „feszítsd meg!”- et kiáltott, aki szeretettel és megbecsüléssel fordult zsidóhoz és pogányhoz egyaránt, aki a kereszten gyilkosaiért - köztük érted és értem - imádkozott. 

Legyen a mai napnak, az előtted álló új hétnek a célja, hogy követni tudd az Ő példáját! Jézus megadja az ehhez szükséges erőt, jelenlétet, támogatást, és melletted megy ebben a nem mindennapi küzdelemben. Hát döntsd el, hogy más leszel, hogy a jót fogod gyarapítani, és végleg magad mögött hagyod a gyermekkori csatározásokat!