ÁG ÉS GYÖKÉR.
Szép az álom, fényes az elmélet,
de sok álmot megcsúfol az élet.
Mondjuk, mikor érkezik a gyermek:
szent a gyökér, az ágak is szentek,
s elámulunk, mikor le-leválnak
áldott törzsről szentségtelen ágak.
Találgatjuk évtizedek óta:
hogy teremhet rossz gyümölcsöt jó fa?
S nincs felelet, csak szomorú tények,
fiainkban kihúnynak a fények.
Nem örökre tán, csak kis időre.
Talán előbb térünk pihenőre,
s mire ők is a küszöbhöz érnek,
szívükben is megszólal a LÉLEK.
Így is lehet, így is van ez néha,
másra is van ellenkező példa.
Állunk fiúnk bölcső-ágya mellett,
örülünk, hogy ékes ez a gyermek,
de szívünkön átsuhan a kétség:
kell-e neki majd az a reménység…?
Talál-e, ha kergeti az élet,
Kegyelemben ő is menedéket?
Kicsi fiúnk álmos szeme rebben,
harangoznak kinn a kerületben.
Dajkálgatunk magunkban egy óhajt:
Ugye, URUNK, egyszer neki szól majd?
S titok-Ige fészkel a szívünkben:
„Könyörülök, akin könyörültem”.
Füle Lajos

-----------------------------------------------

LEHETETLEN. .
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
Lehetetlen, – hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, – szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni. És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy! Higgy, és minden lehet!
Ne ejtsd le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet…. Lehet bőséges az öt kenyér és a két hal is
---------------------------
AZ ÉN HAZÁM!!
Nem ez a föld az én hazám,
Itt csak vándor vagyok.
El kell egykor innen mennem,
és minden itt hagyok.
Boldog én itt nem lehetek,
Sohasem igazán,
De van nekem egy sokkal szebb,
Sokkal dicsőbb hazám.
Ott hol a sok csillag ragyog,
Fönn a kéklő égen,
Túl azon a mérhetetlen,
Távol messzeségen.
Van egy ország,a szépségét,
Hiába mondanám,
Gyarló ész azt fel nem éri,
Ott van az én hazám.
Ott hol sötét éj nem borong
Soha a táj felett6,
Ott hol Isten dicsősége
Világit nap helyett,
Ő minden alkotója
Gondviselőm- Atyám,
Ott hol az Ő dics trónja áll
Ott van, ah én hazám!
Ott hol nem jő tavaszra tél,
Sem életre halál,
Élet vize foly s mellette
Az élet fája áll
Minden felől tündöklő fény
Árad ragyogva rám,
Ott hol örök zöld a mező
Ott van az én hazám
Hol, számtalan boldog sereg,
Zengi dics himnuszát,
Hódolattal veszik körül
Isten dics trónusát,
Elbájoló éneküket
Mintha már hallanám,
Azok között van a helyem,
Ott van az én hazám.
Ott hol már nem hull soha könny,
Nem lesz fájó sóhaj,
Hol minden vágy valóra váll,
Teljesül az óhaj,
Örvendező dics énekre
Fog nyílni majd a szám,
Melyet fel nem vált a panasz,
Ott van az én hazám.
Mit földi szem még nem látott,
Mit fül nem hallhatott,
Mit embernek képzelete,
El sem gondolhatott,
Az lesz majd az osztályrészem,
Egykoron odaát,
Ha elérem azt a dicső .
Azt a kedves hazát.
Jézusa az: csak Ő egyedül,
Ki oda tud vinni,
Hogyha szívem rendületlen
Őbenne fog hinni,
Kérte tőlem szívemet,
S én néki átadtam,
Benne bízva, Őt követve,
Elérem szép hazám.
Ha e testben már nem élet,
Szívem végsőt dobban,
Nem halok meg, hanem élet,
Sokkal szebben jobban,
Akkor leszek én majd boldog:
Teljesen, igazán,
Ha elérem az én drága, ,
az én kedves hazám.